Főbb oktatási témái és szűkebb kutatási területe:

Ókori és egyéb kereszténység előtti mitológiai toposzok és narratívák 20-21. századi popkulturális recepciója és tovább élése, pl. filmekben, sorozatokban, szép- és népszerű irodalomban, könnyűzenében, esetlegesen videojátékokban.

Mi ösztönözte, hogy bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?

Mindig is úgy gondoltam, hogy az összegyűjtött tudás nem valamiféle féltve őrzendő kincs, amit az ember magának gyűjt, hanem sokkal inkább olyasmi, amit azért szerez meg, hogy utána másoknak tovább adja azt. A tudományos világ és az azon kívül lévők között egyébként is igen nagy szakadékokat tapasztalhatunk mindannyian, így a tudománykommunikáció, az eredmények közérthető átadása fontos és felelősségteljes feladat, amelyet örömmel folytatok. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy többször volt már lehetőségem számomra fontos témákról akár csak egy-két előadást vagy teljes kurzust tartani a PSZE közönsége számára, hiszen egy immáron nagy múltú és sokat látott érdeklődői kör felé nyithatok, nyithattam.

Az ismeretterjesztő tevékenysége visszahat az egyetemi oktató/kutató/szervező munkájára?

Semmiképpen sem állítanám, hogy én volnék a legprofibb az ismeretterjesztésben, így minden alkalom, amikor van lehetőségem rá egyben újabb tanulási lehetőség is, hiszen a közönség visszajelzései a legfontosabbak egy ilyen helyzetben. Ha csak én gondolom úgy, hogy jól adom át a gondolataimat az vajmi kevés, azonban, ha kapok megfelelő visszajelzést a hallgatóságtól abból én is tudok tanulni, csiszolni a technikámat. Ez pedig az egyéb tevékenységeim során, akár a graduális hallgatókkal való munka alkalmával akár más egyetemi munkatársak eredményeinek közvetítése során nagyon fontos, hiszen így sikeresebb lehetek e feladataim teljesítése közben is.

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?

Vallástörténészként igyekszem mindig olyan témákat keresni, amelyek a leginkább közel állnak hozzám, hiszen az ezekben való magabiztos mozgás már egy olyan alap, amire felépíthető a sikeres tudásátadás. A különféle kereszténység előtti vallások és mitológiák így általában a központi témáim, de a mostani félévben tartott skandináv történelemmel és kultúrával foglalkozó kurzusom is szívügyem. A tapasztalatom is az, hogy ezek a kérdések mivel a mainstream médiában nagyon kevés teret kapnak így afféle hiánycikkek is sokak számára, vagyis nem olyasmiről beszélek a megjelenők számára, ami már lerágott csont, hanem ami izgalmas és új terep számukra.

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?

Az előadások során igyekszem időnként monitorozni, hogy amiről szó van azzal kapcsolatban milyen előzetes ismereteik vagy feltevéseik vannak, amely támpontokat adhat folyamatosan arra nézvést, hogy mivel volna jó többet foglalkozni és mi az, amit nem szükséges túlbeszélni. Emellett az előadások végén kapott kérdések is segítenek számomra tájékozódni a hallgatóság igényeiről és a későbbiekben követendő hangsúlyokról. Annyiban mindenképpen könnyebb alkalmazkodni a szenior közösséghez, hogy háttértudásuk jóval szélesebb, mint a graduális hallgatóké, így gyakorta vannak olyan úgymond körök, amiket nem szükséges lefutni ahhoz, hogy a lényegre térhessek. Vagyis koncentráltabban és jóval kiegyensúlyozottabban lehet velük együtt dolgozni az első perctől fogva, még úgy is, hogy igyekszem finomra hangolni a mondandómat akár egy-egy előadás közben is.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?

Elsősorban a nyitottságuk, a tudásvágyuk az, ami a legtöbbet visszaad a Szenior előadások során! Az, hogy olyan közönség előtt beszélhetek, amely maximálisan a saját érdeklődése mentén választ kurzust, kényszer nélkül, magasra teszi a mércét hiszen az előzetesen megadott bizalmat mindenképpen meg szeretném szolgálni. Ez azonban egy nagyon motiváló "nyomás", amely nekem is lehetőséget ad arra, hogy a legtöbbet hozzam ki az adott előadásból vagy kurzusból.