Jelentős támogatásban részesül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar hét kiváló kutatócsoportjának projektje. Az örömteli alkalomhoz kapcsolódva elindítottunk egy interjúsorozatot a kitüntetett kutatócsoportok vezetőivel és munkatársaival. Ötödik interjúnk az Elméleti és Kísérletes Nyelvészeti Kutatócsoport vezetőjével, Prof. Dr. Surányi László Balázzsal készült, aki a kutatócsoport megalakulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről mesélt nekünk.
Szeretnénk személyesen is gratulálni a nyertes pályázathoz! Mesélne nekünk a csoport megalakulásáról – mikor és kikkel kezdődött el a közös munkájuk?
Kutatócsoportunk 2017-ben indult, eredetileg É. Kiss Katalin akadémikus vezetésével. A törzsgárdát a kezdetektől az Angol-Amerikai Intézet Elméleti Nyelvészet Tanszékének főállású oktatói adják. Kutatásainkba a csoport oktató tagjai által aktuálisan témavezetett doktoranduszokat és más kiváló hallgatókat is aktívan bevonunk. Munkatársaink a PPKE-n kívüli hazai és külföldi kutatótársakkal is rendszeresen együttműködnek.
Mi a kutatócsoport tematikus fókusza, és milyen kérdésekre összpontosítanak a kutatásaik során?
A nemzetközi szinten is eredményes nyelvelméleti, elsősorban szintaktikai és hangtani kutatások végzése mellett a csoport kiemelt célja erősíteni a kísérletes módszerek bevonását a nyelvészeti vizsgálatokba mind az elméleti, mind az alkalmazott nyelvészet területén. Utóbbin belül kutatásaink elsősorban a kiejtéstanulás folyamataira, azok tanításmódszertani implikációira koncentrálnak. Emellett empirikus vizsgálatokat folytatunk az anyanyelvi nyelvelsajátítás folyamatait illetően, valamint a szociofonetika tudományterületén.
Melyek azok az eddigi legjelentősebb eredmények, amelyeket a kutatócsoporton belül értek el?
Nyelvelméleti munkánk elsősorban olyan, jelenleg még nem megfelelően feltárt ill. megértett grammatikai (főként hangtani és mondattani) jelenségek elemzésére irányul, amelyeknek a leírásával és magyarázatával a mai nemzetközi szakirodalomban zajló nyelvelméleti vitákhoz kívánunk hozzájárulni. Kutatásaink fókuszában az angol és a latin mellett a magyar nyelv és egyes közeli nyelvrokonai állnak, melyek rendszerszerű jelenségeit az eddigieknél teljesebben és pontosabban kívánjuk feltérképezni és megérteni. Kísérletes módszereket elsősorban a magyar mondattani, jelentéstani és prozódiai jelenségek kutatásában, valamint a magyar nyelv óvodáskori elsajátítási folyamatainak vizsgálatában használunk. Számos közös publikáció és előadás mellett tagjaink – a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatóival karöltve – hosszú éveken át közreműködtek a Nyelvelmélet és Diakrónia / Nyelvelmélet és Dialektológia / Nyelvelmélet és Kontaktológia konferenciasorozat szervezésében, és a konferenciákból születő kötetsorozat szerkesztésében.
Kutatásaink tehát igen szerteágazóak, így nehéz is bármit a többiek fölé helyezve kiemelni. Emellett egy-egy eredmény jelentőségének megítéléséhez általában bizonyos időnek is el kell telnie, hogy megfelelő perspektívából értékelhessük. Ezzel együtt, ha csak egy művet emelhetnék ki az elmúlt hat évből, akkor Cser András kollégámnak a 2017-ben megszerzett MTA doktora disszertációjából készült, The Phonology of Classical Latin című monográfiáját említeném, amely a klasszikus latin fonológiai jelenségeit tekinti át átfogó módon, elsősorban maguknak a hangoknak a szintjére koncentrálva. Ez a Wiley-Blackwell által 2020-ban kiadott kötet sokéves, komoly és aprólékos munka eredménye, amely a bemutatott elemzések mellett értékes nyelvi adatokkal is szolgál a latin nyelv és a történeti hangtan kutatói számára.
Pontosan milyen projektjükkel nyerték el a Pázmány BTK hároméves időtartamra szóló támogatását?
Egy – az emberi nyelvről alkotott – népszerű nézet szerint a nyelv rendszere bizonyos szempontból tökéletes, és legfeljebb a nyelvet beszélők azok, akik adott esetben nem jól, nem tökéletesen, vagy egyenesen hibásan használják. A nyelvhasználatbeli hibázás, a konkrét beszédhelyzetekben a saját anyanyelvi kompetencia által diktálttól való véletlen eltérések természetesen létező, és gyakran tanulmányozott jelenségkör. Bizonyos értelemben azonban magára a nyelvi rendszerre is jellemző a tökéletlenség (ahogy az angol mondja: „it's not a bug, it's a feature"). Projektünk ez utóbbi témát, az emberi nyelvek tökéletlenségének témáját járja körül – a tématervünk címe: „Tökéletlen" nyelvi rendszerek elméleti és kísérletes nyelvészeti megközelítésben. Ennek keretében a nyelvtudomány különböző területei szemszögéből azt kívánjuk megvizsgálni, miként jönnek létre egyes nyelvhasználati kontextusokban (pl. nyelvi érintkezés, nyelvi változás) és jelenségekben (pl. mondatok logikai többértelműsége vagy hiányossága) olyan köztes, átmeneti, látszólag alulspecifikált, nem teljes, azaz „tökéletlen” nyelvi alakulatok és alrendszerek, amelyek mégis szisztematikus mintázatokba rendeződnek, a beszélő–hallgató interakcióban a hallgató által „szabályszerű" értelmezést nyernek, ezáltal hiánytalanul és „tökéletesen” ellátják nyelvi-kommunikációs funkcióikat.
Hogyan illeszkedik a nyertes pályázat az eddigi kutatásaikba? Van-e valamilyen kapcsolat vagy folytonosság az előző kutatásokkal?
Igen, hiszen például az angol nyelv egy-egy kontaktusváltozatának bizonyos kiejtési jegyeit, valamint a magyar nyelv hangrendszerének egyes történeti változásait az ezt megelőző időszakban is vizsgáltuk már. Ezekben a rendszerekben nagyfokú a keveredés, a hibriditás, sok az átmeneti állapot és a használati ingadozás, melyek a nyelvész számára kivételes ablakot nyitnak a tanulmányozott nyelvi jelenségek természetére. Gyakorlati, nyelvpedagógiai relevanciája miatt külön említést érdemel itt az angol nyelvnek a magyar nyelvtanulók által beszélt „köztesnyelvi" kiejtésváltozatainak témája. Egy-egy jellemző kiejtési jellegzetességet korábbi kutatásainkban már azonosítottunk és elemeztünk, a mostani projekt keretében ebben a témában is átfogóbb vizsgálatot tervezünk. A logikai többértelműségeket és a hiányos mondatokat elsősorban a gyakran „logikus nyelvnek” tekintett magyar nyelv felnőtt és óvodáskorú beszélőinek adatain, kísérletes módszerekkel fogjuk vizsgálni. Ez utóbbi két téma kutatásában is vannak korábbi tapasztalataink, de szeretnénk a projekt keretében új módszereket kidolgozni, mert a korábbi eredményeink nyomán több olyan új kérdés vetődött fel, amelyek általános nyelvészeti szempontból is izgalmasak, ezért nemzetközi szinten is érdeklődésre tarthatnak számot a szakmában.
Milyen előrejelzésük, predikciójuk van a mostani pályázat várható eredményeiről?
Természetesen vannak erről szakmai elképzeléseink, de most inkább más oldalról, a publikációs kimenetek szempontjából közelíteném meg a kérdést. A fő célunk e tekintetben az, hogy mind a hangtani, mind a mondattani említett témákban már három év leforgása alatt a nemzetközi élvonalba tartozó publikációs fórumokon megjelenő eredményeket tudjunk felmutatni. Több doktori disszertáció vezetését is vállaltuk a témában. Bízunk az ezeken dolgozó doktori hallgatóink elszántságában, és minden reményünk megvan rá, hogy ezek első változata szintén elkészül a támogatott időszak végére.
