A public diplomacy, mint a soft power sikerének titka és eszközei a NATO-ban

2015.06.24.
Míg a nemzetközi kapcsolatok modern történetében a nemzetállamok abszolút hatalma megrendült, addig a kormányközi (IGO) és a nem kormányközi szervezetek (NGO) illetve a transznacionális vállalatok (TNC) befolyásának folyamatos növekedése figyelhető meg.

Míg ezeket a szervezeteket sokáig nem tartották elég erősnek ahhoz, hogy befolyással legyenek a közvélemény alakítására, addig mára fontosságuk megkérdőjelezhetetlen. Szerepük a nemzetközi kapcsolatokban abban rejlik, hogy beemelnek bizonyos témákat a nemzetközi diskurzusba, melyek addig kizárólag állami hatáskörbe tartoztak. Ilyen irányú tevékenységeik során használják az államok az úgynevezett public diplomacy-t. A fogalmat Murrow alkotta meg, de a mai értelemben a Fletcher School of Law and Diplomacy dékánja, Edward Guillon, egy korábbi diplomata használta, aki 1965-ben, elsőként, megalakította az Edward R. Murrow Center of Public Diplomacy-t. Megfogalmazása szerint a public diplomacy alatt azokat a módokat értjük, melyekkel a kormányok, magáncsoportok és egyének mások attitűdjeit befolyásolják úgy, hogy az hatással van azok külpolitikai döntéseire [The Fletcher School]. Bár a public diplomacy-nek számos definíciója létezik, közös bennük egy adott viselkedés befolyásolására, megváltoztatására való törekvés.

Joseph Nye szerint a nemzetközi rendszer szereplői három dimenzióban tudják befolyásolni a közvéleményt [Akcagad (2012): pp. 115.]. Az első a mindennapi kommunikáció, mely során a bel- és külpolitikai történések magyarázatára kerül sor. A második a stratégiai kommunikáció, mely kijelöli a főbb politikai irányvonalakat. S végül meg kell említenünk a kulcsszereplők közti hosszú távú kapcsolatot, melyet többek közt cserékkel, ösztöndíjakkal, a médiához való hozzáférés biztosításával lehet elérni

A NATO számára elengedhetetlen, hogy a média által nyújtott lehetőségeket teljes egészében kihasználja. Mivel ideológiai, stratégiai és strukturális értelemben is egyaránt jelentős változások figyelhetők meg, az imázs újrafogalmazása (re-branding) kihívást állít a szervezet elé. A különböző ún. „out of area” (NATO területen és hatáskörön kívüli) műveletek pedig számos negatív kritikát váltottak ki a közvélemény részéről. Ennek oka egyrészt a halálos áldozatok számának indokolatlan növekedése mind katonai mind civil részről, másrészt pedig az a vád, miszerint a szervezet leginkább az USA külpolitikai érdekeinek kiszolgálására törekszik [Akcagad (2012): pp. 107.]. A mai globalizált világban, melyet döntően az információ és a technológiai forradalom hatása befolyásol, fontos, hogy a public diplomacy eszközeit használva pozitív képet tudjon magáról kialakítani a szervezet.

Emellett kijelenthető, hogy különbség van a tagállamok illetve a szövetségen kívüli országok viszonyulásában a NATO-t illetően. Mivel a szövetséget többnyire demokratikus államok alkotják, így a pozitív közvélemény elengedhetetlen olyan kérdéseknél, melyek pénzügyi terhet illetőleg biztonsági kockázatot jelentenek [Akcagad (2012): pp. 107.]. Számos felmérés készült azzal kapcsolatban, hogy az egyes tagállamok mennyire vélik szükségesnek a szervezet fennállását. A Transatlantic Trends 2011-es vizsgálata szerint az országok elég széles skálán mozognak e téren. A legmagasabb támogatottság Hollandiában (73%) volt megfigyelhető, míg Törökországban ez az arány mindössze 37% volt. De számos helyen figyelhető meg 60% alatti támogatottság, mint például Olaszországban, Németországban, Lengyelországban vagy Spanyolországban. Bár a NATO-Oroszország Tanács megalakítása óta a két szereplő közti viszony szorosabbá vált, az orosz közvélemény 23%-a tartja ajánlatosnak a NATO további fenntartását. Hasonlóképpen alacsony a támogatottsága az arab világban, ahol a NATO-t a nyugati értékekkel és az imperializmussal azonosítják. A Kínával való viszony sem konfliktusmentes. Tekintve, hogy 1999-ben a szövetség, állítása szerint technikai hiba miatt lebombázta a belgrádi nagykövetségét, a kínai közvélemény szemében nyilvánvalóan ellenségkép kezdett kialakulni.

A fenti okok összessége indokolja, hogy a szervezetnek átfogó, kreatív és hatásos public diplomacy-t kell alkalmaznia, ha a világpolitika trendjeit érdemben kívánja befolyásolni. Stefanie Babst, a NATO Public Diplomacy Division igazgatója, szerint a sokszereplős, globalizált rendszerben fontos a meggyőzési és a befolyásoló képesség érvényesítése, mely a public diplomacy-n keresztül valósulhat meg hatékonyan [Babst (2009) ]. Ehhez azonban meg kell említeni bizonyos alapelveket, melyekhez a szövetség is igazítja stratégiáját [Babst (2009)]:

  • A public diplomacy alapja a másik fél meghallgatása: azonnali beszéd helyett először hallgassuk meg a másik felet, próbáljuk megérteni az ő koncepcióját
  • A public diplomacy adott politikai cselekvéshez köthető: fontos, hogy mit cselekszik az adott szereplő, hisz a public diplomacy ezt csak alátámaszthatja, a hangsúly továbbra is a tetteken van
  • A public diplomacy hatékonyságának feltétele a hitelesség: a manipuláció, ha kiderül, azonnali hitelességvesztést idéz elő
  • A public diplomacy nem mindig az adott szereplőről szól: egyes esetekben, hitelesebb, ha egy harmadik fél (kutatóintézet, szakértők) tölti be a közvetítő szerepét
  • A public diplomacy-nek reflektálnia kell az információs technológiai kihívásokra, és meg kell találnia a megfelelő csatornákat, melyeken kommunikál

A NATO civil struktúrájában foglal helyet a nyilvános diplomáciáért felelős bizottság, a Committee for Public Diplomacy (CPD). A bizottság 2004-től az Észak-atlanti Tanács tanácsadó szerveként működik, feladata pedig a nyilvános diplomácia stratégiájának kidolgozása, végrehajtása és értékelése [NATO (2006): pp. 343-346.]. Előfutárát, a NATO Information Service-t, már 1950-ben megalapították, jelezve, hogy a szervezet figyelmet fordít a társadalom informálására. A bizottság közvetlen elődszervezete a Committee on Information and Cultural Relations (Információért és Kulturális Kapcsolatokért Felelős Bizottság) két munkacsoportban dolgozott a nemzetközi dialógus és tudásképzés előmozdításáért. Célja, hogy világszerte képes legyen az emberek figyelmét vonzani, tájékoztassa az érdeklődő közönséget, valamint ráirányítsa a figyelmet egy-egy kiemelt témára.

Az új médiaplatformokat kihasználva a szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje soft power-jét, valamint, hogy minél szélesebb körben tudjon embereket vonzani. Ehhez fel kellett ismernie, hogy a modern nemzetközi rendszer az interdependencián (kölcsönös függőségen) alapszik, tehát célszerű nyitottnak lennie más nemzetközi szereplők felé is. A kapcsolati háló fontosságát kihangsúlyozva a szervezet arra törekszik, hogy minél több csatornán keresztül megmutathassa magát. Megtalálva a közösségi média kínálta lehetőségeket, a NATO nemcsak megjelent ezeken az új platformokon, hanem egyre fogékonyabb az újításokra, tudatos imázsépítést folytat általuk. Erre hozható fel példaként a Facebook-on való megjelenés, mely valóban emberek tömegeinek a figyelmét irányítja a szervezetre. A naponta többször frissülő tartalom, a jelentősebb eseményekről készült videó felvételek, interjúk attraktívvá és emberközelivé teszik az olykor bürokratikusnak és elérhetetlennek tartott intézményt. Ugyanilyen hatékonyan működik a Twitter, a Flickr valamint a NATO saját csatornája a YouTube-on (NATO Channel). Ezen orgánumok lehetővé teszik a szervezet életének informálisabb keretek közötti bemutatását, felhívja a figyelmet egy-egy fontosabb kérdéskörre. Lényeges, hogy a közzétett anyagok oktatási célokra is felhasználhatók, így a téma iránt érdeklődő fiatalok is profitálhatnak belőlük. Az előző főtitkár, Anders Fogh Rasmussen pedig saját videó blogot indított, mely a személyes képviseleten túl nyitottságot, közvetlenséget tükröz a nagyközönség irányába. 2012-ben egy új kezdeményezés is elindult, amely a WE-NATO program nevet viseli. Ez egy YouTube-ról elérhető, interaktív webes platform, mely a NATO munkatársait kapcsolja össze a felhasználókkal. Élő chat formájában közvetlen kapcsolat alakul ki a két fél között, mely nyitott párbeszédre ad lehetőséget. Ezáltal a kommunikáció valóban kétirányú lesz, és azonnali reagálásra nyílik lehetőség.

Az fent említett eszközök használatára kitűnő példa a 2010-es Stratégiai Koncepcióról zajló társadalmi diskurzus. A koncepció bemutatása és elfogadtatása érdekében széles körű konzultáció indult szakértői csoportok illetve az érdeklődő közönség részvételével. 2009-ben az akkori főtitkár, Anders Fogh Rasmussen felkért 12 nemzeti szakértőt, hogy vegyen részt ebben a szélesebb tömegeket bevonni célzó folyamatban. A szakértőcsoport 2009 szeptembere és 2010 májusa között négy nemzetközi szemináriumot tartott különböző NGO-k, biztonságpolitikai szakemberek, köztisztviselők részére. Ezek a média segítségével a nagyközönség számára is elérhetőek voltak. Emellett számukra közel 140 eseményt rendeztek, ide értve szemináriumokat, előadásokat, konferenciákat, esszépályázatokat valamint online beszélgetéseket, melyekhez a résztvevők azonnal kommentálni tudják gondolataikat, így személyesen is részesei lesznek a diskurzusnak [Babst (2010): pp. 62.]. 2009-ben létrehoztak egy webes felületet is (NATO’s New Strategic Concept), mely az új stratégia hátterét, főbb célkitűzéseit, üzenetét kívánta közvetíteni. Ennek látogatottsága is messze felülmúlta a várakozásokat. Végül, egy innovatív kezdeményezésről érdemes szót ejteni, mely a NATO, az Európai Unió, valamint egy brüsszeli think tank, a Security and Defense Agenda közösen valósított meg. A „Security Jam” elnevezésű projekt célja, hogy létrehozzanak egy online fórumot, ahol hat napon át körülbelül 3000 biztonságpolitikai szakértő fejti ki nézeteit a legégetőbb biztonsági kérdésekről, ezzel is elősegítve a tájékoztatást. Összességében a társadalmi és szakmai konzultáció során több mint 200000 [Babst (2009): pp.64.] embert sikerült elérni, mely mutatja a szövetség elköteleződését a társadalom bevonása és informálása iránt.

 

Szerző: Szirota Anita

 

Felhasznált irodalom:

Akcagad, Emine (2012): Public Diplomacy: A Remedy for NATO’S Image Problem, Bilge Strateji  4. évf. 6. szám, 105-131.o. Elérhető: http://www.academia.edu/2606658/PUBLIC_DIPLOMACY_A_REMEDY_FOR_NATOS_IMAGE_PROBLEM Utolsó megtekintés: 2014.02.20.

Babst, Stefanie (2009): NATO’s New Public Diplomacy: The Art of Engaging and Influencing. Elérhető: http://archive.atlanticcommunity.org/index/view/NATO%27s_New_Public_Diplomacy%3A_The_Art_of_Engaging_and_Influencing Utolsó megtekintés: 2014.02.15.

Babst, Stefanie (2010): NATO’s New Strategic Concept: Inspired by the Masses? , Turkish Policy Quarterly, 9. évf. 1. szám, 62-64.o.

NATO Public Diplomacy Division (2006): NATO Handbook. Brüsszel, 343-345.o

The Fletcher Scool: Definitions of Public Diplomacy. Elérhető:http://fletcher.tufts.edu/Murrow/Diplomacy/Definitions  Utolsó megtekintés: 2014.02.18.

Események

26.
2025. ápr.
BTK
Alkalmassági vizsgára felkészítő tanfolyam
Esztergom, Iohanneum 213
22.
2025. máj.
BTK
Magyarország és az ázsiai országok kulturális, tudományos és diplomáciai kapcsolatai
Sophianum
22.
2025. máj.
BTK
VIII. Scriptorium-konferencia
Esztergom, Prímási Levéltár
23.
2025. máj.
BTK
Sportnap
Esztergom, Rugby Club
27.
2025. máj.
BTK
Gondoskodás – Robotok és mesterséges intelligencia (AI) alkalmazása az idősellátásban
PPKE JÁK, II. Szent János Pál Pápa Díszterem
28.
2025. máj.
BTK
A Margit-sziget építészettörténeti emlékei
Margit-sziget
További események
szechenyi-img-alt