Mivel a tudományelmélet csak a XX. században lépett fel önálló diszciplínaként, e tárgy oktatásában nem a tudomány lényegére vonatkozó klasszikus álláspontokat, hanem azokat a modern koncepciókat vesszük szemügyre, amelyek mindenekelőtt Carnap, Popper, Kuhn, Lakatos és Feyerabend műveiben fogalmazódtak meg és váltak híressé. A szövegek elemzésén át főképp a tudományok módszereire, struktúrájára, előfeltevéseire és céljaira koncentrálunk, illetve arra a problémára, hogy mennyiben „deskriptív” és mennyiben „normatív” az általunk éppen vizsgált tudományelmélet.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Forrai Gábor – Szegedi Péter [Szerk.]: Tudományfilozófia. Szöveggyűjtemény. Budapest, Áron, 1999.

Laki János [Szerk.]: Tudományfilozófia. Budapest, Osiris – Láthatatlan Kollégium, 1998.

Kuhn, Thomas S.: A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest, Gondolat, 1984.

Lakatos Imre: Tudományfilozófiai írásai. Budapest, Atlantisz, 1997.

Popper, Karl R.: A tudományos kutatás logikája. Budapest, Európa, 1997.

Küng, Hans: Minden dolgok kezdete. Természettudomány és vallás. Budapest, Kairosz, 2009.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

A hallgató tájékozott a filozófiatörténet nagy korszakaiban és műveiben, illetve irányzataiban.

b) képességei

Képes argumentumok azonosítására, átgondolására, valamint ezeknek élőszóban és írásban vázlatos vagy részletes bemutatására.