A program BA-, MA- és PhD-hallgatók jelentkezhettek tudományterülettől függetlenül. A részvétel feltétele az angol nyelv megfelelő szintű ismerete volt, hiszen a munka angol nyelven zajlott. A hallgatók négy országból érkeztek: Szlovákiából, Szlovéniából, Spanyolországból és Franciaországból. Ez a földrajzi sokszínűség már önmagában is meghatározta a program jellegét: a mesterséges intelligenciáról folytatott párbeszéd nem egyetlen ország, intézmény vagy tudományterület nézőpontjából került górcső alá, hanem különböző felsőoktatási kultúrák, tanulási tapasztalatok metszéspontjában.
A kiindulási pontként nem az szolgált, hogy az MI egyszerűen egy új eszköz, amelyet minél hatékonyabban kell meg tanulni használni. Ehelyett arra a kérdésre kereste a választ, hogyan lehet a generatív mesterséges intelligenciát úgy beilleszteni a felsőoktatás világába, hogy az valóban az oktatási célokat, a hallgatók fejlődését és az egyetemi közösségek értékeit szolgálja. A kurzus középpontjában a passzív technológiahasználat helyett, az aktív, tervezői szemlélet állt. A résztvevők azt vizsgálták, miként lehet olyan MI-alapú megoldásokat elképzelni és kidolgozni, amelyek érdemben javítják a hallgatói életet, támogatják a tanulást, és közben etikai, pedagógiai és társadalmi szempontból is elfogadhatóak.
A nyári egyetem két egymásra épülő részből állt. Az első, online előkészítő alkalom május 6-án zajlott le. Ez a virtuális komponens bevezette a résztvevőket a kurzus céljaiba, tematikájába és munkamódszerébe. A hallgatók megismerték a program szerkezetét, a budapesti hét főbb állomásait, a közös projektmunka logikáját, valamint azokat az elvárásokat, amelyek a későbbi helyszíni munka során irányt adnak számukra. Az online alkalom során a hallgatók feladatot is kaptak, ugyanis a résztvevőknek a budapesti találkozóig naplót (painpoint journal-t) kellett vezetni azokról a problémákról, amiket az egyetemi mindennapjaikban tapasztaltak, amikre egy generatív MI alkalmazás megoldást nyújthat.
A második, helyszíni részre a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen került sor intenzív, személyes jelenlétre épülő formában július 6–12 között. A hét során kilenc előadás és workshop segítette a hallgatókat abban, hogy saját generatív MI-alkalmazásötleteket dolgozzanak ki. A hallgatók kis, nemzetközi csoportokban dolgoztak. Ez a forma azért különösen hasznos, mert a mesterséges intelligencia társadalmi és oktatási kérdései ritkán oldhatók meg egyetlen szakma vagy egyetlen kulturális nézőpont felől. A program ezért tudatosan épített a nemzetközi, interdiszciplináris együttműködésre. A résztvevők különböző tanulmányi háttérrel, eltérő tapasztalatokkal és eltérő kérdésekkel érkeztek, majd közösen próbálnak olyan MI-alapú alkalmazási lehetőségeket megfogalmazni, amik a felsőoktatás valós igényeire reagálnak. A csoportmunka során nemcsak technológiai ötletek születtek, hanem viták is kialakultak arról, mit jelent a felelős innováció, hogyan lehet egy alkalmazás valóban hasznos, és mikor válik egy digitális megoldás etikailag, esetleg jogilag problematikussá.
A nyári egyetem egyik sajátossága, hogy az előadásokat és workshopokat különböző országokból érkező, különböző tudományterületeket képviselő szakemberek tartották. A programban tudósok mellett sikeres vállalkozók is részt vettek, akik a technológiai fejlesztés, az innováció és a gyakorlati megvalósítás oldaláról hoztak értékes szempontokat. Ez a kombináció különösen értékesnek bizonyult, hiszen a tudományos gondolkodás és reflexió, valamint az üzleti szemlélet párbeszédbe elegyedhetett egymással. A hallgatók így egyszerre értesültek arról, hogyan lehet a generatív MI-ról kritikusan beszélni, és azt is, hogyan lehet egy ötletet alkalmazásként, szolgáltatásként elképzelni.
A kurzus hangsúlyosan kreatív és kihívásalapúvolt. A hallgatók nem kész megoldásokat, vagy egy megoldandó problémát kaptak, hanem először maguknak kellett a problémát megfogalmazni, majd a problémára generatív MI alapú megoldást találni. Abból indultak ki, hogy milyen problémákkal szembesülnek ma az egyetemi hallgatók. Hogyan segítheti az MI a tanulásszervezést, a jegyzetelést, a kutatási folyamatot, az időgazdálkodást, a többnyelvű kommunikációt vagy éppen az egyetemi közösségekbe való beilleszkedést? Hol húzódik a határ támogatás és helyettesítés között? Miként lehet úgy MI-eszközöket tervezni, hogy azok ne gyengítsék, hanem erősítsék az önálló gondolkodást?
Ezek a kérdések különösen időszerűek a felsőoktatásban. Az MI-eszközök gyors terjedése sok oktatót és intézményt készületlenül ért. Egyesek elsősorban veszélyként tekintenek rájuk, mások hatékonyságnövelő eszközt látnak bennük. A pázmányos nyári egyetem e két szélsőség között keresett egy árnyaltabb pozíciót. Nem idealizálta a technológiát, de nem is zárkózott el tőle. Abból indult ki, hogy a generatív MI már jelen van az egyetemi világban, ezért a legfontosabb feladat nem a tiltás vagy lelkes alkalmazás, hanem a felelős értelmezés, a tudatos használat és a kritikai tervezés.
A pázmányos nyári egyetem röviden összefoglalható üzenete talán az, hogy a mesterséges intelligencia nem csupán informatikai kérdés, hanem oktatási, kulturális, etikai és társadalmi ügy. A felsőoktatásnak nem elég reagálnia a technológiai változásokra, hanem aktívan részt kell vennie azok alakításában is. Ehhez olyan hallgatókra, oktatókra, kutatókra és szakmai partnerekre van szükség, akik képesek egyszerre kritikusan és kreatívan gondolkodni. A program ezt a szemléletet képviselte. A kész válaszok helyett felelős kérdezésre, közös tervezésre és nemzetközi együttműködésre hívott és hív most is.
A kurzus leírása itt található, részeletes programja pedig itt.
