Ország: Portugália
Város: Lisszabon
Időpont: 2010-09-14 - 2011-02-05
Az előző szemeszterben a lisszaboni Universidade Católica Portuguesan tanultam művészettörténetet, kulturális marketinget, portugál kultúrát és őszintén állíthatom, hogy megváltoztatta az életemet. Sokan megyünk ki külföldre tanulni, hogy világot lássunk, új dolgokat tanuljunk, megtaláljuk azt a témát, szakterületet, amivel később foglalkozni akarunk a szakmánkon belül, vagy hogy egész egyszerűen felnőjünk. Én azon szerencsések közé tartozom, akinek mindegyik sikerült. Nem egyszerű azonban Portugáliában élni és tanulni. Sok nehézség és sok munka jár egy Portugáliában töltött fél év, de megéri. Nagyon.
Kezdjük a nehézségekkel. Én is – mint a legtöbb javíthatatlan optimista – azt gondoltam, hogy ha két hónappal a kiutazásom előtt elkezdem tanulni a nyelvet, már könnyebben veszem az akadályokat. Ehhez képest – bár lelkiismeretesen végigtanultam a két hónapot – mikor leszálltam a gépről körülbelül annyit tudtam, hogy igen, nem, jó napot, köszönöm. Ez igencsak kevésnek bizonyult, hisz ezen az egyetemen portugálul folyik az oktatás. Azonban nem mondanám, hogy a kihívás megugorhatatlan! Iszonyatosan sok munkával és tanulással, 3 hónap után, már portugálul prezentáltam, írtam zh-kat, tartottam kiselőadást és januárban már portugálul írtam meg a művészettörténet vizsgámat. Tanáraim, a többi diák és a lakótársaim (7 portugál fiatallal laktam együtt), nagyon sokat segítettek: átnézték a dolgozataimat, kijavították a hibáimat. Soha ilyen nyitott és segítőkész emberekkel nem találkoztam.
Én Erasmus-segítőt nem kértem, hisz nagyon szerencsés helyzetben voltam: még Budapesten összeismerkedtem egy lisszaboni lánnyal, nagyon jó barátom lett, és Ana már az első naptól kezdve rengeteget segített. Vele mentem be az egyetemre, bérletet csináltatni stb. És tanítottam magyarul! Ami nagyon sokat segített furcsa mód abban, hogy én is minél jobban megtanuljam a nyelvet. Jó tanácsom mindenkinek, aki tényleg meg szeretné tanulni ezt a gyönyörű, ám elég nehéz nyelvet: kezdetektől használja minél többet a már megtanultakat, ha kezdetben hibásan is, de használja!
Az ügyintézés, mint minden mediterrán országban, Portugáliában sem egyszerű, hisz jellemző rájuk is a déli ráérősség, de megszokható, sőt a mi rohanó hozzáállásunkra jó hatással is lehet. A kinn töltött idő után nyugodtabb, megfontoltabb lettem én is, sőt már meglátom az apró dolgokat is, amik széppé teszik az életünket.
Maga Lisszabon számomra álmaim városa lett. Soha egy városban nem éreztem magam első naptól kezdve ennyire otthon magam. Egy hihetetlenül sokszínű, élhető város, amit a történelmi házak, idilli macskaköves utcácskák és a sok kert és növény is még gyönyörűbbé tesz.
Aki viszont erre az egyetemre akar jönni, tudnia kell, hogy nem az erasmusosokra jellemző állandóan bulizó életet választja. A magyarországi rendszertől eltérően itt egy tanegységhez két óra jár hetente, ami megnehezíti az órarend összeállítását. Az órák szerkezetében nekem nagyon tetszett, hogy nincsenek elkülönítve az elméleti és gyakorlati órák. Általában minden tantárgy elején az elméleti alapokat ismerhetjük meg, és a félév 2/3-t inkább a gyakorlati munka tölti ki. A legtöbb tantárgy teljesítéséhez nem (csak) vizsgát kell letennünk, hanem valamilyen projektfeladatot, csoportmunkát, kiselőadást kell vállalnunk. Ez legtöbbször – pláne, ha nyelvi nehézségeink vannak – elég sok munkát igényel. Ez azonban senkit se riasszon el, 2 hónap után már én is tudtam tartani egy nem épp hibátlan előadást, de a tanárok mindegyike abszolút pozitívan értékeli, ha a külföldi diák portugálul ad elő.
És jöjjenek a piszkos anyagiak! Az élet Lisszabonban elég drága, lévén főváros. Nekem a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy 25 éves lévén, már nem kaptam ifjúsági bérletet. Túl „öreg” voltam hozzá! Ez olyan 30 eurót jelentett bérlet szintjén havonta.
Most azonban térjünk rá a pozitívumokra, de csak röviden, mert ezekről 100 oldalakon keresztül tudnék beszélni. Egy fantasztikus ország Portugália. Aki ide jön szánja rá ideje nagy részét elsősorban Lisszabon, majd Portugália megismerésére, és készüljön fel arra, hogy beleszeret. Az azulejoval (csempével) burkolt házak szinte szikráznak a napsütésben, amit ha őszi félévben megyünk ki akár október végéig élvezhetünk. Bámulatosan sok a kert és a pálmafa a városban, és a kertek lakói – pávák, kakasok, tyúkok – is látványosságot jelentenek a gyönyörű pombalista –jellegzetesen lisszaboni építészeti stílus, ami Pombal márkiról, az 1755-ös földrengés után a város újjáépíttetőjéről kapta a nevét – épületek mellett közelebb hozza az emberhez az elveszett paradicsomhoz.
Ám ne kövessük el a hibát, hogy 5 hónapig el sem hagyjuk a fővárost. Az ország földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően az északi városok teljesen más képet mutatnak, mint az ország középső vagy déli részén lévők. Érdemes elmenni Faroba, Portoba, Bragaba vagy az ősi egyetemi városba, Coimbraba, ahol hihetetlenül sok fatoba (fekete öltöny, amit az egész országban az egyetemisták hordanak) öltözött diákot láthatunk, és ha szerencsénk van, egy tuna koncertre is elmehetünk, ami az egyetemisták speciális éneke.
Órákat tudnék beszélni azokról a jó dolgokról, amik velem történtek az 5 hónap alatt, de inkább röviden összegezném: mindkét szakdolgozatomhoz témát találtam, megtanultam egy új nyelvet – tény, hogy nem tökéletesen –, rengeteg múzeumban jártam, ahova egyébként vasárnaponként ingyenes a belépés! Fél év elég volt ahhoz, hogy teljesen beleszeressek az országba és úgy váljak el tőle januárban, hogy még visszatérek hozzá! Remélem ez minél hamarabb sikerülni fog!
