A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport legújabb előadása a pénzügyi- és gazdasági világválság utáni Kínát vizsgálta. Azt az országot, amelynek növekedési üteme 2008 és 2010 között is elérte az évi tíz százalékot, és amely ma a világ egyik legjelentősebb gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi nagyhatalma.

Kusai Sándor rávilágított arra, hogy habár Kína már évek óta dinamikus növekedést produkált, mégis a világválság tette nyilvánvalóvá azt, hogy az ország sokkal jelentősebb tényező a nemzetközi színtéren, mint korábban volt. Az előadó ezt különböző IMF adatokkal támasztotta alá.

Megtudtuk, hogy:

-       Kína mutatja a feltörekvő gazdaságok csoportjában a legerőteljesebb növekedést

-       Peking a világkereskedelem harmadik legnagyobb hatalma az USA és Németország mögött

-       Kína volt a világ harmadik legnagyobb működőtőke exportőre és importőre 2013-ban

-       a világ legjelentősebb ötszáz nagyvállalatának egy tizede kínai székhelyű

-       a világ  tíz legnagyobb bankjából négy itt található

-       a világ gyorsvasúthálózatának 72%-a Kínában található

-       itt található a világ leghosszabb autópálya-hálózata

-       az országban a mobiltelefont használók száma eléri az 1 milliárdot

Az előadás második felében megismertük azokat a kihívásokat is, amelyeket Kínának kezelnie kell ahhoz, hogy a világ második legjelentősebb gazdasági hatalma maradjon. Jelenleg az évi növekedés eléri a 7,5%-ot, ami rendkívül komoly arány, főleg ha figyelembe vesszük a gazdaság méretét is. Ez a növekedési ütem azonban hosszú távon nem tartható fenn, mivel feszültséget okoz a gazdaságban és inflációt generál. Egy másik kihívás, hogy habár Kína a világ műhelye, el kell kerülnie a közepes fejlettségi csapdát. Peking célja jelenleg is az, hogy az olcsó ruhák gyártását kivigye az országból Vietnámba vagy Afrikába, és e helyett a nagyobb értéket adó termékeket gyártását támogassa az ország határain belül. 

A világban átrendeződés zajlik de tévedés azt hinni, hogy Kína az Egyesült Államok vagy Európa gazdasági hanyatlásában lenne érdekelt. Kusai Sándor szerint éppen ellenkezőleg. Az ország egy stabil világgazdaságban érdekelt, hiszen szüksége van a nagy felvevőpiacokra és a tőkére. Az ország célja, hogy nagyhatalmi szerepe a nemzetközi szervezetekben is megnyilvánuljon. Habár Kína az ENSZ BT öt állandó tagjának egyike, probléma, hogy például az IMF kvótája - s így szavazati aránya is-, nem arányos a többi országéval. Továbbra is az Egyesült Államok az egyetlen IMF tag, aki nem ratifikálta a kvótamódosítási egyezményt. Ezt megelégelve Kína és a többi BRICS ország létrehozta a saját valutaalapjukat.

Az elmúlt száz évben ha valamely országnak revizionista törekvései voltak az mindig háborúhoz vezetett. A kérdés az, hogy Kína tud-e úgy változást eszközölni a nagyhatalmi rendben, hogy közben a stabilitás fennmaradjon?