Egy magángyűjteményből látott napvilágot az a roppant egyedi leletegyüttes, melynek feldolgozását és értékelését Kiss József Gézával közösen végezzük el. A századforduló táján fellelt régészeti emlékek egy edénybe elhelyezett bőr szütyőből kerültek elő, melyet az egykori császári központ, Sirmium közelében találtak meg. A leletegyüttes főként a sirmiumi verdéből származó ezüst siliquákat és fibulákat tartalmazott.
Az összesen 20 darab ruhakapcsoló tű közül egy sem alkot párt, ugyanakkor a lelet fibulái egy nagyon érdekes keresztmetszetét nyújtják a kora népvándorlás kor Kárpát-medencei leletanyagának. A legkorábbi példánynak a kis méretű lemezes darab (4. század vége–5. század első fele), míg a legkésőbbinek pedig a helyi gepida ötgombos változatok tekinthetők. A fibula „lerakat” további érdekessége, hogy abban nem csak a területre jellemző variánsok, hanem az erősebb meroving, északi (szász területek), valamint Duna-vidéki kapcsolatokkal rendelkező példányok is megjelennek.
A fibulák egy része és az érmek jobb esetben is csak egy nagyon szűk időbeli intervallumon belül lehettek egyszere használatban. A legtöbb ruhakapcsoló alkalmatosság és a siliquák datálása között több évtizedes eltérés van. A lelet legkésőbbi darabjai mindenképpen a sirmiumi verdéből származó érmék, melyek terminus post quemje az 530-as és 40-es évekre tehető. A 20. század elején gyűjteménybe kerülő leletegyüttes elrejtésének indokaként több magyarázat is felvetődhet: a tezaurálás, ötvösműhely alapanyaga és a rituális okból történő deponálás. A leletek összértéke a maga korában sem lehetett túlzottan jelentős, ami talán az utóbbi két értelmezést erősítheti.
