Ha őszinték akarunk lenni, egy történész könyvének bemutatóján csupa tweedzakós bölcsészkaraktert képzelünk el, szigorúan szarvasbőr könyökvédővel. A be nem avatottak számára talán a téma sem tűnik túl izgatónak, a vas-és bronzkor zsidóságának tárgyi emlékei valamennyiünk számára nem tartozik a mindennapi társalgási témái közé.
Éppen ezért a könyvbemutató hangulata pozitív csalódás volt a „külsősök” számára. Kőszeghy tanár úr ismerői viszont biztosan számítottak a kiváló poénjaira szerény, de végtelenül impresszív megjelenésére és előadására. A rendezvény hangulatáról a meghívott zenészek, Forgách Péter (mandolin) és Szilvágyi Sándor (gitár) gondoskodtak, akik érzelmes tangódallamokat hoztak a közönségnek erre az estére, a könyvhöz kötődési pont pedig a tanár úr bevallása szerint annyi, hogy ő nagy rajongója ennek a muzsikának, Szilvágyi Sándorral pedig egy gimnáziumba jártak.
„Úgy látom, hogy nincs szék, de még mindig jobb, mintha ember nem lenne” ezzel a mondattal kezdődött Kőszeghy Miklós beszéde, majd átadta a terepet a zenészeknek. Utána pedig megköszönte mindenkinek, aki segített könyv létrejöttében, olyan megjegyzésekkel fűszerezve, mint „köszönöm a feleségemnek, aki elviselte azt az időszakot, amikor külföldön voltam, és azt is, amikor itthon…” Az önirónia ellenére érződött a valódi hála minden egyes kutatótársa, és segítője iránt. A könyvbemutató sikerét bizonyítja az eladott példányok magas száma.
Xeravits Géza, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Bibliatudományi Tanszékének tanára méltatta a könyvet, pontosabban igyekezett minél kevesebbet beszélni magáról a műről, hiszen, mint mondta, úgyis elolvassuk. Kiemelte annak jelentőségét, hogy milyen páratlan a magyar könyvpiacon az adott témában. Elmondta, hogy a többi mű, mely „körülveszi” Kőszeghy Miklós munkáját, olyanok, melyeket túlzottan áthat a biblikus szemlélet, melyek történeti tényként akarnak feltárni későbbi generációk által létrehozott történeti konstrukciókat. Kőszeghy tanár úr ellenben történészként nem félt a nézetek és tudományterületek pluralitásától, reneszánsz-tudósnak is mondható, hiszen, ha arra volt szükség, akkor irodalomtörténeti fejtegetésekbe is belevágott. A könyv tiszta, követhető felépítését, ugyanakkor szintetikus látásmódját dicsérte Xeravits Géza. Kőszeghy tanár úr profizmusáról tanúskodik az is, hogy nagyon jól ismeri a kutatástörténetet, és az eredményeket nem önmagának vindikálja, hanem fejet hajt a nagy elődök előtt. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a kollegialitás szép példája is a könyv, hiszen írónk nem volt rest segítséget kérni attól, aki az adott területet jobban ismeri. A magyar tudományos életet az jellemzi Xeravits Géza szerint, hogy vannak tudományos műhelynek nevezett „tudományos szemétdombok”, ahol minden kakas a magáén kapirgál, de képtelenek együtt kapirgálni. Ebből lépett ki Kőszeghy Miklós, és kutatói attitűdjének is köszönhető, hogy ilyen komplex és hiánypótló mű született, mint a Föld alatti Izrael.
A könyv eredeti címe az alcím volt, amiről azonban a szerző maga is megjegyezte, hogy ha úgy maradt volna, senki nem emelte volna le a polcról, míg a Földalatti Izrael, melyet egy barátja ajánlott, felkelti az érdeklődést (hiszen mindenki azt hiszi, hogy a Moszad története - jegyezte meg).
Fontos még megjegyezni, hogy a témában való jártasság nélkül is bátran levehetjük a polcról, (akár a L’Harmattan Kiadójáéról), hiszen a tanár úr úgy írta meg a könyvet, hogy azok számára is követhető és érthető legyen, akik nem értenek hozzá, de érdeklődnek a téma iránt.
Az este dedikálással ért véget, de akkor sem lett csend, hiszen a zenészek lágy dallamokkal szórakoztatták a könyvbemutató közönségét.
Föld alatti Izrael – Az Ószövetség világának anyagi kultúrája
Kőszeghy Miklós
L'Harmattan Kiadó, 2014
SAPIENTIA KÖNYVEK sorozat
336 oldal
ISBN: 978963236779
Szerző: Bedi Cecília, Kommunikáció- és Médiatudomány MA
Fotó: Tátrai Kriszta
