Fiatal kora ellenére is szokatlanul gazdag szakmai életút áll Kucsera Tamás szociológus, filozófus, közgazdász mögött. A kivételes pálya eredője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amely azóta is része életének, úgy szakmai, mint érzelmi összefüggésben. Kucsera Tamás Gergely tavaly óta az egyetem bölcsészkari Alumni-tanácsának tagjaként (is) tevékenykedik.

Kucsera Tamás első útja az érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre vezetett. A piliscsabai kampusz megnyitásának évében, 1994-ben érkezett a nagy múltú intézménybe, szociológia és magyar szakon kezdte meg a tanulmányait – máig a legkedvesebb élményei között tartja számon a kampuszavatót és az első Veni Sanctét. „Akkoriban két helyszínen zajlott a képzés – Budapesten és Piliscsabán –, a mostaninál jóval kisebb létszámmal. Elmondhatom, hogy nagyon jó hangulatú időszak volt!” – idézi fel.

Akkoriban a Pázmány BTK-ról azt tartották: bölcsészkar, műszaki szórással – meséli Kucsera Tamás, hozzátéve: az, hogy valakit fölvettek – akár sokadik próbálkozásra –, még nem jelentett biztosítékot arra, hogy el is végzi az egyetemet.

„Az első fecskékként mi még kerestük a helyünket – szó szerint is, hiszen épületről épületre vándoroltunk, amelyek között akkor már voltak jobban és kevésbé alaposan felújított részek is”.

Mint felidézi: gyorsan elrepült az egyetemen töltött öt év. Esetében is érvényes a megállapítás, hogy az élet, és azon belül különösen a szakma időről időre összehozza a pázmányosokat egymással, vagy nem ritkán egykori tanáraikkal. „Elmondhatom, hogy az egykori PPKE-s tanári körrel valamilyen formában folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Hogy csak néhány példát említsek: rendszeresen összehoznak a közös szakmai programok Turgonyi Zoltánnal és Frenyó Zoltánnal, Molnár Attila Károllyal. Nagy Endre, volt szociológiatörténet-tanárom és témavezetőm a második doktorim nyilvános védésének bizottsági tagja volt. A bölcsészkar alapító dékánját, Maróth Miklóst tudományos-ismeretterjesztési feladataimhoz kötődően meghívhattam előadónak, illetve később, a Művészeti Akadémia főtitkáraként is több ponton kapcsolódott a tevékenységünk” – sorolja.

A pázmányos barátságok is elkísérik Kucsera Tamás életét. Az évfolyamtársakkal folyamatos a kapcsolat, ráadásul feleségét – három gyermekük édesanyját – is az egyetemen ismerte meg. „Ezzel tulajdonképpen ki is jelenthetem, hogy a mindennapjaimat is áthatja az egyetemi időszak...” – tette hozzá.

A Pázmányon élte meg az egyetemi diáklét minden örömét és nehézségét – ez utóbbiak, visszatekintve persze már inkább mosolyt csalnak Kucsera Tamás arcára. „Bármi is történt, minden rossz érzés helyett mára annyi maradt meg bennem, hogy fiatalok voltunk.”

Az egyetemen eltöltött évek nem csak társasági-baráti élményeket adtak számára, de rengeteg lehetőséget is a tanulásra, a szellemi-lelki épülésre. „Elég sok vizsgát igyekeztem pluszban fölvenni, áthallgattam az esztétika szakra, belehallgattam a spanyol előkészítő szakba, végeztem egy évet magyar szakon, emellett a hallgatói képviseleti feladatokat is elláttam… Hosszan sorolhatnám. Egy formálódó – vagy inkább újraalapított – intézmény vérkeringésébe kerültem bele, és ez ideális közegnek bizonyult a számomra. De általában véve is elmondható, hogy akinek volt szándéka, kedve és energiája, építő gondolata és ötlete, az mind megtalálta a maga feladatát a Pázmány falai között.”

Az egyetem – a rendszerváltás nem mindig könnyű gazdasági-társadalmi utórezgései közepette – számos olyan tapasztalattal és sokszínű tudással vértezte fel hallgatóit, amit – vallja Kucsera Tamás – számos esetben hasznosított már, ráadásul egy életen át kitart.

Alapvetően „jó terep” volt a Pázmány világi jellegű bölcsészkara a maga egyházi intézmény-jellegével. Kucsera Tamás vallja: ez nyitotta meg benne a kíváncsiságot, a nyitottságot például az „egyház melleti civil világra” is, ami a későbbiekben meghatározta a pályáját.

Az egykori pázmányos diák fejében három évtizeddel ezelőtt talán meg sem fordult, hogy egyszer majd az eljövendő Pázmány-nemzedékek útját fogja egyengetni, az Alumni-tanács tagjaként. Az újonnan felállt grémium tevékenysége – szögezi le – nagy jelentőségű és igen fontos. „Jelenleg konzultációk szintjén ténykedünk, formáljuk, tervezzük az előttünk álló feladatokat. Minden tagunk nagyon fegyelmezetten és elhivatottan látott munkához, ami nagyon előremutató!” Az előttük álló időszak szerinte inkább az alapok letételéről és az ösvények kitaposásáról szól. A „jövő” Alumni-tagjaira a gyakorlati megvalósítás feladata vár – fűzi hozzá.

Úgy tartja: ha gyermeki közül valamelyik a Pázmányon szeretné folytatni a tanulmányait, ő mindenben támogatni fogja. Ha nem így tenne – fűzi hozzá – azzal elárulna mindent, amit a nagy múltú intézménynek köszönhet.