Az emberi nyelvekben léteznek olyan – akár többszavas – kifejezések, amelyek megjelenése az őket tartalmazó (tag)mondat polaritásától, azaz attól függ, hogy az őket tartalmazó környezet tartalmaz-e bizonyos, pl. a mondattagadáshoz hasonló negatív elemeket. Ezeknek az ún. polaritásérzékeny elemeknek a két legnagyobb csoportját a Negatív Polaritású Elemek (NPE-k) és a Pozitív Polaritású Elemek (PPE-k) alkotják. Ezen elemek előfordulási feltételeit a két legnagyobb osztály egy-egy angol tagjával, az NPE anything-gel („akármi”, „bármi”) és a PPE something-gel („valami”) illusztráljuk. Első közelítésben elmondható, hogy az NPE-k, így pl. az anything megjelenése csak akkor engedélyezett egy mondatban, ha a vele azonos (tag)mondatban szerepel egy negatív elem is, mint pl. az (1a) példamondatban a mondattagadást kifejező angol elem, a not („nem”). A mondattagadás hiányában a mondat helytelenné válik (lásd (2a); a mondat helytelenségét a nyelvészeti szakszövegekben bevett „*” szimbólummal jelöljük). A PPE-k, így a something a hasonló negatív elemekkel egy tagmondatban történő előfordulása azonban tiltott, amit az (1b) példamondat illusztrál. Tagadó elem nélküli, pozitív mondatban azonban a PPE-k előfordulása engedélyezett, lásd (2b).
(1) a. Mary was hungry because she did not eat anything.
„Mari éhes volt, mert nem evett semmit.”
b. *Mary was hungry because she did not eat something.
„Mari éhes volt, mert nem evett valamit.”
(2) a. *Today Mary ate anything.
„Mari ma evett semmit.”
b. Today Mary ate something.
„Mari ma evett valamit.”
A polaritásérzékeny elemek kutatásának több mint ötven éves történetében eleinte a figyelem túlnyomórészt az NPE-kre irányult, azonban az elmúlt kb. huszonöt évben a PPE-k vizsgálata is a polaritás témakörével foglalkozó nemzetközi kutatások meghatározó kérdéskörévé lépett elő. Ennek eredményeképpen napjainkban több, egymással versengő elmélet is létezik, amely a PPE-k fent bemutatott előfordulási feltételeinek forrását próbálja megmagyarázni. E magyarázatkísérletek azonban nem feltétlenül értenek egyet még abban az alapvető kérdésben sem, hogy vajon a PPE-k látszólag egyforma viselkedése mögött egy egységes elv húzódik-e, vagy esetleg elemenként más és más magyarázat adható a PPE-k előfordulási mintázatára. Rövid írásunkban ezt a napjainkban is nyitott kérdést járjuk körbe néhány példával illusztrálva.
A PPE-k első rendszerezése van der Wouden (1997) nevéhez köthető, aki a holland NPE-k és PPE-k tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a PPE-k előfordulása pontosan azokban a nyelvtani környezetekben van tiltva, amelyekben az NPE-k engedélyezve vannak. Van der Wouden így az NPE-knél már korábban bevezetett hármas osztályozást alkalmazza a PPE-kre is, amely mindkét típusú polaritásérzékeny elemet aszerint sorolja három csoportba, hogy azok milyen „erősségű” negatív környezetekre érzékenyek.[1] Van der Wouden ezen osztályozása óta a gyenge, közepes erősségű és erős PPE-k megkülönböztetése bevett szokássá vált a nyelvészeti szakirodalomban. A PPE-knek ilyetén osztályozása – még ha burkoltan is, de – azt sugallja, hogy a PPE-k viselkedésének forrása azonos lehet, hiszen minden PPE az őt tartalmazó környezet negativitásának „erősségére” érzékeny. Ezzel egybecsengően Szabolcsi (2004) nagy hatású munkája is egy olyan keretet mutat be, amely elméletileg képes lehet a PPE-k előfordulási mintázatait egyetlen forrással magyarázni, sőt, mély kapcsolatot feltételez a PPE-k és az NPE-k között is. Szabolcsi amellett érvel, hogy a PPE-k és az NPE-k valójában csak annyiban különböznek egymástól, hogy amíg az NPE-knek csak egyetlen negatív elemre „van szükségük” ahhoz, hogy megjelenhessenek egy mondatban, addig a PPE-knek kettőre. A (3) példamondatban az NPE anything megjelenését engedélyezi a tagadószó (not) jelenléte. A (4) példában – amely csak annyiban különbözik a (3) példamondattól, hogy az NPE anything-et a PPE something-re cseréltük – a mondat helytelenné válik, mert Szabolcsi szerint a PPE-knek nem elég egy negatív elem, hanem szükségük van egy „megmentő”, második negatív elemre is, ahogy azt az (5) példamondat helyessége is mutatja.
(3) Throughout the whole phone call she did not say anything.
„Az egész telefonbeszélgetés során nem mondott semmit.”
(4) *Throughout the whole phone call she did not say something.
„Az egész telefonbeszélgetés során nem mondott valamit.”
(5) I do not think that throughout the whole phone call she did not say something.
„Nem hiszem, az egész telefonbeszélgetés során nem mondott valamit.”
Szabolcsi megközelítése van annyira általános és rugalmas, hogy potenciálisan kiterjeszthető legyen akár az összes PPE-re, még akkor is, ha az utóbbi évek kutatásai a PPE-k csoportjának nagy szófaji változatosságát tárták fel. Az alábbi felsorolás a PPE-k szófaji sokszínűségét igyekszik bemutatni a teljesség igénye nélkül. Megtalálhatóak közöttük határozatlan névelők, mint az angol some („egy”) vagy a magyar egy; angol határozók, mint az unfortunately („sajnos”), a possibly („talán”), a still („még mindig”), az already („már”), a pretty („eléggé”); segédigék, mint az angol must („kell”) és should („kellene”); összetett fókuszpartikulák, mint a német auch nur („még”); egy sor idiomatikus kifejezés, mint a holland op rozen zitten („rózsákon ülni”), vagy a román într-o clipită („egy szempillantás alatt”); predikatív kifejezések, mint pl. az angol has his problem („megvan a maga baja”); határozatlan névmások, mint a magyar vala-névmások; konnektívumok, mint a francia egyszerű és komplex diszjunkció, az ou („vagy”) és a soit ... soit („vagy ... vagy”); és a magyar egyszerű diszjunkció, a vagy.
A PPE-k e sokszínűsége felveti annak a lehetőségét, hogy a látszólag egységes viselkedésük mögött valójában más-más tényezők állnak. Ennek megfelelően az utóbbi években számos olyan javaslat látott napvilágot, amely a felsorolt PPE-k szinte mindegyikére „testreszabott”, egyedi magyarázatot kínál. Giannakidou (2011) például amellett érvel, hogy az angol PPE some nem azért helytelen negatív környezetekben, mert ezekben a mondatokban nincs egy „megmentő”, második negatív elem (ahogy azt Szabolcsi elmélete állítja), hanem azért, mert szerinte a some által bevezetett főneves kifejezéseknek (a (6) példában ez a some doctor) kötelezően egy specifikus, azaz meghatározott individuumra kell hivatkozniuk, ez pedig tagadott környezetben nem lehetséges. Giannakidou szerint ezért a (6) példamondatban a some doctor főneves kifejezést csak a tagadáshoz viszonyított ún. tág hatókörrel lehet értelmezni (6a). Ebben az értelmezésben bár a some doctor a felszínen a tagadás (not) után helyezkedik el, a mondat tág hatókörű jelentése szerint valójában a tagadás hatókörén kívül, tehát nem negatív környezetben értelmeződik: „Van egy bizonyos orvos, akivel Dávid nem beszélt”. Ezzel szemben az ún. szűk hatókörű értelmezés (6b), melynek során a some doctor-t a felszíni sorrendnek megfelelő helyen, azaz a tagadás hatókörében, negatív környezetben értelmeznénk, nem elérhető, mivel ebben a környezetben a some doctor nem tudna egy konkrét, bizonyos orvosra vonatkozni. Ennek megfelelően a (6) példamondat nem jelentheti azt – az egyébként logikailag elérhető olvasatot –, hogy „Dávid nem beszélt egyetlen orvossal sem”.
(6) David did not talk to some doctor.
a. Elérhető jelentés: „Dávid nem beszélt egy bizonyos orvossal.”
b. Nem elérhető jelentés: „Dávid nem beszélt egy orvossal (sem).”
Amint az látható, Giannakidou megközelítése csak azokra, a some-hoz hasonló PPE-kre terjeszthető ki, amelyeknél felmerülhet az, hogy kötelezően egy meghatározott, specifikus egyénre kell referálniuk. Az ehhez hasonló magyarázatkísérletekben az a közös, hogy mindegyikük vagy azzal a feltételezéssel él – vagy legalábbis implicite az következik belőlük –, hogy a különböző típusú PPE-k esetében különböző, csak az adott PPE-re jellemző tulajdonságokból vezethetjük le a negatív környezetben való előfordulásuk tiltottságát. A PPE-k osztályának ilyetén heterogenitása mellett foglal állást Hoeksema (2010, 2018) is, aki megmutatja, hogy pl. a német „még” jelentésű összetett fókuszpartikula, az auch nur egy ún. blokkolási mechanizmus miatt nem jelenhet meg (közvetlenül) a német mondattagadás (nicht) után. Hoeksema szerint a németben ugyanis van egy olyan elem, az alapesetben „egyszer” jelentésű einmal, amely átveszi az auch nur helyét akkor, ha az auch nur közvetlenül a tagadószó után jelenne meg. Ilyenkor – és csakis ilyenkor – az einmal alapjelentése is megváltozik, és az auch nur-nak megfelelő, „még” értelemben használatos:
(7) *Sie hat es nicht auch nur vermuten können.
„Még csak nem is gyanította.”
(8) Sie hat es nicht einmal vermuten können.
„Még csak nem is gyanította.”
Hoeksema amellett érvel tehát, hogy bizonyos PPE-k egész egyszerűen azért nem jelenhetnek meg negatív környezetekben, mert az adott nyelvben létezik egy olyan lexikai elem, amelyik pontosan a negatív környezetekben való megjelenésre specializálódott, így ez az elem „kiszorítja”, blokkolja azt, amelyiknek az előfordulási lehetőségei nem ennyire kötöttek. Természetesen az ilyen, blokkolás alapú megközelítések sem terjeszthetők ki az összes PPE-re, hiszen – amint a fenti felsorolásból is láttuk –, vannak olyan PPE-k, amelyeknek nem lehet ilyen blokkoló alternatívája, mint pl. az unfortunately („sajnos”) határozó, vagy a has his problem („megvan a maga problémája”) típusú predikatív kifejezések.
Szabolcsi, valamint Giannakidou és Hoeksema megközelítéseiből tehát ellenkező konklúziókat vonhatunk le a PPE viselkedés mögött meghúzódó tényező(ke)t illetően. Amíg az előbbi irányzat a PPE-k egységes magyarázatát is lehetővé teszi, addig utóbbi javaslattípus ezt kizárva az egyes PPE-k saját, „testreszabott” magyarázata mellett érvel. A kérdés napjainkban sem eldöntött, sőt, az NPE-k és a PPE-k potenciális egységessége mellett – és azzal szoros összefüggésben – a polaritásérzékeny elemek témakörének egyik legfontosabb problémája. A fenti ismertetett elméleteken kívül természetesen akadnak még mind a PPE-k potenciális egységességét feltételező (lásd pl. Chierchia 2004, 2013 nyomán Spector 2014; Nicolae 2017; Fălăuş 2018), mind a PPE osztály heterogenitása mellett állást foglaló munkák (lásd pl. Hoeksema 2010, 2018; Giannakidou 2011, Giannakidou & Mari 2018). Ezek ismertetése azonban egyrészt a generatív nyelvészeti eszköztár mélyebb ismeretét követeli meg, másrészt rövid írásunk terjedelmi korlátait is meghaladná. Mindezzel együtt talán a két irányzat közötti különbségek a fent bemutatott csupán néhány magyarázatkísérlet tükrében is érthetőnek és érdekesnek bizonyultak az Olvasó számára.
Gulás Máté
Hivatkozások:
Chierchia, Gennaro 2004. Scalar implicatures, polarity phenomena, and the syntax/pragmatics interface. Structures and beyond 3. 39-103.
Chierchia, Gennaro 2013. Logic in grammar: Polarity, free choice, and intervention. OUP Oxford.
Giannakidou, Anastasia 2011. Positive polarity items and negative polarity items: variation, licensing, and compositionality. In Claudia Maienborn, Klaus von Heusinger és Paul Portner (szerk.), Semantics: An International Handbook of Natural Language Meaning. De Gruyter Mouton. 1660-1712.
Giannakidou, Anastasia & Alda mari 2018. The semantic roots of positive polarity: epistemic modal verbs and adverbs in English, Greek and Italian, Linguistics and Philosophy, 41(6), 623–664.
Hoeksema, Jack 2010. Negative and positive polarity items: An investigation of the interplay of lexical meaning and global conditions on expression. In Laurence R. Horn (szerk.) The Expression of Negation. De Gruyter Mouton, Berlin, New York. 187-224.
Hoeksema, Jack 2018. Positive polarity predicates. Linguistics, 56(2). 361-400.
Nicolae, Andreea Cristina 2017. Deriving the positive polarity behavior of plain disjunction. Semantics and Pragmatics 10(5). 1–24.
Spector, Benjamin 2014. Global positive polarity items and obligatory exhaustivity. Semantics and Pragmatics 7(11). 1–61.
Szabolcsi, Anna 2004. Positive Polarity – Negative Polarity. Natural Language & Linguistic Theory 22, 409–452.
van der Wouden, Ton 1994. Negative Contexts. Doktori értekezés. University of Groningen.
[1] A negatív környezetek különböző „erősségeinek” tárgyalása túlmutat írásunk a szélesebb olvasóközönséget megszólítani igyekvő törekvésein. Nagyvonalakban azonban elmondható, hogy a negatív környezetek „erősségét” az befolyásolja, hogy egy adott negatív elem milyen logikai tulajdonságokkal rendelkezik. Az érdeklődő Olvasónak figyelmébe ajánljuk a negatív „erősségeket” magyarázó monoton csökkenő, anti-additív és anti-morfikus fogalmakat.
