Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban vagy kabinetvezető. Ezt a pozíciót 2018 óta töltöd be. Mikor kerültél a Nemzeti Múzeumhoz és milyen utat jártál ott végig?
2011 szeptemberében kerültem a múzeumba, tárlatvezetőként. Az évek során többször változott a munkaköröm, mindig kiegészülve valami újjal. Tárlatvezető-múzeumandragógusként a programok megtartása mellett azok kidolgozása is a feladataimhoz tartozott. Tolnai-Pálóczy Enikő és Zay Orsolya kolléganőimmel a hagyományos programjaink mellett városi sétákat, és egy új programcsaládot, az Élő Múzeumot dolgoztuk ki. Eközben Tolnai-Pálóczy Enikővel együtt feladatul kaptuk a múzeum önkéntes és iskolai közösségi szolgálatos rendszerének bevezetését is, ami kifejezetten izgalmasnak bizonyult, hiszen egy új rendszer kereteit találhattuk ki – egy olyan rendszerét, ami a közösségi múzeum alappillérei közé tartozik.
Az évek során tehát ezekkel a területekkel foglalkoztam, és a Kommunikációs és Stratégiai Főosztály munkatársaként olyan nagyrendezvények szervezésében és lebonyolításában is részt vettem, mint a Múzeumok Majálisa, Múzeumok Éjszakája, megnyitók, és még sok minden más.
2017-től kezdve új feladatkört kaptam és az intézményben akkor még csak teszt jelleggel felálló, projekt alapú rendszer első projektmenedzsere lettem. Az első projektem a Kereszt-tűzben – Keresztényüldözés a Közel-Keleten c. időszaki kiállítás létrehozása volt, amelyben többek között az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és a Migrációkutató Intézet munkatársaival dolgoztunk együtt. A kiállítás elsősorban az ISIS közel-keleti keresztények elleni fellépésére fókuszál; azóta vándorkiállítássá szerveztük és Washingtonban, New Yorkban, a Vatikánban és Münchenben is bemutattuk. Ezután jött a Seuso-kincs vándorkiállítás és így tovább. Ezt a munkakört 2018 év végéig láttam el, amikor egy szervezeti átalakulás részeként létrejött a Főigazgatói Kabinet.

Mi tartozik jelenleg a munkakörödbe? Mi a feladatod kabinetvezetőként?
A Kabinet az intézmény egészén átívelő folyamatokat fogja össze, így a projekteket, pályázatokat, nemzetközi műtárgykölcsönzéseket, jogi kérdéseket és a nemzetközi utaztatásokat. Többek között ide tartozik a kiállításszervezés és a menedzsment is.
Kabinetvezetőként a feladatom ezeknek a folyamatoknak a koordinálása, vezetése és minél hatékonyabbá tétele, illetve a főigazgató munkájának közvetlen segítése. Emellett néhány projektemet (például a Kereszt-tűzben) is viszem tovább.
Szerencsés vagyok, mert a Kommunikációs Főosztályhoz hasonlóan itt is egy szuper csapat alakult ki.  

A főállásod mellett tanítasz is. Hol és mit? Mennyire függ össze a múzeumi tevékenységeddel?
Már nem tanítok, ez csupán egy időszakos dolog volt. A Kodolányi János Egyetem Múzeumi mediáció és menedzsment szakirányú továbbképzésén voltam óraadó, ami összefüggött a múzeumi munkámmal, hiszen épp azokat a tárgyakat oktattam (Látogatóbarát közösségépítés, Múzeumi gyakorlat), amikkel a hétköznapokban is foglalkoztam.

Több területen dolgoztál kutatóként. Hosszabb időt töltöttél el a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetben, valamint a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnál. Mivel foglalkoztál ezeknél az intézményeknél?
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnál szakmai anyaggyűjtésben (elsősorban levéltári kutatói munka), míg a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetben adatbázisépítésben vettem részt.

A Pázmányon jelenleg is folytatsz tanulmányokat, PhD hallgató vagy a Történelemtudományi doktori iskolában. Mi a kutatásod témája, illetve  milyen tapasztalataid vannak eddig a doktori iskoláról?
A diplomácia- és a politikatörténet határán mozgó témám van: a magyar népszövetségi képviselet az 1920-as években; a témavezetőm Dr. Fejérdy Gergely. Arra keresem a választ, hogy a Trianon utáni Magyarország hogyan próbált meg bekapcsolódni a diplomáciai életbe, kiket küldött ki az ENSZ elődszervezetének, a Népszövetségnek helyet adó Genfbe, és ezek az emberek milyen fórumokon és milyen módszerekkel léptek fel. Leginkább a metodika és a kapcsolathálók működése érdekel, és hogy ebben a rendszerben mennyire tudtak érvényesülni a magyar célok.
A doktori iskolával kapcsolatban kevésbé naprakészek az ismereteim, hiszen 2015-ben abszolváltam, azóta a dolgozattal foglalkozom. Habár kevés olyan tantárgy volt, ami a témámat érintette, mégis minden segítséget megkaptam a tanároktól ahhoz, hogy ne csak sikeresen, de a kutatási területemben is kamatoztatható tudással a birtokomban abszolválhassak.  

Hogy tudod összekapcsolni az egyetemi tanulmányaidat a jelenlegi foglalkozásoddal? Van átfedés?
Korábban több kapcsolódási pont volt – egy történeti múzeum programjainak kidolgozásánál és megtartásánál elemileg volt fontos, hogy jól ismerjük a tényeket és összefüggéseket, ezért ezeket a munkaköröket csak történész, művészettörténész vagy régész szakos tanulmánnyal rendelkezők tölthetik be. A jelenlegi munkaköröm ehhez képest egész más, inkább menedzsment jellegű. A történeti tudás azonban itt is praktikus, hiszen egy ilyen profilú intézménynél bármikor adódhatnak olyan feladatok és szituációk, amikor fontos, hogy az embernek történelemtudományi szaktudása is van.

A Pázmány történelem BA és MA szak után miért választottad a Pázmányt a PhD képzésre való jelentkezésedkor is?
Szerettem itt tanulni, a BA és az MA képzéssel is meg voltam elégedve, magas szintű oktatómunka folyt itt. Emellett a tanárokat és a légkört is szerettem, így fel sem merült bennem, hogy másik doktori iskolába menjek.

Kik voltak rád hatással az egyetemi tanulmányaid során? Vannak máig meghatározó élményeid és kapcsolataid?
Abszolút. Igazi barátságok szövődtek az egyetemen, amik máig kitartanak. Sok tanárom is volt, akiket azóta is sokra tartok szakmailag és emberileg is. Igazi útravalót kaptunk tőlük, nemcsak szakmai tudást, de olyan alapokat is, amikre máig tudok építeni. 

Ha marad időd kikapcsolódásra, mivel töltöd szívesen a szabadidőd?
Leginkább a barátaimmal töltöm vagy tangózom, ami teljesen kikapcsol a hétköznapokból és ellazít. Ez a szabályok között mozogó, kulturális hagyományokkal erősen átszőtt tánc kiemel a megszokott kereteim közül és egy olyan biztonságos terepet nyújt, amiben nagyon üdítő mozogni. Emellett ha tehetem szeretek új helyekre utazni, új kultúrákat, embereket és intézményeket megismerni – rengeteg inspirációt merítek ezekből úgy egyénileg, mint szakmailag.

Az interjút Makaró Bettina készítette.