A Szent István Király Múzeum 2020-ban fedezte fel a lelőhelyet, műszeres leletfelderítés során, a Sárszentmihály-Vasútállomás II. néven szereplő római kori és középkori lelőhelyen, valamint közvetlen környezetében. A római kori, középkori és az újdonságként ható avar kori leleteken kívül egy 10. századi készenléti íjtegezhez tartozó ezüst függesztőveret is napvilágot látott. További kutatások váltak szükségessé annak megállapítására, hogy honfoglalás kori temetővel is számolhatunk-e a területen. Ennek felderítésére a PPKE BTK Régészettudományi Intézete kapcsolódott be és került sor közös kutatásra 2022-ben a lelőhelyen, amely egyelőre további honfoglaló sírokat nem eredményezett, de a korábbi tárgyak feldolgozásra kerültek.
A legkiemelkedőbb lelet egy ezüstből öntött szárnyas függesztőveret kiváló állapotban került elő, korróziónak nyoma sem volt a felületén. Mindössze a jobb szárnya esetében figyelhető meg, hogy kismértékben elhajlott. A tegezre való felfüggesztésre szolgáló 5 db szegecset együtt öntötték ki a verettel. Az öntés után a függesztőfül belső oldalán maradt sorjákat nem reszelték le. Ez a tény és a tárgytípusnál rendszerint megfigyelhető féloldalas (aszimmetrikus) kopásnyomok hiánya arra utalhat, hogy a veret használatban nem volt.
A veret legpontosabb párhuzama azonban az ukrajnai Rovanci határában fekvő temető 5. sírjából ismert. Pontosan egyezik az alakjuk, a díszítésük és a rögzítésre szolgáló szegecsek száma (5 db), amiből feltételesen arra következtethetünk, hogy azonos öntőmintából kerültek ki. Különbség mindössze abban figyelhető meg, hogy a sárszentmihályi vereten a függesztőfül alatti részen nem látszódik nyoma aranyozásnak, valamint a sárszentmihályi veret tegezhez rögzítését az ezüstszegecsek végének oldalra kalapálásával oldottak meg, míg a rovanci példányon kicsi kerek alátéteket húztak a szegecsekre, majd ezt követően kalapálták tompára a szegecsek végét.
