Üzenetet rejt vagy csupán szórakoztat és kikapcsol a könnyűzene? A kommunista rendszerben ezt nem volt könnyű eldönteni sem a cenzoroknak, sem pedig a sorok között is olvasni, hallani próbáló publikumnak. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara tavaly jó visszhangot kiváltó konferenciát tartott a politika és a könnyűzene bonyolult kapcsolatáról, amely azonban nemcsak az elnyomó rendszer kultúrpolitikájára tekintett vissza, hanem például az orosz szatirikus politikai pop világába is bepillantást adott. A politika reprezentációja a kortárs könnyűzenében címmel most tanulmánykötet jelent meg a L’Harmattan könyvkiadónál. A könyvről Botos Mátét, a Pázmány bölcsészkar politológiai tanszékének docensét, a kötet szerkesztőjét kérdeztük.

Milyen tudományos megfontolásból vagy személyes késztetésből készült a könyv?
Egy záróvizsga végén futottunk össze néhány kollégával a Sophianum folyosóján 2016 nyarán és egy jóízűt tréfálkoztunk a hallgatók rovására, akik már nem ismerhették az „átkos” világát. Ötvös István vagy talán Nyirkos tanár úr vetette fel, hogy a mai hallgatók számára a zene talán érthetőbb, mint a történelmi magyarázatok. Akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy ebből egy konferenciát is érdemes lenne tartani... Aztán pedig egy tantárgymódosítás során a művészet és politika kérdése bekerült az alapszakos mintatantervbe is, sőt, az angol nyelvű politikatudományi mesterszakunknak kötelező eleme lett, mi több: még egy középiskolai tanulmányi versenyt is szerveztünk köré, amely az elmúlt két évben remek képi- és hangzóanyagokat, illetve dolgozatokat eredményezett.

A konferencia anyagából tehát könyv született. Mennyi az átfedés a könyv szerzői és a 2019 januárjában a Sophianumban rendezett, A politika reprezentácója a kortárs populáris zenében című pázmányos konferencia szerzői, témái között?
Kedves kollégánk, Ignácz Ádám azért nem szerepel a gyűjteményes kötetben, mert eleve egy olyan "keynote speech" megtartására kértük fel, ami korábban már megjelent nyomtatásban, Povedák Kinga pedig nem tudta beilleszteni a Szegedi Tudományegyetem és a Cork-i Egyetem közt megosztott életébe, hogy előadását írásban küldje el. Egyébként a könyv pontos lenyomata a tavalyi, igen tartalmas konferenciának.

Fortepan/Szalay Zoltán

A könyv túllép azon a világon, amit Csatári Bence határolt körül Nekem írod a dalt vagy Az ész a fontos, nem a haj című, a Kádár-kor könnyűzenéjéről írt művében. Mi a tere és ideje a tanulmánykötetnek?
Szerettem volna tovább nyújtózkodni, mint a magyar könnyűzene világa és annak politikatörténeti összefüggései. Ugyanakkor azt is gondoltam, hogy ez is része kell legyen a konferenciának: a magyar könnyű- (és nem is annyira könnyű-) zene világa mellett lehetőleg legyenek jelen más politikai és zenei kultúrák kérdései is. Így kapott teret a könyvben is a kínai pop, az orosz zene és politika kapcsolata, az amerikai világ, a jugoszláv underground és más írások is. Van olyan is, amely a politika dimenzióján túli metafizikai kérdéseket is feszeget.

Fortepan/Urbán Tamás

Fussunk végig a tanulmánykötethez hozzájáruló kutatókon, témáikon...
Azt hiszem, a lista elég jól csengő neveket tartalmaz: Dr. Tóth Eszter Zsófia országosan ismert történész kollégámat szerintem nem kell bemutatni senkinek: ő a Veritas Történetkutató Intézet munkatársaként szerepel itt, akárcsak Salát Gergely barátomat, aki a Pázmány kínai szakját is és a Nemzetközi és Politikatudományi Intézetünket is vezeti. A már említett Dr. Ignácz Ádám az MTA Zenetudományi Intézetének, Dr. Gyulai Attila az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa. Dr. Csatári Bence a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Dr. Fekete Balázs az ELTE, Dr. Povedák Kinga a SZTE és a University of Cork oktatója-kutatója. Stumpf András a Heti Válasz egykori, jelenleg a valaszonline.hu alapító munkatársa. Dr. Kőszeghy Miklós professzor úr a Pázmány Ókortörténeti tanszékét vezeti, Dr. Pintér Károly pedig az Angol-Amerikai Intézetet. A résztvevők között Pintér Melinda a Társadalmi Reflexió Intézetet képviselte, Pánczél-Hegedüs János doktorjelölt Dr. Rácz Andrással együtt – aki a Nemzetközi Tanulmányok tanszék oktatója – és Dr. Fejes János vallástörténész szerénységemmel együtt a Pázmányt képviselte a konferencián.

Mennyiben volt részese a könnyűzenei világnak anno, vagy akár most?
Semennyire, nem volt zenei képzettségem, de érdekelt ez a világ. Ha üzenhetnék ezzel az önmeghatározással, azt mondanám Hobónak: "a te zenéden nőttem fel"... de ez nem annyira a könnyűzene, mint inkább a "nem klasszikus" zene világa. Habár a maga nemében ezek a műfajok is klasszikusokat tudtak adni az egyetemes és a magyar kultúrának. Kőszeghy Miklós írását a Vadászat című albumról kötelező olvasmánnyá tenném középiskolásoknak, hacsak Miklós előadása és személyének varázsa nem tenné mindezt sokkal vonzóbbá és érthetőbbé.

A cím kissé egyetemi ízű, tudományos, mintha egy diplomamunka vagy doktori címét olvasnánk, de mi lenne a kötet populáris címe?
"Zene és politika", de ez annyira lapos, mint a hulló falevelek. Lehetett volna "Rock the Regime" vagy "Fejemben kopasz cenzor ül", de azt is magyarázni kellett volna.

Fortepan/Urbán Tamás

A könnyűzenére ma már nem üzenetként, hanem fogyasztásra kész termékként tekintünk. Van üzenete a mai könnyűzenének azon kívül, hogy fogyaszd egészséggel?
Egyfelől az is egy üzenet, ami a fogyasztásra ösztönöz: azt üzeni, hogy válj a rendszer részévé. Természetesen sok olyan műfaj van, aminek elemi részei a rendszerrel való szembenállásra ösztönöznek (mondjuk, talán nem annyira durván, mint ahogy Jack Black csinálja a Rocksuli című filmben), de számtalan előadó van, akinek egész munkássága egyetlen merő, a politikára irányuló kérdőjel. Serj Tankian például biztos nem konzumálásra ösztönöz, még ha olyan slágerré váló dalai is vannak, mint amilyen a Chop Suey!. A mai túlpolitizálódó világban ezek a zenészek, előadóművészek, együttesek tudják azt a hitelességet megadni a mai fiataloknak, akik az én generációmmal ellentétben éppenhogy megcsömörlöttek a politika álságaitól. Igazságaik, életük példája, dalaik, szövegeik nevelnek és formálnak és ez jó. Ezzel foglalkozni kell, mert nem azt kell ezzel elérni, hogy az újabb és újabb generációk elforduljanak a közélettől, hanem ezeken a dimenziókon keresztül megértsék azt és tenni akarjanak annak jobbításáért. Erre sok műfaj kifejezetten alkalmas. Gondolná például, hogy a heavy metal mennyire népszerű konzervatív, vallásos körökben? Pedig az. A műveknek – mint a könyveknek is – van egy saját életük. A Uriah Heep, az Iron Maiden, akárcsak Bob Dylan Nobel-díjjal elismert életműve hosszabb távon hatnak, mint ahogyan a slágerlisták alapján vélelmezzük. És azt hiszem, a Hősök, vagy az Akkezdet Phiai, de D-Nash és NoÁr és más kortárs magyar előadók is tudnak átadni olyan gondolatokat, üzeneteket, amelyek segítenek a fiataloknak is kialakítani a világlátásukat – és nekünk, politológusoknak is, akik ezen keresztül tudjuk elérni őket és megmagyarázni nekik a bonyolult és szárazabb tudományos értelmezéseket.

Az interjút Kuthi Áron készítette.