Ország: Finnország
Város: Turku
Időpont: 2010-01-21
Negyedéves voltam, amikor eldöntöttem, hogy most már ideje nekem is igénybe vennem valamilyen ösztöndíjat. Az ismerősök többsége járt már erre-arra ERASMUS-szal, ezért úgy döntöttem, ha másnak bevált, nekem is megfelel. Angol szakosként több lehetőség közül is választhattam, és úgy gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, nem adjuk 10 hónap alá (ez a maximum). A fennmaradó helyek közül kellett hát választanom. Mivel csak két helyre lehet pályázni, fontos szempont volt, hogy mennyire népszerű a célország, és mekkora az esélyem, hogy megkapjam az ösztöndíjat. Így kerültem Turkuba, Finnország délnyugati csücskébe az Åbo Akademi University ideiglenes hallgatójaként.
Célországtól függően részt lehet venni intenzív nyelvkurzuson is, amit csak ajánlani tudok, több okból is. Először is meg lehet ismerni az ország nyelvét, és bepillantást nyerhetünk a kultúrába is: a kurzus hallgatóinak szerveztek városnézést, várlátogatást, film-estet, hajókirándulást, és hagyományos finn szaunába is elvittek. Segítettek beilleszkedni, eligazodni az első napokban. A tanfolyam továbbá remek lehetőség megismerkedni más cserediákokkal, új barátságokat kötni, és részévé válni egy különleges közösségnek.
Szeptembertől elkezdődött a „hagyományos” tanítási időszak órákkal, beadandókkal, vizsgákkal és persze rengeteg rendezvénnyel. Finnországról tudni kell, hogy a diákegyesületek nagyon komolyan veszik a munkájukat, és időről időre különböző eseményeket szerveznek, ahová természetesen bárki elmehet. Ezek a programok remek alkalmat kínálnak a cserediákoknak, hogy találkozzanak a helyiekkel az órákon kívül is.
Turku, a „Régi főváros”, ahogy az itteniek hívják, Finnország legrégebbi városa, az Aurajoki partján terül el. A város első felfedezéséhez érdemes végigsétálni a két parton, mert a látnivalók nagy része erre a területre koncentrálódik. Kiindulási pont lehet a Székesegyház (finnül Tuomiokirkko), amivel szemben a régi piactér található, ahol a karácsonyi vásárt is rendezik. A folyót követve lehet eljutni a városi színházhoz és több múzeumhoz is. A folyó átellenes partján Turku középkori várát találjuk, több éttermet és kávézót, valamint a Gyógyszerész múzeumot.
Még jóval indulás előtt, a kurzus szervezőitől e-mailen megkaptam az információs csomagot, amelyben minden fontos dologról tájékoztattak, amit még indulás előtt el kell intézni, valamint felhívták a figyelmem azokra a teendőimre, amelyek érkezésem után vártak rám. Az utazáshoz mindenképp a repülőt javaslom, az a leggyorsabb.
A szállásfoglalást még otthon intéztem, interneten keresztül. Először a kérvényt kell leadni, majd a kauciót befizetni, így érkezéskor nem volt gond. Mivel hajnali háromkor értem be a városba, a „starting package” a szobámban várt rám, így már az első éjjel sem maradtam takaró és párna nélkül. A lakásban három 20m2-es szoba van, közös konyhával és fürdővel, mellékhelyiséggel. A szobáért 175 eurót fizetek havonta, illetve 15 eurót a bútorokért.
Amit mindenképp érdemes elintézni, ha az ember Finnországba jön tanulni: finn bankszámlát nyitni. Érdemes ezt kint megtenni, mert sokkal kisebbek a költségek hosszú távon. Bizonyos bankok ehhez útlevelet kérnek. Jó, ha igényelünk internetes hozzáférést is, ami megkönnyíti az utalást (ez itt kinn, a pénzkivétellel együtt, ahogy tudom, 25 év alatt nem kerül semmibe).
A nyelvtanulás két, egyenként 16 fős csoportban zajlott, többnyire reggel 9–10-től délután 3-ig. A finn nyelvtani rendszert nem éreztem bonyolultabbnak, mint a magyart: jellemzően mi, magyarok könnyebben boldogultunk a végződésekkel és az esetekkel is, mint mondjuk az angolok vagy a spanyolok. Amit sikerült elsajátítani a kurzus alatt, leginkább egyszerűbb mondatok alkotása, bemutatkozás és egy alapszókincs, főleg olyan szavakból, amelyeket a mindennapi életben tudunk hasznosítani (ruhák, ételek, vásárlás stb.). Itteni tanulmányaim során szeretném folytatni a finn nyelv tanulását, és a kurzus után úgy érzem, elég erős alapokat sikerült szereznem ahhoz, hogy ez ne okozzon túl nagy nehézséget.
A tanórákon kívül rengeteg szervezett programunk volt. Szerveztek közös pikniket az Åbo Akademi EILC hallgatóival, volt filmvetítés (finn nyelven, angol felirattal), szaunalátogatás (az egyetemnek van egy saját háza a tengernél, oda hívtak meg minden résztvevőt egy esti szaunázásra). Megnéztük a turkui várat, illetve a Kézműves Múzeumot, ami szerintem kihagyhatatlan. Ez egy szabadtéri múzeum, amely érintetlenül maradt a 200 évvel ezelőtti tűzvész óta, ami akkor a város nagy részét elpusztította. Egy egész napot töltöttünk el az Archipelagóban (ez az ország délnyugati partvidéke, sok szigettel). Elmentünk Saili szigetére és egy étterembe, ahol tradicionális finn ételeket szolgáltak fel. Gyakoroltuk közben a nyelvet is, énekeltünk finn népdalokat. A helyi közlekedésről azt érdemes tudni, hogy itt nincsenek távolságok. A legtávolabbi diákszállás is két óra sétára van a központtól. Aki mégsem szeretne sétálni, buszra szállhat. Itt 2.50 euró egy jegy, és két órán keresztül érvényes, függetlenül attól, hány járaton utazunk, hányszor szállunk át vagy változtatunk irányt.
Turku hangulatos város, az emberek pedig barátságosak és segítőkészek. Majdnem mindenhol beszélnek angolul, bár elsőre kicsit szokatlan lehet és nehezen érthető. Én itt maradok még egy évet, és ha valaki hasonló döntést hoz, javaslom, lehetőleg ugyanabba a városba jelentkezzen tanfolyamra, ahol később tanulni fog, mert az orientációs hét előtt, amíg nincs annyi diák, sokkal gyorsabb az ügyintézés, és nem kell kétszer költözni egy hónap alatt. Ha valaki mégsem szeretne finnül tanulni, akkor lehet svéd kurzusra is jelentkezni az Åbo Akademire.
