A kutatások azt mutatják, hogy amikor kisgyermekként megtanuljuk az anyanyelvünket, az agyunk nagyon gyorsan alkalmazkodik a körülöttünk hallott hangokhoz. Ez az alkalmazkodás már az első életévekben lezajlik: nagyjából 4 éves korig alakul ki az a „hallási rendszer”, amely később meghatározza, mit érzékelünk könnyen – és mit nem. Ez azt jelenti, hogy egy magyar anyanyelvű beszélő számára például az angol bizonyos hangkülönbségei egyszerűen nem elég feltűnőek. Nem azért, mert nem figyel, hanem mert a füle más mintázatokhoz szokott. 

Ez a jelenség azonban nemcsak az egyes hangokra, hanem a hangsúlyra is kiterjed.  A magyarok többsége úgynevezett hangsúlysüketséggel küzd, vagyis nehezen érzékeli a hangsúlybeli különbségeket az olyan nyelvekben, mint például az angol, ahol ezek jelentésmegkülönböztető szerepet játszanak. A kutatócsoport egyik legmeglepőbb eredménye, hogy az általuk kidolgozott teszt kimutatta: még angolul magas szinten beszélő egyetemistáknál is nagy mértékben kimutatható a „hangsúlysüketség”, ami arra utal, hogy nem egyszerűen gyakorlás kérdéséről van szó. 

A kutatás egyik legfontosabb vetülete éppen ezért az, hogy fejleszthető-e ez a fajta „idegennyelvi süketség", és ha igen, hogyan. A válasz nem csak elméleti jelentőségű. Ha sikerül pontosan feltérképezni, hogy a magyar anyanyelvűek milyen mértékben és milyen területeken „nem hallanak”, akkor célzott módszerekkel lehetne támogatni az idegennyelvi beszédészlelés fejlődését. Ez alapjaiban változtathatná meg a nyelvoktatást, hiszen nem csupán a hallás utáni szövegértés készségének fejlesztéséhez járulna hozzá, hanem segítséget nyújtana az idegen akcentusukat leküzdeni vagy mérsékelni vágyó tanulók számára is. 

A kutatócsoport munkája azonban nem áll meg a nyelvtanulóknál. Az óvodáskorú gyerekek vizsgálata azt mutatja, hogy a nyelv elsajátítása már korán rendkívül összetett folyamat. A gyerekeknek nemcsak a szavakat kell megtanulniuk, hanem azt is, hogyan emeli ki a környezetükben beszélt nyelv a mondatokban a fontos információt – például a hangsúllyal vagy a szórenddel. A magyar ebben különösen érdekes, mert a mondat fő állítását gyakran többféle módon, szórenddel és hangsúllyal is jelöli, ami sajátos tanulási mintázatokat eredményez. Az ehhez kapcsolódó vizsgálatok egyik meglepő eredménye, hogy a magyar gyerekek – például a német, angol vagy francia gyerekekhez képest – később érik utol a felnőtteket a fő állítás azonosításában azokban az esetekben, amikor a jelentés eldöntésében elsősorban a hangsúly segít, a szórend viszont nem. 

Ezek az eredmények arra is rámutatnak, hogy a nyelvi jelzések feldolgozása rendkívül összetett és érzékeny folyamat. A kutatások ráadásul egy másik fontos területhez is kapcsolódnak: a jól funkcionáló autizmussal élő gyerekek nyelvértésének kérdéséhez. A Pázmány BTK kutatóinak jövőbeli vizsgálatai segíthetnek megérteni, hogyan dolgozzák fel a gyerekek azokat a finom nyelvi jelzéseket (például a hangsúlyt vagy a kiemelést), amelyek nem mindig egyértelműek, mégis kulcsszerepet játszanak a jelentés megértésében. Ez a tudás nemcsak elméleti szempontból fontos, hanem diagnosztikai és gyógypedagógiai alkalmazásokhoz is vezethet. 

A projekt jelentősége nemzetközi szinten is számottevő, hiszen a kutatócsoport munkája túlmutat a magyar és angol nyelven: a kutatások hozzájárulhatnak annak jobb megértéséhez, hogyan működik általában az emberi beszédészlelés. Ez a tudás nemcsak a nemzetközi tudományos kutatásokat gazdagíthatja, hanem gyakorlati haszna is lehet: segíthet hatékonyabb nyelvtanulási módszerek kidolgozásában, és támogathatja a nyelvi feldolgozással kapcsolatos diagnosztikai és fejlesztő eljárásokat is világszerte. 

A kutatócsoport tevékenysége a tanulói és gyermeki nyelvfejlődésen kívül kiterjed a nyelvi változás mint fejlődési folyamat vizsgálatára is. Ennek részeként a kutatók tanulmányozzák az ómagyar nyelv hangrendszerének történeti változásait és az angol nyelv Új-Zélandon beszélt nyelvváltozatainak napjainkban zajló formálódását is. A magyar nyelv korábbi állapotainak módszeres kutatása, egyebek mellett a szabályozott és szabványosított helyesírás hiányában, különösen érdekes kérdéseket vet fel például a hangok jelölése tekintetében, de az egész hangrendszer felépítése és működése számos feltárásra váró kérdést rejt még – a tudományterület tekintélyes múltja dacára.