A DUE Médiahálózat 21. alkalommal írta ki Tehetségkutató Diákmédia Pályázatát, melynek ünnepélyes eredményhirdetésére és díjátadására az egyesület május 6-án megrendezett Sajtófesztiválján került sor. A díjazottak között ismét több pázmányos szerepelt.

Cser Anett és Horányi Anna lettek idén az Év Rádiósai, Szabó Gábor, Szluha Kriszti, Tóth Juli és Weber Eszter pedig a harmadik helyet szerezte meg. A díjazottakkal honlapunk interjút készitett.

Mikor kezdtetek rádiózni?
Anett: Nekem az előző félévben voltak az első rádiós óráim, akkor kezdtem el a Rádiós és televíziós újságírás szakirányt.

Anna: Nekem is és 2010 szeptemberétől, egy rádiós szemináriumon való ismerkedésünk óta dolgozunk együtt. Az előző félévben készítettük Crampus - közéleti témák a Campuson című műsorunkat, mely mindkettőnknek első találkozása volt a rádiózással.

Milyen műsorokat készítetek a Pázmány Rádióban?
Anna: Én elsősorban a Crampus című műsorunkat, az előző félév során heti rendszerességgel, most pedig inkább időszakos adásokra készülünk. Műsorunk célja, hogy a rádió hallgatóságát egyrészt tájékoztassuk az aktuális eseményekről, információkról, másrészt pedig lehetőséget adjunk nekik arra, hogy megoszthassák véleményüket egymás között és tanáraikkal, a problémákat és esetleges javaslataikat közzétegyék. Lehetővé tettük, hogy az egyetemei élettel, életmóddal, tanulmányokkal és kikapcsolódási lehetőségekről, fontos tudnivalókról, határidőkről és problémákról mindenki értesüljön nem egy híradó formájában, hanem egy magazinműsorból. Célközönségünk tehát a diákság volt elsősorban, ezért szólt többször is a szlogenünk, a „hallgatóknak a hallgatókért”. Műsoraink mindig egy adott téma köré csoportosultak. Aktuálisak voltak, megfelelően tájékoztattak és úgy gondolom hasznos információkkal látták el az egyetemi hallgatóságot.

Anett: Eddig az előző félévben volt Annával a Crampus című műsorunk, ami közérdekű témákat boncolgatott a Campuson. Fontos eseményekkel és kérdésekkel foglalkoztunk, amik érintik a hallgatókat, mint például az új könyvtárépület megnyitója, sportolási lehetőségek a Campuson, a szociális támogatási rendszer megismerése, a Campus újság sorsának alakulása, külföldi tanulási lehetőségek, Pázmány Nap és a nyílt nap.
Én ezen kívül az előző félévben és ebben a félévben heti egy öt perces elő híradót készítek, ezt a műfajt is szeretem.

Mivel indultatok a megmérettetésen?
Anett: Az előbb említett Crampus című műsorunkkal indultunk. Az egész féléves munkánkból választottunk ki három témát, és az ezzel foglalkozó fél órás műsorokból csináltunk a pályázat kiírásának megfelelő 15 percet. A három téma: a szociális támogatási és ösztöndíjrendszer, az új könyvtárépület megnyitója, és a nyílt nap. Mindegyik adásunk hasonló módon épült fel: volt bennük interjú a téma szakértőjével, montázs, amit a hallgatók véleményeiből állítottunk össze egy körkérdés kapcsán, és a blokkok közötti lendületes, rádióbarát zenék.

Anna: Az év diákrádiósa tematikus műsor kategóriában indultunk, ahova szerkesztőségeknek is lehetett pályázni. Három pályaművet lehetett beadni 5-15 perc terjedelemben. Úgy döntöttünk, hogy a félórás adásaink ötleteiből merítve három különböző jellegű műsort készítünk. Egyik pályaművünk az Augustineum könyvtár felavatása alkalmából készült. A műsorban hallhatók voltak részletek a dékán úr megnyitó beszédéből, Székely János segédpüspök áldása, személyes interjúnk Botos Máté dékán úrral, valamint egy montázs a hallgatók első benyomásairól.

Másik pályamunkánk erősen informatív volt. Beszélgettünk a szociális támogatások formáiról, tanulmányi ösztöndíjakról a HÖT és a szociális bizottság szemszögéből. Természetesen a hallgatók véleménye sem maradt ki, felmértük ki hogyan van megelégedve az ösztöndíjakkal és egyáltalán az egész rendszerrel.

Harmadik anyagunk kicsit más struktúra alapján épült fel, a megszokott riportok mellett mozgalmas és érdekes helyszíni riportokkal színesítettük a műsort. A Pázmány Nyílt nap tapasztalatairól, eseményeiről és élményeiről tájékoztattuk a hallgatókat. Megtudhattuk kik és miért és többnyire milyen szakra jelentkeztek karunkra, tudósítottunk az egyetemi campus túráról, együtt „standoltunk” az egyetem szakjainak képviselőivel és közben kifaggattuk a campus vonzáskörzetébe tévedt szülőket és a leendő hallgatókat arról, hogy tetszik nekik az egyetem. Beszélgettünk a tanszékek diák-képviselőivel, nagypapával, barátnővel, törekedve minden oldalról megvizsgálni, hogy miért is érdemes erre az egyetemre jönni.

Gondoltátok volna, hogy tiétek lesz ez a kitüntető cím?
Anett: Nekem nem jutott eszembe a győzelem lehetősége sem addig, amíg ki nem küldték levélben, hogy helyezést értünk el. Már ez is nagy elismerés volt számunkra, vidáman érkeztünk a díjátadóra. Nagyon nagy meglepetés volt, hogy végül mi lettünk az elsők, hiszen egy másik pázmányos csapat is bejutott a döntőbe és ők is nagyon erős műsorral indultak.
Anna: Reméltem, hogy esetleg nyerni fogunk, de mint Pázmány Rádió, legyen szó akár ötletes szignálokról, élő műsorokról, jazz vagy musical zenei műsorokról, hangjátékról, vagy bármilyen más tematikus műsorról. Az élmezőnyben bíztam, de mivel ahogy pályázatokat bíráló zsüri is hangoztatta, több tucatnyi jelentkező volt, én is ezzel számoltam és gondoltam sok jó és jobb műsor lehet még.

Szerintetek mi van oka annak hogy immár második éve a Pázmány Rádió munkatársai hozzák el ezt a címet?
Anna: A Pázmány Rádió színvonalát nagyon magasnak érzem, komoly szakértői háttérrel, lelkesedéssel természetesen tanáraink, valamint a főszerkesztők személyében, akik arra ösztönöznek, hogy minél magasabb színvonalú műsorokat készíthessünk hétről hétre és büszkén mutathassuk egymásnak és kritizálhassuk egymást, szaktársaink munkáját a még jobb és erősebb műsorok reményében.

Anett: Szerintem az oktatóinknak köszönhetően erős és gyakorlatias rádiós képzést kapunk, amit bármelyik egyetem megirigyelhet. Kérdéseinkkel bátran fordulhattunk hozzájuk, hétről hétre javítgatták a munkáinkat. Mellettük pedig a Pázmány Rádió főszerkesztői, leginkább Lengyel Péter és Szabó Gábor nyújtottak sok segítséget. Úgy gondolom, hogy amíg ilyen segítőkész és felkészült csapat dolgozik a Pázmány Rádióban, semmi akadálya sincs, hogy ez a sikersorozat folytatódjon jövőre.

Ha végeztek a Pázmányon továbbra is rádiózni szeretnétek?
Anett: Én nagyon szeretnék rádiónál elhelyezkedni, ha lesz rá lehetőségem. Ha sikerül elintézni, a soproni Nap rádiónál töltöm majd a szakmai gyakorlatomat a nyáron. Ha pedig a tanulmányaimat befejeztem, szeretnék haza menni Sopronba és a helyi rádiók valamelyikében dolgozni.

Anna: Én televízió szakirányt és oktatói modult végeztem, de végzős hallgatóként úgy éreztem hogy itt egy lehetőség kipróbálni becsukni a szemem és csak a hangban megfigyelni a világot, gondoltam teszek egy kísérletet és elkezdem a rádió szakirányt. Nem is képzeltem, hogy a rádiózással szeretnék foglalkozni addig, amíg meg nem ismertem a Pázmány rádió csapatát, a tanárokat, a szerkesztőket és a hallgatókat. Bár a televíziózás közelebb áll a szívemhez, a rajtuk látott elhivatottság bennem is nagy lelkesedést váltott ki és úgy érzem, igen, szívesen kipróbálnám milyen lehetne az év, illetve az elkövetkezendő évek "felnőtt" rádiósának lenni.