Dr. Csicsmann László, Közel-Kelet szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi karának dékánja, tartott előadást egyetemünkön az Iszlám Állam nevű radikális szervezetről 2014. október 15-én. Prezentációjának első felében az ISIS gyökereiről és terjeszkedéséről volt szó, míg a második részben a nemzetközi közösség dilemmáit és a nyugati tehetetlenség okait vázolta fel az előadó. Az egy órás előadásban olyan kérdésekre kaptunk választ, mint például várható-e egy új Sykes-Pickot egyezmény vagy éppen, elképzelhető-e, hogy kialakulnak új, az előadó által virtuálisnak nevezett államok, amelyek habár működőképesek, szigorúan véve mégsem felelnek meg a nemzetközi jog által meghatározott államisági kritériumoknak.
Az Iszlám Állam (ISIS - Islamic State of Iraq and Syria) nevű szervezetet 2014 júniusában kiáltották ki, és ahogyan nevéből is kiderül, célja egy Szíria és Irak területén működő iszlám állam létrehozása. Az előadótól megtudtuk, hogy az ISIS részben a vesztfáliai rendszer keretein belül meghatározott államisági kritériumok ellen harcol. A Közel-Kelet mai határait az 1916-os Sykes-Picot egyezmény osztja fel, így valóban mesterségesen létrehozott országokról és határokról van szó. Az előadó ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyezmény óta eltelt közel egy évszázadban valódi nemzetek alakultak ki a területen, így ma már beszélhetünk egy egységes iraki nemzetről. Azonban, ha az ISIS térnyerése folytatódik, akkor elképzelhető, hogy létrejön egy új Sykes-Picot egyezmény, illetve az sem kizárt, hogy hosszú távon „virtuális” államok fognak kialakulni a Közel-Keleten, például egy önálló kurd állam.
Az ISIS elődje 1990-ben alakul meg Jordániában, és a kezdetektől radikális szervezetnek tekinthető, hiszen az al-Qaedával tesz hűségesküt. Szíriában az ISIS Rakka városában alakítja ki főhadiszállását, de 2014 elejétől jelentős a szerepvállalása Irakban is. A szervezet iraki térnyerése nagyrészt az Egyesült Államok 2003 és 2005 között zajló államépítési kudarcának az eredménye. Habár az USA a kezdetektől szerette volna bevonni a szunnitákat is az újonnan alakult iraki kormányba, mindig a szunnita arabok bojkottjába ütközött.
A közel-kelet államainak alapját a mai napig a törzsi szerveződés adja. Az, hogy a törzsek kinek az oldalán állnak rendkívül sokat számít. Jelenleg teljes a megosztottság, hosszú távon azonban ki fog alakulni, hogy az ISIS vagy más pártjára állnak. Probléma, hogy nem igazán beszélhetünk alternatívákról, a törzseknek nincs kit támogatniuk Szíriában. Asszad rezsimje egyértelműen hanyatlik, mérsékelt ellenzék pedig nincs az országban.
Szintén fontos kérdés a radikális csoportokkal kapcsolatban, hogy hogyan finanszírozzák működésüket. Az ISIS – a tálibokhoz hasonlóan – egy gazdaságilag jól működő államot hozott létre. Ezt nagyrészt nem állami szereplők támogatásaiból tartják fenn, illetve a virágzó kőolaj-kereskedelemből, hiszem az Iszlám Állam jelentős olajtermelő vidékeket foglalt el.
A hallgatóság számára az is kiderült, hogy az ISIS egy rendszeres, angol nyelven megjelenő, formailag rendkívül igényes, 50-60 oldalas kiadványt is megjelentet (DABIQ), amelyben a szervezet ideológiájával átitatott cikkeket olvashatunk. Csicsmann László véleménye szerint a kiadvány azonban nem a Nyugatnak szól, sokkal inkább az arab világnak.
Az előadás második felében a nemzetközi közösség, illetve azon belül is elsősorban az Egyesült Államok és az Európai Unió dilemmáiról esett szó. Núri al-Maliki, Irakkormányfője idén augusztusban kifejezetten kérte az Egyesült Államokat és az egész nemzetközi közösséget, hogy avatkozzanak be a kialakult konfliktusba. Reálpolitikai szempontból azonban az Egyesült Államok számára azonban nincs jó megoldás. Ahogyan Edward Luttwak is fogalmazott, „America loses, if either side wins”. Az előadó véleménye szerint jelenleg nem beszélhetünk amerikai közel-kelet politikáról.
Ma az Európai Unióban 30 millió muszlim él, ezen belül 2-3 ezer fő radikalizálódott és csatlakozott az ISIS táborához az elmúlt időszakban. Így a radikális szervezet létezése európai probléma is.
Az Egyesült Államokon és Európán kívül azonban még egy sor országot aggaszt az ISIS térnyerése. A szervezet elsősorban külföldi országok állampolgáraiból toborozza harcosait, legtöbbjüket Tunéziából, Szaúd-Arábiából, Jordániából és Marokkóból. Törökországtól, mint Szíria szomszédos államától, is sokan határozottabb fellépést várnak. Az azonban biztosra vehető, hogy a törökök egyedül nem, esetleg csak egy szélesebb koalíció keretein belül fognak beavatkozni a konfliktusba. Emellett – ahogyan Csicsmann László fogalmazott – Izrael sem megkerülhető ebben a kérdésben.
Konklúzióként az előadó elmondta, hogy nem hisz abban, hogy az ISIS térnyerése a mérsékelt iszlám végét jelentené a Közel-Keleten. Ezt a Muszlim Testvériség példájával támasztotta alá, amely ma is a legnépszerűbb közel-keleti iszlamista szervezet.
