Ötödik alkalommal tette közzé a Heti Válasz 2009. október 8-i számában a CEMI-vel (Central European Management Intelligence) közösen összeállított felsőoktatási rangsorát.

A hazai egyetemek és főiskolák gépészmérnöki, idegenforgalmi, informatikai, jogi, kommunikációs, közgazdász és orvosi képzéseit hasonlították össze 6 elemi mutatószám számtani átlaga alapján (kivéve a kommunikációs és az orvosi rangsort, amelynél csak 5 mutatót képeztek). A vizsgált mutatók a következők voltak: túljelentkezés, diák-tanár arány, az oktatók összetétele, OTDK-eredmények, a foglalkoztatók és a munkaerő-közvetítők véleménye. A Karunkon folyó oktatás színvonalát ebben a kutatásban a kommunikáció (és médiatudomány BA, MA) szak besorolása jeleníti meg. Örömteli, hogy e tekintetben az egy évvel ezelőtti rangsorhoz képest összességében négy helyet javult megítélésünk: a 12. helyről a 8.-ra léptünk előre. Az első három helyen az ELTE, a Debreceni és a Szegedi Tudományegyetem szerepel.

Közelebbről szemügyre véve az egyes részszempontokat kiderül, hogy az egy oktatóra jutó diákok aránya továbbra is nálunk a legmagasabb, bár „holtversenyben” felzárkózott mellénk a Nyugat-Magyarországi Egyetem képzése. A túljelentkezési mutató nagyjából változatlan (e téren a Debreceni Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lépett nagyot előre). Négy pozíciót javult Kommunikáció és Média Intézetünk oktatói összetételének megítélése, melynek alapja a tudományos fokozattal rendelkező, teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóknak az összes, teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatókhoz viszonyított aránya. Reményeink szerint ez a javuló tendencia a következő években is folytatódik, és belátható időn belül az élmezőnyben foglalunk majd helyet.

A munkaerő-közvetítők véleménye kedvezőbb végzett hallgatóinkról, mint a megkérdezett foglalkoztatóké: míg az előbbiek válaszai alapján a Debreceni Egyetemmel együtt a 4. helyre sorolták képzésünket, az utóbbiaknál csak tizedikek vagyunk. Egy pillantást vetve a megkérdezett foglalkoztatók listájára mindenesetre feltűnő, hogy az ismertebb médiumok között csak a Sláger Rádiót és a Magyar ATV-t találjuk meg. Egy ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb mintavétel talán a munkaerő-közvetítők álláspontja felé billentette volna el a mérleget. Különös, hogy az OTDK-eredmények mutatója éppen a kommunikációs képzések összevetésénél maradt ki a számításból – hogy miért, arra a hetilap nem szolgál magyarázattal. Pedig a legutóbbi diákköri megmérettetésen hallgatóink igen sikeresen szerepeltek. S ha még egy, a mai oktatási helyzetben alapvető szakmai mutató bevonásának hiányát szóvá tehetjük, az mindenképpen az akkreditált MA képzések megléte vagy hiánya a vizsgált intézményekben, (Nálunk működik akkreditált MA képzés.) hiszen ez is sokat elárul az egyes egyetemek és főiskolák szervezeti-oktatási potenciáljáról.

A Heti Válasz bevezető elemzésének egyik tanulsága, hogy a munkaadók által az elmúlt években sűrűn hangoztatott nyelvismerethiány és a gyakorlati képzés fontossága mellett megjelent egy korábban jóval ritkábban említett tényező: a megkérdezettek közel fele panaszkodott arra, hogy a végzős hallgatók nem motiváltak, és teljesítményük megítélését is gyakran a munkához való nem megfelelő hozzáállás rontja le. Ennek megfelelően a munkáltatói felvételi beszélgetések során előtérbe került a jelentkezők motiváltságának, szorgalmának felmérése. Bár a motiváció jelzett romlásának feltételezhetően mélyebb társadalom-lélektani okai vannak, a tanulságokat bizonyára a felsőoktatásnak is érdemes leszűrnie mindebből. Ami pedig a kommunikációs képzéseket illeti, a lap kiemeli, hogy a túljelentkezés még mindig nagyon magas, jóllehet a munkaerőpiac szűkül, továbbá beszámol arról, hogy a válaszadók meglátása szerint az intézmények kezdenek jobban igazodni a gyakorlati igényekhez. Fontos, hogy az egyetemek és főiskolák minél több gyakorlati szakembert tudjanak megnyerni előadónak – bár, tegyük hozzá, ez a szempont a Heti Válasz–CEMI-rangsorban nem tükröződik, sőt inkább rontja az oktatói összetétel mutatóját, ha tudományos fokozattal nem rendelkező, de a maguk szakterületén (multimédia, közéleti kommunkáció, pr, stb.) elismert oktatókat alkalmaznak főállásban. Elemi szükséglet a kommunikációs képzések naprakészen tartása, mert a tanítandó ismeretanyag gyorsan változik. Ezenkívül nélkülözhetetlen a szakmai nyelv elsajátíttatása a terület nemzetközi kapcsolatai miatt.

A Heti Válasz interjút közöl Botos Mátéval, Karunk dékánjával, aki többek között arról szól, hogy erős bölcsészképzéseink mellett erősíteni szeretné a társadalomtudományi szakokat, tekintettel a növekvő érdeklődésre, valamint a kommunikáció szak által felhalmozott képzési összegeket vissza kívánja fordíttatni annak egyébként is rendkívül eszközigényes működtetésébe.