Tantárgy adatlapja
A Médiapolitika az újkori történelem során kialakult fontosabb médiapolitikai alternatívák bemutatásával elősegíti, hogy a hallgatók eligazodjanak napjaink médiapolitikai vitáiban, megértsék a különböző álláspontok történeti, politikai és gazdasági hátterét, valamint összefüggésüket a média szerepéről vallott különféle nézetekkel. A sajtó esetében a médiapolitikai vita kezdetben a sajtó szabadságára (cenzúra mentességére) koncentrálódott, később ez kiegészült az állam szerepvállalása (sajtótámogatás) kérdésével. A rádió és a televízió esetében a frekvencia, mint korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, felvetette az elosztás és a szabályozás kérdéseit. Kialakultak a nagy műsorszórási modellek: az Egyesült Államok kereskedelmi műsorszórása, a BBC és a közszolgálat modellje, a diktatúrák egyenirányított műsorszórása, a vegyes modellek és a civil alternatívák. A digitalizáció átrendezte a rádiózás és televíziózás kérdésfelvetéseit, az Internet megjelenése, és tömegmédiummá válása pedig az egész rendszer újrafelosztását vetíti előre. Hazánkban legújabb történelmünk változásainak köszönhetően megélhettünk többféle médiapolitikai helyzetet, köztük az un. médiaháborút, melynek utórezgései máig befolyásolják a hazai médiapolitikát. A tantárgy kerüli a napi politikai állásfoglalást – sokkal inkább az egyes törekvések hátterét igyekszik feltárni.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Polyák Gábor: Médiaszabályozás, médiapolitika. Budapest, Gondolat Kiadói Kör Kft. ISBN 9789636935283
Barbier, Frédéric - Lavenir, Catherine B.: A média története. Budapest, Osiris, 2004. 13-23.,
65-86., 106-188., ISBN 9633896436
McQuail, Denis: A tömegkommunikáció elmélete. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 9-10. fejezet.
Médiastruktúrák és médiaintézmények. Globális tömegkommunikáció. 13-129. ISBN 9789633895641
Pokol Béla: Médiahatalom. Budapest, Windsor, 1995. 9-38., 72-83., 114-131., 173-193. ISBN 9638547227
Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi médiaháború, Budapest, Új Mandátum, 2001. 44-114., 174-196., ISBN 9639336165
Ajánlott irodalom:
Gálik Mihály (szerk): Médiagazdaságtan, médiaszabályozás (szöveggyűjtemény.) Budapest, Aula, 2002. 9-23., 91-143., ISBN 9639345989
Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás. Budapest, KJK Kerszöv, 2005. 253-293, 345-367., 106-128., 321-366., 419-432., ISBN 9789632248608
Gripsrud, Jostein: Understanding media culture, London, Arnold Publisher, 2002. 1-97, 227-287. ISBN 0340420344
McQuail, Dennis, Mass communication theory, London, Sage, 2005. 189-217, 273-307, 503-535. ISBN 9781412903721
McQuail, Dennis, Revisiting Diversity as a Media Policiy Goal, in: Meier, Werner A.-Trapple, Josef (eds.): Power, Performance and Politics. Media Policy in Europe, Nomos Baden-Baden, 41-59. ISBN 3832927638
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri a társadalomtudományi fogalomkészlet minden fontosabb elemét, érti az összefüggéseket, amelyek a társadalom és a társadalmi kommunikáció szaktudományos értelmezésének az alapját képezik.
Ismeri a társadalom működésével kapcsolatos összefüggéseket, az ezekre vonatkozó szaktudományos kontextusokat.
Ismeri és érti a kommunikáció és médiatudomány által vizsgált társadalmi jelenségek és alrendszereik működési mechanizmusait.
Áttekintéssel rendelkezik a szakterülethez tartozó társadalmi létszférák, azaz az intézmények mint a gazdaság, politika, tudomány, művészet, moralitás, vallás, nyelv, jog normatív rendszereiről és működési gyakorlatáról.
Ismeri a kommunikáció és média területét meghatározó társadalmi, strukturális, gazdasági és politikai folyamatok legfontosabb tényezőit.<
/p>
Magabiztos módszertani tudással rendelkezik, érti és átlátja a módszertani innováció lehetőségeit és perspektíváit.
b) képességei
Képes eligazodni szakterületének mélyebb összefüggései és a gyakorlat által felvetett konkrét társadalmi, kommunikációs és médiatudományi problémák, valamint azok lehetséges megoldási módszerei között.
Képes szakterületének új ismereteit hatékonyan feldolgozni.
Képes a társadalmi kommunikáció alapvető elméleteinek és koncepcióinak szintetizáló összevetésére, racionális érvek kifejtésére, vagyis a kommunikáció különböző színterein zajló viták során véleménye megformálására és véleményének megvédésére.
Képes az elméleti és a gyakorlati munkája során megismert kommunikációs szinteken és színtereken feltárt tények alapos és részletes elemzésére és az eredményekből kibontható összefüggések feltárására.
c) attitűdje
Elfogadja, hogy a kulturális jelenségek történetileg és társadalmilag meghatározottak és változóak.
Elfogadja a magyar és az európai identitás vallási és társadalmi, történeti és jelenkori sokszínűségét, és felvállalja ezen értékeket képviseletét.
Igénye van az Európán kívüli kultúrák megismerésére, nyitottan és elfogadóan viszonyul e kultúrákhoz.
Elfogadja és következetesen vállalja a társadalomtudományi gondolkodás sokszínűségét, és hitelesen képviseli szűkebb és tágabb környezetében ennek szemléleti alapjait.
Érzékeny és nyitott a legsúlyosabb társadalmi problémákra, szemléletét áthatja az elesettekkel és a kiszolgáltatokkal szembeni szakmai és emberi szolidaritás.
Elkötelezett a társadalmi egyenlőség, az élet minden területén érvényes demokratikus értékek, a jogállamiság és az európai értékközösség mellett és véleményét a megfelelő formában meg is tudja fogalmazni.
Nyitott a szakmai innováció minden formája iránt, befogadó, de nem gondolkodás nélkül elfogadó
; az elméleti, gyakorlati és módszertani újításokkal szemben.
Nyitott a kritikus önértékelésre, a szakmai továbbképzés különböző formáira, az értelmiségi világlátás önfejlesztő módszereire és törekszik önmaga fejlesztésére e területeken.
Képes kommunikációs készségek elsajátítására és ezek folyamatos fejlesztésére, önreflexióra e területen mutatott képességeivel kapcsolatban.
Öntudatosan és felelősen áll ki minden kooperációs formában a társadalom, szűkebb szakmai területe és munkahelye jogi, etikai és szakmai normáinak következetes végrehajtása és védelme érdekében.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel saját szakmájában dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
Elfogadja és a gyakorlatban is megvalósítja az egészségmegőrző szemléletet és életvitelt.
d) autonómiája és felelőssége
A kommunikáció és médiatudomány szakmai közegeiben önálló és kezdeményező szerepet vállal az általa elfogadott társadalomfelfogás érvényesítésében.
Saját szakmai közegében olyan történetileg és politikailag koherens egyéni álláspontot alakít ki, amely segíti önmaga és környezete fejlődését, tudatosodását.
Egy szakmai munkaközösségbe kerülve képes az ottani szakmai elvárásoknak megfelelően összetett feladatok elvégzésére, illetve irányítására.
A szervezeti struktúrában elfoglalt helyének megfelelő önállósággal és felelősséggel szervezi munkáját és az irányítása alatt dolgozó munkatársak tevékenységét.
Szakmai és társadalmi fórumokon szuverén szereplőként jeleníti meg nézeteit, felelősen képviseli szakmáját, szervezetét és szakmai csoportját.
Önálló, konstruktív és asszertív az intézményen belüli és kívüli együttműködési formákban.
Felelősséget vállal az általa készített anyanyelvű és idegen nyelvű szakmai szövegekért, tudatában van azok lehetséges következményeinek.