Kerekasztal-beszélgetés az agytrösztök szerepéről

 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszéke érthető módon úgy döntött, hogy a március sem telhet el esemény nélkül, így került megrendezésre, Lánczi András nagy sikerű előadása után, az „Agytrösztök szerepe a politikában itthon és Európában” című kerekasztal beszélgetés. Mint az kiderült, a négy meghívott vendég eltérő szellemi háttérrel rendelkezik, de az egyéni megközelítések tekintetében is számos különbözőségre derült fény, így jó hangulatú, érdekes eszmecsere bontakozott ki.

 Csery Péter a parlamentarizmus, pluralizmus és piacgazdaság mellett elkötelezett Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője gyakornokként érkezett a politikai elemzés világába. Boros Tamás, mint az Európai Bizottság európai uniós és kommunikációs szakértője, komoly nemzetközi tapasztalattal tért vissza Magyarországra, megalapítva a vállaltan baloldali Policy Solutions intézetet, amelyet jelenleg is vezet. Lánczi Tamás, másodgenerációs politológusként, mint vezető elemző csatlakozott a jelenlegi kormányzat egyik fő partneréhez, a Századvég Alapítványhoz. Mráz Ágoston Sámuel a piacorientált, mégis jobboldalhoz köthető Nézőpont Intézet vezérigazgatója és vezető elemzője.

 Miután megtörtént a rövid, anekdotákkal színesített bemutatkozás, a beszélgetés vezetője, Dr. Kántor Zoltán, az egyes elemző intézetek belső működéséről kérdezte vendégeinket. Mráz kiemelte, hogy a Nézőpont profilját elsősorban a professzionális politikai elemzések adják, bár a cég mégsem ezzel, hanem a közvélemény-kutatások publikálásával érte el az áttörést az elemzőintézetek piacán. Lánczi a Századvéget a legjelentősebb, valamint legrégebbi agytrösztként mutatta be, amely megalakulása óta szerteágazó profillal rendelkezik és a jelenlegi kormányzat is rendre számít a szakértői gárdájára. Csery problémának nevezte, hogy Közép-Kelet Európában kicsi a piac és nehéz az agytrösztöknek szponzort találni, mindazonáltal a Méltányosság módszertani megközelítésére (nevesül a történeti kutatások mellett a komparatív narratívák előtérbe helyezésére) nagy szükség van. Boros a Policy Solutions sajátosságának nevezte, hogy a civil szférával ugyanúgy tartja a kapcsolatot, mint a politikai szférával és amellett, hogy kommunikációs tanácsadóként is működik, komparatív elemzői anyagokat készít a nyilvánosság és a megrendelők számára.

 Boros ezt követően kifejtette, hogy a megrendelt elemzéseket a Policy Solutions nem bocsátja nyilvánosságra. Ennek egyik oka, hogy az intézet identitását szeretnék védeni (hogy ne a mások részére, mások szempontjából készült elemzéseseket adják közre), a másik oka, hogy semmilyen módon nem szeretnék megsérteni a megrendelőik érdekeit. Mráz ezzel kapcsolatban azt a tévhiedelmet kívánta eloszlatni, mely szerint az intézetek pártmegrendelésre fejtik ki véleményüket a nyilvánosság felé. Lánczi ezt alátámasztotta, a Századvég tevékenységét elhatárolva a kormányzati tevékenységtől. Boros a megrendelések fontosságát hangsúlyozva, megemlítette, hogy a egyes közszolgálati médiumokban működik a diszkrimináció, így a Policy Solutions nemigen kap lehetőséget a Kossuth rádióban és a köztévében sem, ezért gyakran nem a médiatermékekkel, hanem például kommunikációs és közpolitikai tanácsadással foglalkozik az intézet. Csery az akadémiai szférát említette, mint a Méltányosság fő célterületét, kiemelve az elemző intézet könyvkiadási tevékenységét.

Dr. Kántor Zoltán következő kérdése arra irányult, hogy vajon milyen a jó politikai elemző és hogyan dolgozik. Lánczi az egyetemista hallgatósághoz fordulva kifejtette, hogy a jó politikai elemző a terepen képződik, még akkor is, ha az egyetem tanít meg a fogalmak helyes használatára, valamint a diszciplinált gondolkodásra. Szerinte a leglényegesebb megérteni a hatalom természetét és erre a tudásra, hacsak nincs valakinek speciális intuitív képessége, csakis politikusokkal kötött bizalmi viszonyon keresztül lehet szert tenni. Mráz máshová tette a hangsúlyt, mint kifejtette, az objektív tényekkel tisztában kell lenni, ezek egy részét pedig csak az egyetemről lehet megszerezni. Arra is kitért, hogy a politikai elemző, habár állandó „információbrókerkedésre” van kényszerítve a nem nyilvános szférában, mégsem viselkedhet a nyilvánosság előtt oknyomozóként. Boros erre reflektálva négy elemzőtípust különített el. Felosztásában létezik olyan elemző, amelyik begyűjti és rendszerezi a szükséges információkat, másik típus a tanácsadó-elemző, aki le is fordítja ezeket a politika nyelvére, a harmadik a nyilvánosság felé közérthető módon közvetíti az információkat, valamint létezik egy negyedik típus is, a menedzser-elemző, aki egy adott elemző intézetet vezet és kapcsolatban áll az elemzések megrendelőivel.

 Csery rámutatott arra, hogy az elemzőnek lenni nem hivatás és nem is tekinthető szakmának. Megfogalmazásában az elemző-lét valójában életforma, amely analitikus gondolkodást igényel és emiatt igen kevesen alkalmasak erre a pályára, hiszen a nyugati egyetemi rendszerrel ellentétben Magyarországon kevéssé elterjedtek a kis szemináriumi csoportok, amelyekben a hallgatók elsajátíthatják ezt a fajta gondolkodásmódot. Lánczi azonban hozzátette mindehhez, hogy a média mégsem analízist vár az elemzőtől, hanem politikai vélemények kimondását. Boros szerint ennek oka, hogy elterjedt az a nézet, hogy a politikusok nem állnak szóba egymással, így a tartalmi vitát a politikusokat helyettesítő elemzőkkel kell lefolytatni, a politika vélemények ütközését mintegy pótolva ezzel.

 Hallgatósági kérdésekre válaszolva, a meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy a politikusok tanácsadói ritkán politikai elemzők. Ennek oka, hogy a politikusok magányos emberek, így nekik nem szakértőkre van szükségük, hanem lelki-érzelmi társakra, akikkel bizalmi viszonyt tudnak kialakítani. Ezzel együtt szakmai tanácsot gyakran kérnek a politikusok, de ez nem jelenti azt, hogy elfogadnák azokat, mivel a sikerük nem feltétlenül a szakmaiságtól függ, hanem inkább a személyes kvalitásuktól. A politikai elemzőnek tehát nem lehet célja, hogy megfogadják a tanácsát, hiszen a siker fokmérője nem ez, hanem a tanácsadás minősége.

 Az érdekfeszítő kerekasztal-beszélgetés személyes és baráti hangulatban telt. Betekintést nyerhettünk az elemző intézetek működésébe, megértettük hogyan is dolgozik egy politikai elemző, tehát összességében az agytrösztökről közelebbi és hitelesebb képet kaptunk. Az esemény politológia hallgatók számára kifejezetten tanulságosnak mondható, hiszen amellett, hogy nélkülözhetetlen ismereteket nyújtott a jelentős számú politológust foglalkoztató intézetekről, formálisan és informálisan is szó esett szakmai gyakornoki programokról. A rendezvényért köszönet illeti demonstrátorunkat Ványi Viktóriát, mint főszervezőt, valamint tanárainkat, Dr. Pócza Kálmán tanszékvezetőt és Dr. Kántor Zoltánt, aki a moderátori szerepet vállalta, továbbá mindenkit, aki hozzájárult a kerekasztal-beszélgetés létrejöttéhez.

 Makk János

fotók az estről: 1 2 3 4 5 6