Főbb oktatási témái és szűkebb kutatási területe:

A PPKE BTK-n főleg amerikanisztikai témájú tárgyakat oktatok: Bevezetés az Egyesült Államok kultúrájába, Az USA 20. századi története, alkotmányos rendszere, külpolitikája, Az amerikai társadalom hollywoodi filmek tükrében. Kutatási területem kettős: az amerikai történelemben elsősorban állam és egyház viszonya és az amerikai civil vallás tematikája érdekel, de doktori disszertációmat angol irodalmi utópiákból írtam, és máig foglalkozom ezzel a területtel, valamint tágabb értelemben a modern fantasztikus irodalommal is, különösen H.G. Wells életművével.

Mi ösztönözte, hogy bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?

Kezdettől fogva kiváló ötletnek tartottam, hogy a PPKE BTK kollektív “szürkeállományát” ne csak az egyetemi képzésben, hanem az érdeklődő szélesebb közönség számára is elérhetővé tegyük a Szenior Egyetem keretei között. Első itteni kurzusom az Egyesült Államok történetét tekintette át, és élmény volt látni a többnyire valóban szenior korú hallgatóság figyelmét, érdeklődését, kíváncsi kérdéseit. Azóta is nagyon szívesen csatlakozom a PSZE kurzusaihoz, ha felkérnek erre.

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?

Igazság szerint eddig egyetlen saját kurzusom volt az Egyesült Államok történetéről, a többi alkalommal egy közös előadássorozat résztvevőjeként nagyjából adott volt, hogy miről beszéljek. Tavaly Nagy-Britannia történetét tekintettük át angol intézeti kollégáimmal, Karáth Tamással és Földváry Kingával, a most következő félévben pedig az utópikus irodalom történetével foglalkozó kurzusra kaptam meghívást, amit örömmel fogadtam el, hiszen ez számomra visszatérés fiatalkorom fő kutatási témájához.  

Kapott-e olyan kérdést a szenioroktól, amely meglepte, elgondolkoztatta? Ha igen, mi volt az a kérdés?

Talán a legérdekesebb hozzászólást a brit történelmi kurzuson kaptam, nem is az előadáson, hanem utána. Az előadás során többek között beszéltem az Írországot az 1840-es években sújtó burgonyaéhínségről, amely a modern kori Európa legsúlyosabb demográfiai katasztrófáját eredményezte. Valaki megkérdezte, hogy pontosan mi okozta a krumplitermés többéves kimaradását, és erre azt válaszoltam, hogy tudomásom szerint egy gombabetegség pusztította el a gumókat a földben. A hallgatóság soraiból ezt követően odajött hozzám egy szimpatikus hölgy, és megdicsérte a tudásomat, ugyanis ő történetesen agrárbiológus volt és pontosan megnevezte ennek a gombafertőzésnek a latin nevét is 😊

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?

Számomra ez semmilyen különösebb erőfeszítést nem igényelt, hiszen voltaképpen én sem vagyok már tinédzser. Ha jól emlékszem, nagyjából az volt az első előadások alkalmával a vezérfonalam, hogy úgy beszéljek, mintha a saját szüleimnek akarnék előadást tartani, akik nem bölcsészek, nem is jártak egyetemre. A visszajelzések alapján ez a megközelítés jól működött ekkor is és később is.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?

Nagyon tisztelem és értékelem azt a nyitottságot, a világ és tudomány különféle aspektusai iránti őszinte érdeklődést, amely a PSZE hallgatósága részéről megmutatkozik. Néha bizony nagyon örülnék, ha az egyetemi óráimon ülő hallgatók többsége is hasonló figyelemmel és csillogó szemmel követné az ottani előadásaimat, mint ahogy azt a szenior egyetem résztvevői teszik.