Míg ezeket a szervezeteket sokáig nem tartották elég erősnek ahhoz, hogy befolyással legyenek a közvélemény alakítására, addig mára fontosságuk megkérdőjelezhetetlen. Szerepük a nemzetközi kapcsolatokban abban rejlik, hogy beemelnek bizonyos témákat a nemzetközi diskurzusba, melyek addig kizárólag állami hatáskörbe tartoztak. Ilyen irányú tevékenységeik során használják az államok az úgynevezett public diplomacy-t. A fogalmat Murrow alkotta meg, de a mai értelemben a Fletcher School of Law and Diplomacy dékánja, Edward Guillon, egy korábbi diplomata használta, aki 1965-ben, elsőként, megalakította az Edward R. Murrow Center of Public Diplomacy-t. Megfogalmazása szerint a public diplomacy alatt azokat a módokat értjük, melyekkel a kormányok, magáncsoportok és egyének mások attitűdjeit befolyásolják úgy, hogy az hatással van azok külpolitikai döntéseire [The Fletcher School]. Bár a public diplomacy-nek számos definíciója létezik, közös bennük egy adott viselkedés befolyásolására, megváltoztatására való törekvés.
Joseph Nye szerint a nemzetközi rendszer szereplői három dimenzióban tudják befolyásolni a közvéleményt [Akcagad (2012): pp. 115.]. Az első a mindennapi kommunikáció, mely során a bel- és külpolitikai történések magyarázatára kerül sor. A második a stratégiai kommunikáció, mely kijelöli a főbb politikai irányvonalakat. S végül meg kell említenünk a kulcsszereplők közti hosszú távú kapcsolatot, melyet többek közt cserékkel, ösztöndíjakkal, a médiához való hozzáférés biztosításával lehet elérni
A NATO számára elengedhetetlen, hogy a média által nyújtott lehetőségeket teljes egészében kihasználja. Mivel ideológiai, stratégiai és strukturális értelemben is egyaránt jelentős változások figyelhetők meg, az imázs újrafogalmazása (re-branding) kihívást állít a szervezet elé. A különböző ún. „out of area” (NATO területen és hatáskörön kívüli) műveletek pedig számos negatív kritikát váltottak ki a közvélemény részéről. Ennek oka egyrészt a halálos áldozatok számának indokolatlan növekedése mind katonai mind civil részről, másrészt pedig az a vád, miszerint a szervezet leginkább az USA külpolitikai érdekeinek kiszolgálására törekszik [Akcagad (2012): pp. 107.]. A mai globalizált világban, melyet döntően az információ és a technológiai forradalom hatása befolyásol, fontos, hogy a public diplomacy eszközeit használva pozitív képet tudjon magáról kialakítani a szervezet.
Emellett kijelenthető, hogy különbség van a tagállamok illetve a szövetségen kívüli országok viszonyulásában a NATO-t illetően. Mivel a szövetséget többnyire demokratikus államok alkotják, így a pozitív közvélemény elengedhetetlen olyan kérdéseknél, melyek pénzügyi terhet illetőleg biztonsági kockázatot jelentenek [Akcagad (2012): pp. 107.]. Számos felmérés készült azzal kapcsolatban, hogy az egyes tagállamok mennyire vélik szükségesnek a szervezet fennállását. A Transatlantic Trends 2011-es vizsgálata szerint az országok elég széles skálán mozognak e téren. A legmagasabb támogatottság Hollandiában (73%) volt megfigyelhető, míg Törökországban ez az arány mindössze 37% volt. De számos helyen figyelhető meg 60% alatti támogatottság, mint például Olaszországban, Németországban, Lengyelországban vagy Spanyolországban. Bár a NATO-Oroszország Tanács megalakítása óta a két szereplő közti viszony szorosabbá vált, az orosz közvélemény 23%-a tartja ajánlatosnak a NATO további fenntartását. Hasonlóképpen alacsony a támogatottsága az arab világban, ahol a NATO-t a nyugati értékekkel és az imperializmussal azonosítják. A Kínával való viszony sem konfliktusmentes. Tekintve, hogy 1999-ben a szövetség, állítása szerint technikai hiba miatt lebombázta a belgrádi nagykövetségét, a kínai közvélemény szemében nyilvánvalóan ellenségkép kezdett kialakulni.
A fenti okok összessége indokolja, hogy a szervezetnek átfogó, kreatív és hatásos public diplomacy-t kell alkalmaznia, ha a világpolitika trendjeit érdemben kívánja befolyásolni. Stefanie Babst, a NATO Public Diplomacy Division igazgatója, szerint a sokszereplős, globalizált rendszerben fontos a meggyőzési és a befolyásoló képesség érvényesítése, mely a public diplomacy-n keresztül valósulhat meg hatékonyan [Babst (2009) ]. Ehhez azonban meg kell említeni bizonyos alapelveket, melyekhez a szövetség is igazítja stratégiáját [Babst (2009)]:
- A public diplomacy alapja a másik fél meghallgatása: azonnali beszéd helyett először hallgassuk meg a másik felet, próbáljuk megérteni az ő koncepcióját
- A public diplomacy adott politikai cselekvéshez köthető: fontos, hogy mit cselekszik az adott szereplő, hisz a public diplomacy ezt csak alátámaszthatja, a hangsúly továbbra is a tetteken van
- A public diplomacy hatékonyságának feltétele a hitelesség: a manipuláció, ha kiderül, azonnali hitelességvesztést idéz elő
- A public diplomacy nem mindig az adott szereplőről szól: egyes esetekben, hitelesebb, ha egy harmadik fél (kutatóintézet, szakértők) tölti be a közvetítő szerepét
- A public diplomacy-nek reflektálnia kell az információs technológiai kihívásokra, és meg kell találnia a megfelelő csatornákat, melyeken kommunikál
A NATO civil struktúrájában foglal helyet a nyilvános diplomáciáért felelős bizottság, a Committee for Public Diplomacy (CPD). A bizottság 2004-től az Észak-atlanti Tanács tanácsadó szerveként működik, feladata pedig a nyilvános diplomácia stratégiájának kidolgozása, végrehajtása és értékelése [NATO (2006): pp. 343-346.]. Előfutárát, a NATO Information Service-t, már 1950-ben megalapították, jelezve, hogy a szervezet figyelmet fordít a társadalom informálására. A bizottság közvetlen elődszervezete a Committee on Information and Cultural Relations (Információért és Kulturális Kapcsolatokért Felelős Bizottság) két munkacsoportban dolgozott a nemzetközi dialógus és tudásképzés előmozdításáért. Célja, hogy világszerte képes legyen az emberek figyelmét vonzani, tájékoztassa az érdeklődő közönséget, valamint ráirányítsa a figyelmet egy-egy kiemelt témára.
Az új médiaplatformokat kihasználva a szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje soft power-jét, valamint, hogy minél szélesebb körben tudjon embereket vonzani. Ehhez fel kellett ismernie, hogy a modern nemzetközi rendszer az interdependencián (kölcsönös függőségen) alapszik, tehát célszerű nyitottnak lennie más nemzetközi szereplők felé is. A kapcsolati háló fontosságát kihangsúlyozva a szervezet arra törekszik, hogy minél több csatornán keresztül megmutathassa magát. Megtalálva a közösségi média kínálta lehetőségeket, a NATO nemcsak megjelent ezeken az új platformokon, hanem egyre fogékonyabb az újításokra, tudatos imázsépítést folytat általuk. Erre hozható fel példaként a Facebook-on való megjelenés, mely valóban emberek tömegeinek a figyelmét irányítja a szervezetre. A naponta többször frissülő tartalom, a jelentősebb eseményekről készült videó felvételek, interjúk attraktívvá és emberközelivé teszik az olykor bürokratikusnak és elérhetetlennek tartott intézményt. Ugyanilyen hatékonyan működik a Twitter, a Flickr valamint a NATO saját csatornája a YouTube-on (NATO Channel). Ezen orgánumok lehetővé teszik a szervezet életének informálisabb keretek közötti bemutatását, felhívja a figyelmet egy-egy fontosabb kérdéskörre. Lényeges, hogy a közzétett anyagok oktatási célokra is felhasználhatók, így a téma iránt érdeklődő fiatalok is profitálhatnak belőlük. Az előző főtitkár, Anders Fogh Rasmussen pedig saját videó blogot indított, mely a személyes képviseleten túl nyitottságot, közvetlenséget tükröz a nagyközönség irányába. 2012-ben egy új kezdeményezés is elindult, amely a WE-NATO program nevet viseli. Ez egy YouTube-ról elérhető, interaktív webes platform, mely a NATO munkatársait kapcsolja össze a felhasználókkal. Élő chat formájában közvetlen kapcsolat alakul ki a két fél között, mely nyitott párbeszédre ad lehetőséget. Ezáltal a kommunikáció valóban kétirányú lesz, és azonnali reagálásra nyílik lehetőség.
Az fent említett eszközök használatára kitűnő példa a 2010-es Stratégiai Koncepcióról zajló társadalmi diskurzus. A koncepció bemutatása és elfogadtatása érdekében széles körű konzultáció indult szakértői csoportok illetve az érdeklődő közönség részvételével. 2009-ben az akkori főtitkár, Anders Fogh Rasmussen felkért 12 nemzeti szakértőt, hogy vegyen részt ebben a szélesebb tömegeket bevonni célzó folyamatban. A szakértőcsoport 2009 szeptembere és 2010 májusa között négy nemzetközi szemináriumot tartott különböző NGO-k, biztonságpolitikai szakemberek, köztisztviselők részére. Ezek a média segítségével a nagyközönség számára is elérhetőek voltak. Emellett számukra közel 140 eseményt rendeztek, ide értve szemináriumokat, előadásokat, konferenciákat, esszépályázatokat valamint online beszélgetéseket, melyekhez a résztvevők azonnal kommentálni tudják gondolataikat, így személyesen is részesei lesznek a diskurzusnak [Babst (2010): pp. 62.]. 2009-ben létrehoztak egy webes felületet is (NATO’s New Strategic Concept), mely az új stratégia hátterét, főbb célkitűzéseit, üzenetét kívánta közvetíteni. Ennek látogatottsága is messze felülmúlta a várakozásokat. Végül, egy innovatív kezdeményezésről érdemes szót ejteni, mely a NATO, az Európai Unió, valamint egy brüsszeli think tank, a Security and Defense Agenda közösen valósított meg. A „Security Jam” elnevezésű projekt célja, hogy létrehozzanak egy online fórumot, ahol hat napon át körülbelül 3000 biztonságpolitikai szakértő fejti ki nézeteit a legégetőbb biztonsági kérdésekről, ezzel is elősegítve a tájékoztatást. Összességében a társadalmi és szakmai konzultáció során több mint 200000 [Babst (2009): pp.64.] embert sikerült elérni, mely mutatja a szövetség elköteleződését a társadalom bevonása és informálása iránt.
Szerző: Szirota Anita
Felhasznált irodalom:
Akcagad, Emine (2012): Public Diplomacy: A Remedy for NATO’S Image Problem, Bilge Strateji 4. évf. 6. szám, 105-131.o. Elérhető: http://www.academia.edu/2606658/PUBLIC_DIPLOMACY_A_REMEDY_FOR_NATOS_IMAGE_PROBLEM Utolsó megtekintés: 2014.02.20.
Babst, Stefanie (2009): NATO’s New Public Diplomacy: The Art of Engaging and Influencing. Elérhető: http://archive.atlanticcommunity.org/index/view/NATO%27s_New_Public_Diplomacy%3A_The_Art_of_Engaging_and_Influencing Utolsó megtekintés: 2014.02.15.
Babst, Stefanie (2010): NATO’s New Strategic Concept: Inspired by the Masses? , Turkish Policy Quarterly, 9. évf. 1. szám, 62-64.o.
NATO Public Diplomacy Division (2006): NATO Handbook. Brüsszel, 343-345.o
The Fletcher Scool: Definitions of Public Diplomacy. Elérhető:http://fletcher.tufts.edu/Murrow/Diplomacy/Definitions Utolsó megtekintés: 2014.02.18.
