Működik-e az ASEAN? (Pintér Réka beszámolója)
A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportja január 19-én hétfőn rendezte meg tudományos estjét, amelyben egy workshop keretében vitatták meg az ASEAN működését.
Az estnek négy előadója volt, legelőször Klemensits Péter beszélt a szervezet biztonsági szempontjairól. Rávilágított, hogy az ASEAN elsősorban nem biztonsági célokkal alakult, de ennek az igénye is felmerült. Előadásában szó volt a ZOPFAN-ról (Zone of Peace, Freedom and Neutrality) és az ASEAN Concorderól és egyéb egyezményekről, ami a szervezeten belül a biztonsági ág kialakításáért volt felelős. 2003-ban létre akartak hozni egy átfogó biztonsági szervezetet, így alakult meg az ASEAN Concord II, aminek első pillére a béke és biztonság volt (ASEAN Security Community-ASC), azzal a céllal, hogy a tagállamok egy magasabb szintű politikai és biztonsági együttműködést érhessenek el, biztosítva ezzel a régió békés együttélését régión belül, és az egész világgal. Jövőbeli kilátásként meg lehet állapítani, hogy a politikai és biztonsági közösség teljes kialakulása még nem jön létre, viszont a természeti katasztrófák közös elhárításában nagy sikerek lehetnek.
A második előadó Rónaháti Cecília volt, aki előadását egy videó bemutatásával kezdte, mely az ASEAN-t, mint a „lehetőségek közösségét” mutatta be. Az előadás főfókuszában a kommunikáció fontossága volt és az, hogy ez a kommunikáció milyen módon lehet jó (ha a három pillér közül a kulturális alátámasztja a politikait). A másik fontos eleme az előadásnak az volt, miszerint az EU-t nem lehet összehasonlítani az ASEAN-nal. Az EU felülről indított vezetéssel rendelkezik, viszont az ASEAN-ban az igazi munka a háttérintézményeknél zajlik. Elhangzott, hogy az integráció pontos célját nem tudják, így ez folyamatosan változik (az integrációhoz az „ASEAN way” a módszer, ami egy bizonyos normakeresés), ezen felül mi is másként látjuk a szervezetet, mint a szervezet saját magát, így nehéz elemezni. Az ASEAN globális szereplővé, nemzetközi aktorrá szeretne válni, nem követő magatartással lett létrehozva és nem hierarchiára épül, ezért az EU-tól független elemzési utat kell keresni.
Az est harmadik előadója Lukács József volt, aki az ASEAN bővített „változatairól” beszélt, legfőképp az ASEAN +3-ról. Felvetül a kérdés, hogy ez valóban egy szervezet, vagy csak látszat szervezet? Létrejött egy erős kooperáció, ami inkább pre-integrációként kezelhető, mint integrációként. Szó esett az ASEAN és az EU közötti különbségről itt is: közös történelem és közös szárazföldi határok hiánya, Amerikával való kooperációra való hajlandóság hiánya, szélsőségesen eltérő államok és egy óriási hatalom dominanciája. Ezek a tények a szervezet integrációjában is problémákhoz vezetnek, és az is, hogy egyik nemzet sem akarja feladni a szuverenitását, így viszont nem várható fejlődés. Ezek miatt az okok miatt és a regionális ellentétek miatt nem igazán látható az együttműködés. Kérdés, hogy ez változni fog-e?
Varga Katalin, az est utolsó előadója egy kérdés felvetéssel indított, még pedig, hogy a szervezet értelmezhető-e úgy, mint gazdasági térség, ez-e a fő hajtóerő, ez-e a lényeg? Ehhez meg kell vizsgálni, hogy az adott ország miben a legjobb, és hogy máshol van-e felvevő piac. Kitért az országok közötti strukturális különbségekre (társadalmi különbség, emberi fejlettség, melyik országnak van olyan terméke, ami a másiknak nincs és kellene). Konklúzióként levonhattuk, hogy nem túl nagy a hajlandóság az ASEAN-on belüli kereskedelemre. Nem a gazdaság a fő hajtóerő és nem ez a legkidolgozottabb pillér, hanem a kommunikáció. Itt is elhangzott, hogy az ASEAN alulról épülő integráció, ezért érdemes alulról vizsgálni.
Az előadás végén hangoztak el kérdések több témában: mennyire az elit ügye az integráció elfogadtatása a „kis emberekkel”, a szuverenitás feladásának kérdése, a heterogén terület problematikája.
Ezek azonban olyan tág témák lennének, amikről még reméljük, hogy egy következő előadáson szó lehet.
