2014. november 24-én, Dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője tartott előadást a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport PEACH rendezvényén. Az előadás Észak-Korea elszigetelt rendszerét mutatta be, elsősorban a politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok elemzésén keresztül. Kitért az ország vezetőinek a rezsim irányításában betöltött pontos szerepére, és az aktuális eseményekre reagálva ismertette a hatalmon lévők túlélésének lehetséges perspektíváit.
Ahogyan az előadótól megtudtuk, az észak-koreai rezsim nem homogén, több irányzat is létezik a rezsimen belül. 1948 egy döntő év az ország életében, mert ekkor válik egyértelművé, hogy a Koreai-félsziget északi és déli része két különálló állam lesz. Az északon létrejövő Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot a szocialista országok – így Magyarország is – elismerik. Vezetője Kim Ir Szen, még az évekkel korábbi, japán megszállás alatt tűnt fel, mint egy földalatti kommunista szervezet vezetője. Hatalomra jutása után felszámolja ellenlábasait és a szovjet frakciót is. Az 1960-as évektől már tekintélyuralmi rendszerről beszélhetünk az országban. Hruscsov beszéde (1956. - XX. pártkongresszus) után végképp meglazítja az ország a szovjet kapcsolatait és megkezdi az elszigetelődést a korábbi szövetségesektől, így Kínától is. 1989 tette véglegessé az elzárkózási folyamatot, mind politikailag, mind pedig gazdasági értelemben. Mindeközben Dél-Korea a nemzetközi közösség elismert tagja lett. Ezt jól mutatta az is, hogy az ország 1988-ban olimpiát is rendezett.
Észak-Korea számára a 90-es évek jelentették a mélypontot. Kim Ir Szen 1994-es halálával lett nemzetközi kérdés, hogy vajon mikor fog összeomlani az ország. A kommunista szót ugyanakkor kitörölték az ország alkotmányából. Csoma Mózes szerint már ezekben az években romokban volt a Koreai Nép Demokratikus Köztársaság. Az ország mindig is ellátási nehézségekkel küzdött és gazdasági függésben volt Dél-Koreától. Elsősorban e miatt kezdődött meg egy fajta lassú közeledés a két ország között. 1997 és 2008 között két csúcstalálkozóra is sor került a két Korea elnökei között, mely sok pozitívumot hozott elsősorban a gazdaság és a turizmus területén.
Az újabb fordulópont 2001. George W. Bush a szeptember 11-i terrortámadások után Észak-Koreát is a „gonosz tengelyéhez” sorolta. 2002-ben Észak-Korea újraindítja korábbi atomprogramját és több próbarobbantást is végrehajt. Ezek az erődemonstrációk Dél-Koreában is visszatetszést keltenek. Ugyanakkor 2010-ben például ledöntik és eltávolítják Kim Ir Szen szobrát a phenjani főtérről.
Az előadó véleménye szerint a nemzetközi közösség egy rezsimet nem azzal tud megtörni, hogy elszigeteli vagy elnyomja, hanem úgy, ha kapcsolatba lép vele. A rezsim számára így fennáll az a veszély, hogy a lakosság ráeszmél arra, hogy az ország mennyire elmaradott és így a lakosság változásokat követelhet.
Az előadást - amelyen körülbelül 50 fő vett részt - sok fotó színesítette, amelyet az előadó tanulmányútjai során készített a Koreai-félszigeten.
