A rendezvényre október 6-án, 17:00 órától került sor a PPKE Mikszáth téri épületében. A téma aktualitását az is jelezte, hogy közel kilencven fő vett részt az eseményen, köztük több Kína- és Oroszország-szakértő, illetve Kusai Sándor, volt pekingi nagykövet is.

Megvalósul-e a Huntingtoni rémálom? Összefog-e a Nyugat ellen Oroszország és a keleti óriás? Aktuális-e ma Brzezinski sakktábla-elmélete? Többek között ezek a témák is felmerültek a másfél órás kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Dr. Salát Gergely, a Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport szakmai igazgatója nyitott meg.

A meghívott előadók közül először Dr. Szunomár Ágnes, a MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársa tartott előadást a két ország közötti gazdasági relációról. Véleménye szerint habár Oroszországnak és Kínának közösek az ideológiai céljai és stratégiai érdekei, sok ütközőpont is van a két ország kapcsolatában. Ezekre az ellentétes közép-ázsiai érdekek mellett a gazdasági egyensúlytalanságot hozta fel példaként. Szunomár Ágnes szerint, habár van kilátás szorosabb együttműködésre, jelenleg egyértelmű Kína főlénye, ami lényegében csak a szénhidrogénekre tart igényt Oroszországtól, és egyedül saját fejlődésének fenntartásában érdekelt, így külpolitikai lépéseit is ennek rendeli alá.

Deák András György, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet munkatársa továbbvitte a gazdasági aszimmetria gondolatát, kiemelve, hogy amíg a ’80-as évek közepén Oroszország GDP-je kétszerese volt Kínáénak, ma Kína GDP-je ötször akkora, mint Oroszországé. Véleménye szerint mai, multipoláris világunkban Kína egyértelműen külön pólust alkot, amíg Oroszországról ugyanez nem mondható el.

Matura Tamás, az École Supérieure des Sciences Commerciales d'Angers oktatója és a Kutatócsoport munkatársa geopolitikai szempontból közelítette meg a kérdést. Előadásából megtudhattuk, hogy az Egyesült Államok˗Kína˗Oroszország háromszögben az együttműködés és az ellenségeskedés minden permutációja előfordult már, kivéve az, hogy mindenki szövetségese legyen mindenkinek, az viszont konstans, hogy mindegyik fél bizalmatlan a többi iránt. Szó esett a Sanghaji Együttműködési Szervezetről is, amely nem egy hagyományos biztonságpolitikai együttműködés, inkább gazdasági-politikai kooperáció, amit a terrorizmus, a szeparatizmus és az extrémizmus ellen hoztak létre.

Rónaháti Cecília, a Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport munkatársa, a két ország közötti migrációról beszélt. Előadásából kiderült, hogy Oroszország etnikailag homogén terület, ahol alacsony a népsűrűség, a határ menti területeken pedig mintegy két millió kínai kisebbség él. A szervezett népességmozgatás a Szovjetunióban sem volt szokatlan gyakorlat, de még napjainkban is jelen van. Az orosz állam adókedvezményekkel és egyéb kedvező hitelkonstrukciókkal próbálja alakítani a belső migrációt.

Az este konklúziójaként az előadók azt állapították meg, hogy habár a két ország nemrégiben kötött egy jelentős gázmegállapodást, kapcsolatuk továbbra is inkább stratégiai együttműködésnek, sem mint komolyabb szövetségnek tekinthető.