Emmanuel Todd előadásának témája Youssef Courbage francia demográfussal együtt írt könyve, a Le rendez-vous des civilisations (A civilizációk randevúja) és az abban bemutatott kutatásuk eredményei voltak.

Emmanuel Todd előadásának témája Youssef Courbage francia demográfussal együtt írt könyve, a Le rendez-vous des civilisations (A civilizációk randevúja) és az abban bemutatott kutatásuk eredményei voltak.

Előadása elején Emmanuel Todd megmagyarázta címválasztását, elmondta, hogy szándékosan választotta a randevú szót, hiszen Huntingtonnal ellentétben úgy véli, hogy a civilizációk közt nincs szó összecsapásról, sőt, köztük inkább? konvergencia figyelhető meg. Nem csupán szóhasználata miatt kritizálta Huntingtont, hanem a vallásokkal kapcsolatos eszmefuttatásai miatt is: egyrészt azért, mert véleménye szerint nem ír jól és megfelelő alapossággal a vallásokról, másrészt pedig azért, mert civilizációként kezeli azokat – az előadó véleménye szerint a vallások (pedig) ma ebből a szempontból (és általánosan is) jelentéktelenné váltak. Emmanuel Todd a családstruktúrákban fedezte fel a civilizációk közti elsődleges különbséget, és a vallás másodlagos szerepét bizonyítandó az iszlám világ példáját hozta fel: a családstruktúrákat vizsgálva ugyanis az iszlám világ korántsem homogén. Itt is létezik azonban uralkodó családmodell – mely egyébként a kínai és az orosz társadalomban is domináns –, az endogám családmodell. Ebben a mintában az endogámia szabályai és a patrilinearitás a legmeghatározóbb jellemzők – a központi „elem” tehát a férfi. Azt, hogy ennek a modellnek nincs köze az iszlámhoz, Todd a következő két ország példájával bizonyította: először is a matrilineáris kultúrájú Indonéziáéval, másodszor is a Balkánéval, ahol bár patrilineáris, ám exogám családmodellről beszélhetünk.

Előadónk az iszlám világ országainak demográfiájára is kitért. Bemutatta, hogy az iszlám világ demográfiai szempontból sem egyöntetű – míg például Iránban átlagosan két gyermek jut egy nőre, addig egyes afrikai iszlám országokban ez a szám a hetet is elérheti.

A vázolt különbözőségek ellenére azonban van közös pálya, ez pedig nem más, mint a modernizáció – szögezte le Todd. A modernizáció szintjén hatalmas különbségek figyelhetők meg a világ országai között, vannak élen járó országok és hozzájuk képest elmaradottak, azonban megfigyelései alapján Emmanuel Todd azt a következtetést vonta le, hogy a modernizációhoz vezető út, történet közös, vagyis ez a folyamat minden országban szükségszerűen ugyanúgy zajlik le. A modernizáció egyik legfontosabb lépcsőfoka az alfabetizáció szintjének emelkedése. Az írástudatlanság egyre inkább visszaszorul és az írástudás már az iszlám országokban is egyre mindennapibb tényező. Az írástudó rétegek kiszélesedése demográfiai változásokat is eredményez, hiszen megfigyelések szerint a nők analfabetizmusának visszaszorulásával – mely egyébként minden esetben a férfiaké után következik be ­– párhuzamosan csökken a születések száma, sőt, a nők alfabetizációja a hagyományos férfi-női viszonyokat is megváltoztatja. A szellemi stabilizáció társadalmi destabilizációval is jár, hiszen megbontja a tekintélyelvű rendszereket: előáll az az érdekes helyzet, hogy a fiú tud olvasni, az apa azonban nem, ez pedig éket ver a generációk közé. Ez a jelenség átmeneti krízishez vezet, mely szükségszerűen megjelenik minden modernizálódó ország történetében. Az észak-afrikai országokban lezajló forradalmak és a szélsőséges iszlám mozgalmak térnyerése tehát egyáltalán nem meglepő jelenségek, csupán kísérletek a társadalom „megszokott mederbe” való visszatérésére. Emmanuel Todd szerint ez a krízishelyzet nem más, mint egy általános modell, a közös emberi történelem egy szakasza, melyet minden ország átélt, vagy átél egyszer. Az európai országok már a 17-18. században átestek az átmeneti válsághelyzeten, Irán pedig, ahol a síita iszlám gondolkodás-központúsága nagyban elősegítette a modernizációt, az 1979-es iszlám forradalom során esett át saját krízisén – mely tehát a látszat ellenére nem vallási, hanem nemzeti forradalom volt. A törvényszerűségek felfedezése pedig előre megjósolhatóvá teszi a jelenlegi, észak-afrikai forradalmakhoz hasonló válsághelyzeteket – tette hozzá Emmanuel Todd.

Todd végezetül kitért a demokrácia kérdésére is. Véleménye szerint az észak-afrikai arab országok soha nem fejlődnek majd eszményi demokráciává, sőt, az európai országok és az Egyesült Államok sem nevezhetők annak. A Franciaországban megfigyelhető iszlámellenes közhangulat és az iszlám európai térnyerésétől való rettegés ellenére Emmanuel Todd eltérő módon vélekedik az európai és az iszlám országok kapcsolatáról: véleménye szerint ugyanis az európai értékek „importálása” destabilizálja az észak-afrikai – különösen a Maghreb – országokat. A civilizációk találkozása mindezek ellenére azonban vallásmentes térben jön majd létre.