Belső hangoltság az irodalom nyelvi létezésmódja iránt, ráhagyatkozás a nyelv hívására s küzdelem önmagát megvonó ellenállásával szemben: e két erő együtt mozgatja a kötet elméleti írásait, műértelmezéseit, és kritikáit, amelyek emlékezet, hallgatás és megértés összefüggéseinek feltárására tesznek kísérletet. A könyv irodalomtörténeti látóköre a 20. század elejétől a kortárs szépirodalomig terjed. Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Molnár Ferenc, Szerb Antal, valamint Esterházy Péter, Mészöly Miklós szövegeinek az újra értelmezései által a mű egyben a hazai modernség saját nézőpontú irodalomtörténeti áttekintéseként is olvasható. A PPKE BTK oktatójának monográfiájával a hazai irodalomtörténeti  kutatás és a felsőoktatás korszerű szakirodalommal bővült. 

Ráció Könyvkiadó, 476.p.