Forradalmi retorika és forradalmi eszkatológia

Előadás és szeminárium a Nemzetközi és Politikatudományi Intézetben

Május 6-án Mika Luoma-aho (Lappföldi Egyetem, Finnország) tartott előadást a Nemzetközi Tanulmányok Tanszéken a politika és a vallás kapcsolatáról. Az előadás a finn professzor jelenleg folyó kutatásairól számolt be, amelyek Alvin Plantinga 'református ismeretelméletét' alkalmazzák a politikai teológiára, különös tekintettel a politikai rossz fogalmára, és a nemzetállamra mint a politikai rossz feltartóztatásának állítólag egyetlen eszközére. Az előadás, amelyet számos videóbejátszás illusztrált (pl. Werner Herzog 'A mélységbe' című dokumentumfilmjének előzetese) komoly vitát váltott ki a közönség körében az erkölcsi, politikai és vallási elvek elválaszthatóságáról.

Emilia Palonen (Helsinki Egyetem, Finnország) már az előadást követő vita során is felvetette a politikával szembeni vallási ellenállás kérdését, amelyet két nappal később a Politológia Tanszék 'Forradalmi mozgalmak' szemináriumán fejtett ki bővebben. Abban mindkét előadó egyetértett, hogy a 'forradalom' egyfajta ideáltipikus konstrukció, retorikai vagy politikai eszkatológiai fogalom. A 'gyökeres újdonság', a 'társadalmi egyenlőség' vagy a 'nemzeti egység', amelyre a forradalmak hivatkoznak, valójában félrevezetőek: sokkal jellemzőbb rájuk a folytonosság, a vezetők és a vezetettek hierarchiája, vagy a közösség megosztása.

Különösen érdekesnek bizonyult a forradalomra alkalmazott különböző szavak elemzése: a finn 'vallankumous' egyszerűen hatalomváltást jelent; a magyar 'forradalom' nyilván a forrásra, forrongásra utal; miközben a latin 'revolutio' inkább visszatérést, körforgást jelent. Ahogy a vitában aktívan résztvevő politológus hallgatók néhány megjegyzése világossá tette: számukra nem csupán a forradalom szó etimológiája, de a fogalom pozitív jelentése is sokkal kétségesebb, mint az előző generációk számára.