A Dékáni Hivatalban tett látogatása után a Professzor Úr egy rendkívül közvetlen, családias hangulatú előadást tartott a Tanszék diákjainak illetve oktatóinak „Föderalizmus és Kanada” címmel.
A szemináriumi létszámot kihasználva a Professzor Úr sort kerített a kölcsönös bemutatkozásra és érdeklődött a hallgatóság érdeklődési körét illetően, majd néhány gyakorlati tanáccsal látta el a hallgatókat tanulmányaik minél sikeresebb elvégzése érdekében. Hangsúlyozta például, hogy bár nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók vagyunk, tanulmányainkhoz elengedhetetlen, hogy a belpolitikával is tisztában legyünk, valamint fontos minél több nyelvet minél magasabb színvonalon elsajátítanunk. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy „Professzor Google” helyett válasszuk inkább a könyvtárakat és a megbízható forrásokat, ha kutatunk egy témában.
Országa bemutatásánál a Professzor Úr kitért Kanada „korára” is. Európaiaknak Kanada fiatal országnak tűnhet, azonban érvelésével megpróbált rácáfolni erre. Kanada politikája a Brit Birodalom örökösének tartja magát, a Dicsőséges Forradalom lényeges számukra, a Magna Charta pedig alkotmányos rendjük alapja. 1982-ben szűnt meg a brit parlamenttől való jogi függés. Az állam azon kevés országok közé tartozik, ahol az első alkotmányon annak megalapítása óta (1867) még nem módosítottak.
A Professzor Úr kitért arra is, hogy Kanadát egyszerre látják a világ legcentralizáltabb és legdecentralizáltabb országának, ugyanakkor a valóság az, hogy az ország e kettő harmóniájára épül. Minden tartomány élén egy-egy First Minister áll, aki a helyi kérdésekről dönt. Ezeknek az önkormányzatoknak több beleszólásuk van a terület pénzügyeibe, mint a központi kormányzatnak, így a közigazgatás valóban decentralizáltnak mondható. Létezik egy konferencia az Első Miniszterek számára, ahol mind a központi, mind a helyi kormányzatok képviseltetik magukat, viszont itt a területi kormányzatoknak nincs befolyásuk a központi kormányzatra, sőt, a napirend összeállítása és az ülés vezetése is a központi kormány feladata. Ezt akkor hívják össze, amikor szükségesnek látják. A kanadai közigazgatási rendszer egyik nagy pozitívuma, hogy egy több központból álló föderációból áll, és hogy a rendszer nem hierarchikus, hanem horizontális.
Arra a kérdésre, hogy miért lett Kanada föderális állam, a Professzor Úr történelmi érvekkel válaszolt. Az amerikai polgárháború után Kanada nem akart az Egyesült Államok része lenni. A lakosság egy része egy brit független nemzetet szeretett volna létrehozni a területen, míg mások, főként franciák, nem akartak brit uralom alá tartozni, valamint sok angol vezető nem szerette volna, ha az összes terület centralizálódik. Így konszenzusként született meg a föderális állam.
Az országban mai napig együtt él az angol és a kontinentális jog, valamint az ehhez tartozó kultúrák. A lakosság körében többségben vannak az angol ajkúak a franciákkal szemben; ez az arány csak Québecben fordított. A dualizmus az állam fundamentális karakterében is megtalálható. Québecben eddig kétszer, 1980-ban és 1995-ben tartottak népszavazást a Kanadától való elszakadásról, azonban mindkét alkalommal megvétózta ezt a többség, így Kanada lett az egyetlen olyan demokratikus nemzet, amelyben a kisebbség kétszer nemmel szavazott az országtól való függetlenedésre. A diverzitás a mai napig megfigyelhető Kanadában (két különböző kultúra, nyelv, kétoldalú jogrendszer), azonban a közös érdekek nem hagyják, hogy ez a differencia széthúzza az államot. A második világháború után Kanada lett az emigránsok fő célja az Egyesül Államokkal szemben, így a multikulturalizmus szintén jelentős az országban.
Az érdekesnek bizonyult előadás végén kérdések feltevésére sajnos kevés idő jutott, de a Professzor Úr lehetőséget biztosított kérdések feltevésére e-mailben, amiért utólag is nagyon hálásak vagyunk.
