Földessy Péter, a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztályának vezetője arra vállalkozott a szemeszter utolsó MÉTA-estjén, hogy rámutasson a helytelen műtárgyvédelmi gyakorlatokra, és alternatívaként ismertesse a szakszerű állományvédelem lehetőségeit.
Az előadó nem konkrét, intézményekhez köthető gyakorlatokról beszélt, hanem általános tendenciákról, gyakran előforduló hibákról, illetve arról, hogy miként lehet ezekből a hibákból tanulni. Földessy Péter úgy látja, hogy napjainkban már nem érvényesül olyan erősen nagy múzeumalapítóink szellemisége: a kiállíthatóság, a bemutatás, a látvány és az élményszerzés, valamint a felsoroltakkal együtt járó haszonszerzés szerepe az örökségvédelem helyére került. A hangsúlyeltolódás azonban azt fogja eredményezni, hogy idővel nem lesz mit kiállítani, nem lesz mit bemutatni, nem lesz miről kutatásokat végezni és szimpóziumokat szervezni. A tárgyi kultúra megőrzése azért is elengedhetetlen, mert a történelmi emlékezet rendkívül fontos része, nemzeti identitásunk meghatározó eleme.
Magyarország gazdasági helyzete ugyan nem teszi lehetővé, hogy olyan nagymértékű anyagi támogatás jusson a múzeumi állományvédelemre, mint Nyugat-Európában, ettől függetlenül azonban szakértelemmel, odafigyeléssel több károsító tényező is kiküszöbölhető. Földessy Péter rávilágított arra, hogy olyan kiállításokat kellene szervezni a hazai állandó gyűjteményekből, amelyek nem csupán általános információkat próbálnak közvetíteni, hanem felkeltik a látogatók érdeklődését a kiállított tárgyak iránt, és olyan igényt alakítanak ki bennük, amely arra ösztönzi őket, hogy újra visszatérjenek megtekinteni a tárlatot.
Azonban nemcsak az emberek, hanem a természeti folyamatok is gyakori látogatók a kiállító terekben, valamint a raktárokban egyaránt. Az esztétikai érzék, a történelmi háttértudás sem elegendő egy kiállítás kivitelezéséhez, hiszen ismerni kell az anyagok tulajdonságait, illetve a kémiai kölcsönhatásokat. A szakember példaként említette, hogy az ezüst tárgyak korrózióját okozza, ha filcre applikálják azokat: a filcanyagra helyezett ezüst tárgyak néhány hét után megfeketednek. Miért láthatjuk az aranyból készült tárgyakat sárgaréz-hatásúnak? Földessy Péter erre a kérdésre is megadta a választ: a szennyezett levegőből gyakran nitrogén-oxid gőzök csapódnak le az arany tárgyak felületén, ezzel vöröses színt adva a nemesfémből készült objektumoknak.
A szakember döbbenetes képeket mutatott arról, hogy milyen rendetlenségben, mindenféle szelekció és rendszerezés nélkül tárolnak műtárgyakat a múzeumok raktáraiban. Ezek a helyiségek sok esetben zsúfoltak, megoldatlan a szellőztetés. A tárgyak többségének már csak a padlón marad hely, ahol a szennyező anyagok megülnek, hiszen a levegőnél nehezebbek. A szennyező anyagok felhalmozódása pedig nemcsak a műtárgyakra tekintve, hanem az emberi egészségre is káros.
A zsúfolt és szakszerűtlen raktárak ellenpéldája az átlátható, rendszerezett, katalogizált gyűjtemény, amelyben egymástól elkülönítve, megfelelő csomagolásban találhatjuk a tárgyakat. Egy ilyen „kincstár" a tárgyakat is megvédi a pusztulástól, és persze nem utolsó sorban a kutató, valamint a kiállítást szervező kurátor munkáját is megkönnyíti. Földessy Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a radikális változásoktól – a lehetőségekhez mérten – meg kell védeni tárgyi örökségünket. A tárgyak folyamatosan alkalmazkodnak a változó kontextushoz, környezeti feltételekhez. Ez az alkalmazkodás az alaki és felületi formálódásban is megmutatkozik. Ésszerű, és fokozatos változtatással kell „hozzászoktatni" a tárgyakat a megváltozott környezethez.
Földessy Péter az est zárásaként megfogalmazta, hogy bizakodó a jövőre nézve. Reméli, hogy a külföldi tapasztalatokkal is rendelkező, műemlékvédelemmel, műtárgyvédelemmel foglalkozó, elhivatott, fiatal művészettörténészek meg fogják valósítani a múltat méltón őrző jövőt.
MÉTA – MűvészettörténÉszek esTi alakulAta
Múltat őrző jövő – a múzeumi állományvédelem feladatai és lehetőségei
Előadó: Földessy Péter, az MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály vezetője
PPKE BTK, Sophianum
2013. november 27.
Összeállította: Ikker Eszter, MA kommunikáció és médiatudomány
Fotó: Rehák László, MA kommunikáció és médiatudomány
