Szeretnénk személyesen is gratulálni a nyertes pályázathoz! Mesélne nekünk a csoport megalakulásáról – mikor és kikkel kezdődött el a közös munkájuk?
A kutatócsoportot hivatalosan 2020 márciusában ismerte el a PPKE BTK Kari Tanácsa, de valójában már 2017 óta folytatunk aktív terepmunkát a dél-olaszországi Calabria tartományban, a helyi örökségvédelmi intézmények együttműködésének és az École Française de Rome anyagi támogatásának köszönhetően.
A kutatásainkat lehetővé tévő olaszországi intézmények:
- Museo Archeologico Nazionale di Reggio Calabria (MArRC)
- Soprintendenza ABAP per la città metropolitana di Reggio Calabria e per la provincia di Vibo Valentia (vagyis a régészeti feltárásokért is felelős regionális Főfelügyelőség)
- Museo Archeologico di Rosarno
- Museo Archeologico Nazionale Vito Capialbi di Vibo Valentia
Támogató partnereink:
A kezdeti, az ókori Medma emlékeire koncentráló kutatások akkor bővültek egy kutatócsoportnak megfelelő, összetettebb munkává, amikor az első, egyéni kutatásomnak is tekinthető projekthez csatlakozott Ermanno A. Arslan (az Accademia Nazionale dei Lincei rendes tagja, a milánói Régészeti Múzeum volt igazgatója) a saját, az ókori Hippónion nekropoliszával foglalkozó projektjével. A két munka összekapcsolását indokolta a két ókori lelőhely szoros kapcsolata és a feladatok hasonló jellege is.
A 2020-ban, ebből az együttműködésből kiindulva létre hozott CeRCoLoc kutatócsoport Tudományos Tanácsának névsora részben azonos a most elnyert támogatásban is kutatói szerepet vállaló kollégákéval.
Kutató résztvevőink között szerepelnek a PPKE BTK oktatói, az Accademia dei Lincei tagjai (Ermanno Arslan mellett Francesco d’Andria professor emeritus), calabriai múzeumok igazgatói ill. régészei, olasz, francia és holland kutatók, továbbá fiatal kutatóként volt ill. végzős diákjaink.
Fontos újdonság továbbá az idei évtől az együttműködésünk a Magyar Képzőművészeti Egyetemen működő szilikátrestaurátor-képzéssel, amelyet a kutatói stábban Hajtó Kornélia tanárnő képvisel. (Az intézményeink közötti hivatalos együttműködési megállapodás az aláírás fázisában van, remélhetőleg az ősszel megünnepelhetjük a létrejöttét.)
Kiemelt jelentőségű a projektben a PPKE BTK és esetenként más (magyar és külföldi) egyetemek hallgatóinak részvétele a minden nyáron július-augusztusban folyó terepmunkában. Köztük az idén első ízben a Képzőművészeti Egyetem restauarátor-hallgatói is velünk dolgoznak.
Mi a kutatócsoport tematikus fókusza, és milyen kérdésekre összpontosítanak a kutatásaik során?
A kutatócsoport régészeti leletfeldolgozással és ezen alapuló művészettörténeti, történelmi, vallástörténeti kutatással foglalkozik. Mi magunk nem folytatunk új ásatásokat, amire vállalkoztunk, az régebbi (100–50 évvel ezelőtti) ásatások során feltárt, máig rendszerezésre, dokumentálásra és publikálásra váró leletegyüttesek feldolgozása.
Földrajzi és kronológiai szempontból kutatásunk Magna Graeciára, azon belül is az ókori görög Lokroi városállam befolyási övezetébe tartozó kisebb központokra korlátozódik, a mai Calabria tartományban. (A CeRCoLoc betűszó olaszul és franciául egyaránt működő feloldása is ezt fejezi ki: Lokroi „kolóniáinak” a kutatásával foglalkozó „központ” vagyunk.)
A két, jelenleg is a munkánk tárgyát képező leletegyüttes (1) az ókori Medma városállam legnagyobb szentélykörzetének, a (modern nevén) Calderazzo nevű lelőhelynek a szakrális ajándékként felajánlott terrakotta kisplasztikai emlékanyaga (Kr.e. VI-V. század), (2) az ókori Hippónionnak az 1969 és 1972 között Ermanno Arslan által felárt, Kr.e. VII-IV. századi temetője, az ott talált kb. 450 sír sírmellékleteivel.
Mindkét leletegyüttes számos új történeti, művészettörténeti és vallástörténeti felfedezés alapja lehet, amint azt néhány eddig megjelent publikációban be is tudtuk már mutatni.
Melyek azok az eddigi legjelentősebb eredmények, amelyeket a kutatócsoporton belül értek el?
2017 óta a medmai emlékanyagban 5000 darab fölé jutott az általunk rendszerezett és dokumentált terrakotta plasztikai töredékek száma (ez azért nagy dolog, mert erről az emlékanyagról a szakirodalom 1913 óta, az első ide vágó publikáció óta mindössze néhány tucat, a legjobb esetben néhány száz példány alapján beszélt erről a rendkívül érdekes együttesről).
A hippónioni nekropolisszal jelen projekt keretében csak 2021 óta foglalkozunk, de maga az egykori feltárás a projektben (társ)vezetői szerepet vivő Ermanno Arslan munkája volt 1969 és 1972 között.A nekropolisz egyik sírja, a 19. számú sír világhíres lett a benne talált, 16 verssorból álló szöveggel ellátott, úgynevezett „oprhikus” aranylemeznek köszönhetően.
Jelenleg, a három éve folyó sziszematikus dokumentációs munkával párhuzamosan a tárgyak restaurálása és az egyes tárgytípusok szisztematikus tanulmányozása folyik.
2018-ban kiállítást rendeztünk a Szépművészeti Múzeumban a medmai szentélyek terrakotta szobrocskáiról.
2022-ben kiállítást rendeztünk Rómában, az EFR és a Római Magyar Akadémia együttműködésében, a medmai terrakotta-plasztika feldolgozása során használt 3D-modellezésről és az ebben rejlő módszertani lehetőségekről.
2023 és 2024 között a medmai emlékanyagban felismertünk és töredékeiből rekonstruáltunk egy korábban nem ismert, életnagyságú, Pallasz Athénét ábrázoló terrakotta-szobrot.
További magyar és idegen nyelvű publikációk (cikkek)
Az elmúlt 7 évad alatt (2021-ben a pandémia miatt nem tartottunk teljes értékű nyári missziót) minden alkalommal magyar és külföldi egyetemi hallgatók, posztgraduális hallgatók és fiatal kutatók szerezhettek közvetlen szakmai tapasztalatot a klasszika archeológia tudományterületén, terepen. Ez jelenleg Magyarország egyetlen egyetemi missziója ezen a területen!
A legelső évben 3, a leghosszabb ideig tartó 2023-as évad során 15 hallgató vett részt. Az idei évadban 8 hallgató vesz részt a PPKE BTK-ról, 3 a Magyar Képzőművészeti Egyetemről és 1 a Leideni Egyetemről.
Pontosan milyen projektre nyertek most támogatást?
Az eddigiekben leírt régészeti projekt folytatására 2027. végéig. Terveink szerint az időszak végére befejezzük a medmai terrakotta plasztikai anyag dokumentációját és az erről szóló, monografikus mű is kiadásra kész állapotba kerül. A könyv két részből tevődik össze: egy digitális adatbázisból, amelyben a szobrok nagy része 3D modellek formájában is megjeleníthető lesz, valamint egy nyomtatott kötetből, amely ezek művészettörténeti és vallástörténeti elemzését tartalmazza.
A hippónioni nekropolisz dokumentációja 2027-re a befejezéshez közeli állapotba kerül és megjelennek egyes tárgycsoportjainak szentelt tanulmányok.
Van-e előrejelzésük a mostani pályázat várható eredményeiről?
Azt hiszem, erre részben már válaszoltam.
Mindkét emlékanyag feldolgozásának a fő célja a publikáció, amely – ahogy említettem – részben digitális, részben nyomtatott formában jelenik majd meg. Mindkettő az Accademia Nazionale dei Lincei régészeti sorozatainak egyikében jelenik majd meg, a digitális adatbázisok hozzáférhetőségét és fenntartását is az Accademia dei Lincei informatikai parkja biztosítja.
Mindkét leletegyüttes az ókori görög kultúra nagy jelentőségű dokumentuma, ennek ellenére a szakmai közönség mindeddig csak „szemelvényeket”, az egészhez képest elenyésző számú válogatást ismert csak a tárgyak közül. Szisztematikus megismerésük lehetővé teszi az összefüggéseik megértését, így jelentős előrelépés lesz a térség és az ókori görög és itáliai kultúra történetének megismerésében.
A projekt a magyar egyetemi oktatásban a klasszika archeológiai terepmunka egyetlen laboratóriuma, ennél fogva az egyetlen lehetőség arra, hogy a hazai intézményrendszerünkön belül egy egyetemi hallgató ilyen területen tapasztalatot szerezzen és akár hosszabb távra is kutatási területéül válassza. Nem kevésbé fontos, hogy a Képzőművészeti Egyetem hallgatói is egyedül ezen a projekten keresztül találkozhatnak nagy mennyiségben, régészeti kontextusban ókori görög tárgyakkal (pl. fekete- és vörösalakos vázákkal). Tehát a hazai múzeumi restaurátor-képzés számára is egyedülálló lehetőséget tudunk nyújtani.
A mostani kutatási időszak sikeres lezárása után jó eséllyel lehetőség nyílik arra, hogy hasonló, vagy még nagyobb volumenű emlékanyagokat bízzanak ránk, akár a már most is kutatásunk középpontjában álló lelőhelyeken, akár más, ebbe a körben tartozó helyszíneken.
Mindezekről még bővebben, de könnyedebb stílusban egy 2021-es interjú itt olvasható.
