A Társadalomtudományi Doktori Iskola elsődleges célja széles horizonton gondolkodó, a társadalmi világ sokféle feltételét és meghatározóját beazonosítani és szintetizálni képes társadalomtudósok és vezető értelmiségiek képzése a tudomány, a politikai élet, a gazdaság, a közélet számára. A társadalomtudományok mai szerepe ennek a komplexitásnak a megalapozott és széles körű áttekintése, ennek útja pedig társadalmi jelenségek konstellációinak feltáró elemzése, történeti és szisztematikus megragadása, elméleti igényű megközelítése. A Doktori Iskola hivatása szerint a tudományos diszkusszió legmagasabb szintű egyetemi-akadémiai helye, ahol a tagok – oktatók és hallgatók – a tudományos-képzési program keretei között, annak folyamatos aktualizálásán és továbbgondolásán dolgoznak.
A társas világban cselekvések, kapcsolatok, intézmények és szerkezetek vannak és történnek, amelyeket alapvetően emberi eszmék és érdekek hívnak életre, mozgatnak, tartanak fenn, rendítenek és szüntetnek meg. A Társadalomtudományi Doktori Iskola képzési és kutatási programjai a társadalmi valóság legfőbb összetevőinek vizsgálatára irányulnak: a társadalmi szerkezetekre, intézményekre és a kultúrára, mindezek keretei közt pedig a társas viszonyokban cselekvő emberre, aki alakítja és hordozza a mindenkori társadalmi rendet. A Doktori Iskola munkája a legnagyobb szabású társadalomelméletek e pilléreire épül, elméleti és történeti dimenzióban. Mindennek alapja a kultúra emberének gondolata, amely évszázadok alatt teológiai és filozófiai programokban bontakozott ki. Az ember individuális társas lény, akinek számára a világ nem csupán adottság, hanem feladat, és aki nem egyszerűen hasznosságokat mérlegelve viszonyul a világához, hanem értelmi jelenségekkel szembesülve cselekszik. Későbbi társadalomelméletek a kommunikáció és a rendszerszerűség jelentőségét hangsúlyozzák jobban, legújabban pedig a hálózatosság modellje nyer teret.
A megközelítésmódtól függetlenül minden szociológiai megismerés a differenciálódott modern világ legfőbb társadalmi szféráira – amilyen a gazdaság, a politika, az oktatás-nevelés, a tudomány, a vallás, a média stb. – irányul. A bennünket körülvevő világ az elsődleges életvilágunktól, Magyarországtól, a Kárpát-medencétől Európán át a nyugati világ egészéig tágul. A Doktori Iskola természetes horizontja így a modern nyugati világ, amelyet kulturálisan a zsidóság és a kereszténység, az ókori görögség és rómaiság, valamint a felvilágosodás határoz meg. Ezeknek a keretei között születtek meg és bontakoztak ki az életünket ma is meghatározó szellemi, materiális és intézményi rendek, amilyen a modern tudomány, a kapitalista gazdaság, a formális jogrend, a demokratikus állam, a nemzeti és nemzetek feletti intézményesültség.
A tematikus lehetőségek ennek megfelelően a társas kapcsolatoktól kezdve, adott csoportok, társadalmak és kultúrák vizsgálatán át, a különböző társadalmak közti kapcsolatokig terjednek. Mindezeknek nélkülözhetetlen vizsgálati aspektusa a szinkron és diakron társadalmi összehasonlítás. Mivel a sajátosságaink megismerését a sokrétű összehasonlítás teszi megalapozottá, így a kör – a szociológia kezdeteitől fogva – más társadalmi-kulturális világok megismeréséig tágul. A Doktori Iskola ezt a sokrétűséget az elméletek, valamint az empirikus – kvantitatív, kvalitatív, történeti – módszerek sokaságával közelíti meg, hogy az aktuális problémafelvetésekből kiindulva a mai ember számára releváns, tudományosan megalapozott eredményekhez és következtetésekhez jusson. Az ember világhoz való elméleti és gyakorlati viszonyulása a legkülönfélébb társadalmi jelenségekben ölt alakot. A doktori képzés és kutatás ebben a felfogásban közelíti meg a társadalmi élet valóságát, elméleti és empirikus módon egyaránt, a kettő egymásra utaltságában: az empíria nem lehet meg elméleti keretezés nélkül, az elméletnek pedig empirikusan telítettnek kell lennie.
Munkájában a Doktori Iskola sajátosan épít a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon működő kutatói műhelyek, az itt zajló kutatások és itt tanító szakemberek tudományos kompetenciáira is. Ezek az Egyetem számára jelentős területeket vizsgálnak, amilyen pl. a magyar és európai társadalomszerkezet és társadalomtörténet, a társadalmi-kulturális identitás és emlékezet, az összehasonlító kultúra- és politikakutatás, a vallásosság mai jelenségei, a kommunikációs és mediális viszonyaink társadalomalakító hatásai. Ezeket is figyelembe véve a képzési program kiemelt területei: összehasonlító társadalom- és kultúrakutatás, társadalomtörténet, társadalomelmélet, társadalmi szférák, társadalmi intézmények és rendszerek, a kommunikáló és önmagát megjelenítő társadalom. Mivel a világkép, a vallás, a személyes és társas identitás, a hétköznapi életvilágot és a társadalmi szerkezeteket szervező tényezők, a kultúra és a szellemi élet jelenségei a maguk sokrétű társadalmi hatásaiban és meghatározottságaiban a program meghatározó tárgyai. Ezek között a társadalmi világ vallási vonatkozásainak társadalomtudományos vizsgálata az Egyetem katolikus volta alapján is kiemelt figyelmet kap.
A társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek jelensége mellett meghatározó kérdés, milyen tényezők biztosítják a társadalmi összetartozást, szolidaritást. A Doktori Iskola hangsúlyosan, eredendő antropológiai adottságként számol az ember közösségekhez tartozásával. Közösség és szabadság, hagyomány és alakítás, társas felelősség és személyes szuverenitás feszültségterében zajlik a mindig is társas kapcsolatokba és intézményesített rendszerekbe kapcsolódó egyéni élet. Mindezek szemléleti alapja a közjó, a szolidaritás és az egyénnek tekintett személy szabadságának nyugati veretű gondolata. Ez az antropológiai felfogás összhangban van mind a modern világ legfőbbnek számító értékeivel, mind – az Egyetem jellegének megfelelően – a keresztény társadalmi tanítással.
