Meghívott előadónk, Dr. Lánczi András, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője, a Századvég Alapítvány elnöke volt, aki „A politikai tudás straussi értelmezése" címmel tartott előadást a Politológia Tanszék szervezésében.
Leo Strauss (1899-1973) munkásságát életében számtalan tanítványa kísérte nyomon, amit halála után Allan Bloom kezdett megismertetni a szélesebb közönséggel. A straussi életmű nyomán az elmúlt 20 évben különösen sok elemző munka született. A szerzők egy része számára, Strauss filozófiájának központi kérdéseként a teológiai-politikai probléma vetődött fel, hit és racionalitás, Athén és Jeruzsálem konfliktusa. Mások, köztük Dr. Lánczi András szerint is Strauss elmélkedése több kérdés köré rendeződött, így a hit és racionalitás konfliktusán túl meg kell említeni az antik és modern világ, filozófia és költészet, a filozófia és történetírás dimenzióit is, mint különféle megközelítéseket a világ jelenségeinek eredményesebb megértésére.
„A filozófia tudományosabb, mint a modern tudomány, jobban érti a politika világát!" hangzott el bevezető mondatok egyikeként Dr. Lánczi András provokatívnak tűnő kijelentése. Ezen felvetés kapcsán az előadás címében is ígért politikai tudás mibenlétéről, valamint a klasszikus politikai filozófia és a modern politikatudomány megközelítéseiről esett bővebben szó. Strauss a weimari Németország szellemi légkörében Martin Heidegger tanítványaként kezdte meg működését, már ekkor is az antik filozófiához való visszatérés figyelhető meg munkáiban.
Strauss „Mi a politikai filozófia?" című tanulmányában is hitet tett amellett, hogy a politikai dolgok természete a vélekedésen túllépve a tudás magabiztosságával megismerhető. Előadónk szemléletes ellentétpárokkal érzékeltette a klasszikus politikai filozófia és modern politikatudomány természetének különbözőségeit. Míg előbbi a hétköznapi konkrét élethelyzetekből kiindulva holisztikusan értelmez, problémákat vet fel és a politikai tanácsadás szerepét delegálja a filozófusoknak, politológusoknak, addig a modern politikatudomány a tények és értékek szembeállításáról beszél, kiüresítve ezzel a klasszikus politikai fogalmakat, a részleteket tekinti vizsgálata tárgyának, irracionális, nincs humanisztikus érdeklődése és a relativizmust tűzi zászlajára.
Konklúzióként elmondható, hogy Strauss a modern tudomány alaptéziseivel szemben érvelt, mivel meglátása szerint az lemondott a politika filozófiai megértéséről, ennek következtében intellektuális értelemben többek között védtelenné vált a 20. századi modern zsarnokságokkal szemben.
