VilágRendBajnokság – A fejlődő világ vezető államainak szerepvállalásai a globális hatalmi versengésben

  • 09 márc.

    Kezdete: 2019. március 9. 9:00 -Vége: 2019. március 9. 18:00

    Budapest, Sophianum 204

A Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport konferenciát tart a fejlődő világ vezető államainak szerepvállalásairól.

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) globális trendeket vizsgáló korábbi előjelzése a következő megállapítást teszi: „a második világháború utáni nemzetközi rendszer 2025-re majdnem felismerhetetlenné fog válni a feltörekvő hatalmak előretörése, a gazdaság globalizálódása, a relatív jólét és a gazdasági hatalom Nyugatról Keletre történő történelmi áttevődése (...) következtében. 2025-re a nemzetközi rendszer többpólusú lesz, amelyben tovább szűkül a szakadék a fejlett és a fejlődő országok nemzeti hatalma között."

A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport 2019 márciusában konferenciát rendez ezen globális hatalmi átrendeződés jelenlegi pillanatképének felvázolására az abban meghatározó szerepet játszó fejlődő államok szerepvállalásaira összpontosítva. A fejlődő világ nagy-és középhatalmainak relatív megerősödése, a globális energetikai, éghajlati, biztonsági, kereskedelmi és fejlesztési politikákra gyakorolt egyre jelentősebb befolyása, önálló kormányközi együttműködési architektúrája, illetve a nyugati oprszágokkal szembeni hatalmi rivalizálása a kortárs világrenddel szembeni egyik legfőbb kihívásnak számít. Politikai, gazdasági, és szociokulturális változatosságuk, képességeik és érdekeik különbözősége azonban a fejlődő államok által támasztott kihívás természetét egyúttal összetetté, a hatalmi rivalizálás kimenetelét pedig vitathatóvá is teszi. Ennél fogva a konferencia célja, hogy platformot biztosítson az egyes feltörekvő ázsiai, latin-amerikai és afrikai államok , illetve államcsoportposulások jelenlegi világhatalmi pozícióinak és sajátos globális törekvéseinek bemutatására, illetve értékelésére.

Többek között a következő kérdésekre keressük a válaszokat: milyen világrend-nézeteket képviselnek a nemzetközi térben kezdeményező szerepet vállaló egyes fejlődő országok, és hogyan legitimálják ambícióikat? Milyen külpolitikát folytatnak, és milyen külpolitikai viták zajlanak az országokon belül? Miben nyilvánulnak meg és mennyiben megalapozottak a feltörekvő államok pólusképző törekvései? Hogyan és mely érdekek mentén csoportosulnak a nemzetközi rendszer megformálását célzó országok? A konferencia célja, hogy a fejlődő világ vezető államainak a világrend újra- és/vagy újjászerveződésében játszott szerepeinek feltárásával elősegítse a jelenség háttérfolyamatainak és irányainak mélyebb megértését.

 PROGRAM

I. Jurassic Park

9:00–9:05 Köszöntő: Salát Gergely
9:05–9:30 Kusai Sándor: Tényleg baj van-e a világrenddel, és miért halad Kína a korrigálásának élvonalában?
9:30–9:55 Baranyi Tamás: A feltörekvő gazdaságok szerepe az Egyesült Államok stratégiájában
9:55–10:20 Szakáli Máté: Az el nem kötelezettek mozgalma a 21. században
10:20–10:45 Mózes Bianka: A BRICS és a globális kormányzás – Milyen kihívások elé állítja a jelenlegi Nyugat által irányított világrendet a BRICS államok felemelkedése?

10:45–11:15 Kávészünet

II. Nicsak, ki beszél még!

11:15–11:40 Kopitkó Szilvia: A kongói konfliktus – ásványok kereskedelmének szabályozása
11:40–12:05 Stempler Ádám: Malajzia külpolitikája a 2018-as választ-ások tükrében
12:05–12:30 Szász Réka: A 21. század mint Latin-Amerika évszázada? Brazília az elnökválasztás tükrében
12:30–13:30 Ebéd

III. Kungfu panda

13:30–13:55 Krajczár Gyula: Kína realista pályán
13:55–14:20 Klemensits Péter: Délkelet-Ázsia az új világrendben – Kína felemelkedése és a 21. századi Új Tengeri Selyemút stratégiai következményei14:20–14:45 Éliás Boglárka Anna: Az élelmezésbiztonság mint a kínai bel- és külpolitika keresztmetszete
14:45–15:05 Bakó András: Kína és a baloldali latin-amerikai kormányok kapcsolata

15:05–15:30 Kávészünet

IV. Kínzó közelség

15:30–15:55 Suhajda Attila: India múlt-jelen-jövő
15:55–16:20 Szilágyi Zsolt: Üllő és kalapács között – Megőrizhető-e a mongol politikai függetlenség az átalakuló világrendben?
16:20–16:45 Maráczi Fanni: Brunei és a BRI – átrendeződés az ASEAN-on belül
16:45–17:10 Günsberger Dóra: Pakisztán, az Egyesült Államok és/vagy Kína

FB esemény: https://www.facebook.com/events/1220936571400278/

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

ABSZTRAKTOK

I. JURASSIC PARK
ELNÖK: SALÁT GERGELY

9:05-9:30 Tényleg baj van-e a világrenddel, és miért halad Kína a korrigálásának élvonalában? (Kusai Sándor külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, Magyarország volt pekingi nagykövete)

Az előadás megkísérli definiálni a világrend mibenlétét és feltárni a működésében tapasztalható zavarok jellegét és okait. Mindezt a globalizáció és a globalizmus fogalmainak és jelenségeinek értelmezésével teszi, kibontva a „Amerika vezette, szabályokon alapuló, liberális világrend" elavulását, inadekvát elméleti és gyakorlati reflexióját a rohamosan változó globális emberi társadalom aktuális helyzetére és viszonyrendszerére. Felvázolja a változások fő elemeit, és – az utóbbi évtized meghatározó tendenciáit értelmezve – rámutat a világrend transzformációjának elkerülhetetlenségére. Igyekszik feltárni, hogy miben nyilvánul meg Kína eltérése a világrend többi meghatározó alakítójától, miért jelent a Kínai Népköztársaság puszta létezése kihívást az aktuális világrend számára, miben áll Kína világképének és szerepének egyedisége, és ebből miként következik nyílt szerepvállalása a világrend korrekciójáért fellépő aktorok élvonalában. Az előadás végezetül előrejelzést ad a világrend transzformációjának folyamatára és abban Kína várható szerepére.

9:30-9:55 A feltörekvő gazdaságok szerepe az Egyesült Államok stratégiájában (Baranyi Tamás kutatási vezető, Antall József Tudásközpont)

Az Egyesült Államoknak, mint a nemzetközi rendszer hegemón hatalmának a világ valamennyi térségéhez fűződnek politikai érdekei. A hidegháború logikája alapján Washington a meglévő fejlett gazdasági–ipari központok többségét igyekezett befolyási övezetében tartani, a feltörekvő hatalmak számára azonban lehetőséget biztosított a világgazdaságba való becsatlakozáshoz. Az 1990-es évek szabadkereskedelmi egyezményeivel a feltörekvő országok egy részét olyan előjogokhoz juttatta, melyekről minden fél azt gondolta hosszú távon kölcsönösen előnyösek lesznek. A 2010-es években azonban nemcsak az amerikai befolyáson kívüli nagyhatalmak – Oroszország és Kína – szerepének megnövekedését láthatjuk, hanem a feltörekvő gazdaságok és az USA érdekeinek a korábbinál jelentősebb széttartását. Miközben tehát Washingtonban számítanak a feltörekvő országok ellensúly-szerepére Kínával és Oroszországgal szemben, addig belpolitikai okokból éppen azokból az előnyökből kell visszavenni, melyek révén korábban kooptálni igyekeztek ezeket az országokat. Előadásomban azt vizsgálom, hogy miként alakult a feltörekvő gazdaságok szerepe és képe történetileg az amerikai stratégiában; milyen tendenciák figyelhetők meg a mai amerikai stratégiában; és mennyire lehet sikeres ilyen körülmények között az USA ellensúly-építési stratégiája.

9:55-10:20 Az el nem kötelezettek mozgalma a 21. században (Szakáli Máté tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Az El nem kötelezettek mozgalmát (ENKM) Egyiptom, India és Jugoszlávia a hidegháborús hatalmi logikát visszautasító vezetői alapították 1956-ban. A szervezet célja egy alternatív platform biztosítása volt az amerikai és a szovjet érdekszférákhoz való csatlakozást ellenző fejlődő és harmadik világbeli országok számára. Jóllehet a szuperhatalmak a 2. világháború utáni stratégiai környezetben egyszerre becsülték alá és próbálták demoralizálni a mozgalmat, az el nem köteleződés, mind a legtöbb újonnan függetlenedő ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam külpolitikai perspektívájaként, mind egy nemzetközi egységfrontként központi tényezővé vált a nemzetközi kapcsolatokban. Noha a hidegháború végével az ENKM és elvei is vesztettek jelentőségükből és relevanciájukból, a Globális Dél társadalmainak ma is számos közös kihívással kell megküzdeniük, amelyek hatékony és együttes kezeléséhez legalábbis az ENKM intézményi kerete továbbra is a rendelkezésükre áll. A szervezet jelenleg 120 tagországot, illetve 17 megfigyelő státuszú országot és 10 nemzetközi szervezetet számlál. Az előadás ezért azt vizsgálja, hogyan válhatna a mozgalom ismét egy jelentékeny és egységesítő kormányközi intézménnyé a kortárs világrendben.

10:20-10:45 A BRICS és a globális kormányzás – Milyen kihívások elé állítja a jelenlegi Nyugat által irányított világrendet a BRICS államok felemelkedése? (Mózes Bianka egyetemi hallgató, Nemzetközi Kapcsolatok–Kelet-Ázsia mesterképzési szak, Birminghami Egyetem)

Jim O'Neill közgazdász 2001-ben alkotta meg a BRIC országcsoport elnevezést, amely azóta bevett gazdaságtani fogalommá vált. Az országok 2010-ben intézményesítették is együttműködésüket, és taggá fogadták a Dél-Afrikai Köztársaságot. Gazdaságaik mérete, sajátos fejlődési modelljeik, jelentős népességük és növekedési potenciáljuk következtében a világ kiemelt figyelemmel követi a BRICS országokban zajló gazdasági és politikai folyamatokat, illetve csúcstalálkozóikat. A szervezet a fejlődő országok határozott hangjaként lép fel a nemzetközi térben, és intéz kihívást a második világháború utáni globális renddel szemben. A feltörekvő gazdaságok globális kormányzásban játszott szerepének érdemi növelését célzó BRICS azonban számos belső és nemzetközi kihívással szembesül miközben alternatív hatalmi központtá törekszik válni a G7 dominálta világgazdaságban. Milyen eszközökkel rendelkezik ehhez a szervezet? Milyen kihívások elé állítja a Nyugatot a BRICS államok megnövekedett gazdasági és pénzügyi ereje, illetve a BRICS által létrehozott Új Fejlesztési Bank? Mire következtethetünk a legutóbbi, Johannesburgi Csúcstalálkozó alapján? Az előadás a BRICS államok globális kormányzásban játszott szerepének elemzésével igyekszik választ adni ezekre a kérdésekre.

II. NICSAK, KI BESZÉL MÉG!
ELNÖK: GÜNSBERGER DÓRA

11:15-11:40 A kongói konfliktus–ásványok kereskedelmének szabályozása (Kopitkó Szilvia egyetemi hallgató, Nemzetközi tanulmányok mesterképzési szak, PPKE BTK)

Az előadás a konfliktus-ásványok problematikájával és a kereskedelmükre vonatkozó szabályozások témakörével foglalkozik, bemutatva először ezen ásványokat, eredetüket és a kongói polgárháborúban betöltött szerepüket. Ezután az ásványok kereskedelmére irányuló nemzetközi szabályozások kerülnek kifejtésre, részletesen kiemelve a konfliktus-ásványokról szóló amerikai Dodd–Frank-törvény 1502. szakaszát. A törvény szabályozási módjainak és a Kongói Demokratikus Köztársaságra gyakorolt hatásainak áttekintése alapján törekszünk megválaszolni a kérdéseket, hogy megoldható-e a kongói konfliktus egy ilyen szabályozással, és hogy a törvény beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? További megoldási javaslatok és próbálkozások bemutatását követően végül az Európai Unió 2017-ben kiadott rendeletét tekintjük át az amerikai szabályozáshoz képest mutatott eltéréseire összpontosítva.

11:40-12:05 Malajzia külpolitikája a 2018-as választások tükrében (Stempler Ádám PhD-hallgató, ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola, Új- és jelenkori egyetemes történeti program)

Malajzia 1970. évi csatlakozása az el nem kötelezett országok mozgalmához azt a hagyományos külpolitikai trendet tükrözte, melynek keretén belül az Egyesített Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO) által dominált Alliance, majd később Barisan Nasional koalíciók igyekeztek kimaradni a hidegháború tömb-politikájából. Az el nem köteleződés a hidegháború után is, Najib Razak kormányfővé választásáig (2009) meghatározta a korábbi brit gyarmat hozzáállását a nemzetközi rendszerhez. Razak az addig bevett külpolitikai irányvonaltól eltérve az Amerikai Egyesült Államokkal és Kínával is sokkal szorosabb kapcsolatok kiépítésébe kezdett. Az ún. 1MDB pénzügyi botrány következtében azonban Malajzia történelmében először a külpolitika is meghatározó szerepet játszott a 2018. évi nemzetgyűlési választás során, ami kormányváltást eredményezett. Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az új miniszterelnök, a 93 éves Mahathir Mohamad megválasztása mit jelent Malajzia külpolitikájára nézve.

12:05-12:30 A 21. század, mint Latin-Amerika évszázada? Bolsonaro Brazíliája (Szász Réka PhD-hallgató, PPKE BTK Politikaelméleti Doktori Iskola)

Mióta a latin-amerikai országok elnyerték függetlenségüket az 1800-as években, a térséget kutató tudósok előszeretettel állítják, hogy az éppen adott évszázad Latin-Amerika felemelkedésének időszaka lesz. Habár reményük nem teljesen alaptalan, hiszen a közép- és dél-amerikai kontinens komoly humán, gazdasági és természeti potenciállal rendelkezik, eddig rendre csalatkozniuk kellett, hiszen a mai napig nem történt meg a várt áttörés, Latin-Amerika rendre alulmarad a „világrendbajnokságban". Az előadás azokat a tényezőket igyekszik bemutatni, amelyek leginkább hátráltatják a térség felemelkedését és ezeket a kontinens legjelentősebb országának, Brazíliának a példáján szemlélteti.

III. KUNGFU PANDA
ELNÖK: SZÁSZ RÉKA

13:30-13:55 Kína realista pályán (Krajczár Gyula kutató, újságíró)

A nyugati Kína-elemzésben mostanra két mindig megvolt jellegzetesség erősödött fel, a szkepticizmus és a fikcionalizmus. Filozófiai és módszertani értelemben a kettő a lehető legtávolabb esik egymástól, ám érdekes módon a biztonság kérdésében pontosan ugyanarra a következtetésre jutnak. Jelenleg eszerint egy színtisztán realista, erő-alapú játéktéren állnak egymással szemben a jelentős méretű államok, s mindenkinek az a célja, hogy túlélése érdekében legyőzze vagy jelentősen meggyengítse a többieket. Ennek az egyik oldalon az a magyarázata, hogy mindaz az ismeret, amelyet az egyes ágensekről felhalmoztunk, természeténél fogva alkalmatlan a jövőbeni viselkedés megjövendölésére (szkepticizmus), míg a másikon ugyanez az ismeretmennyiség fikciók, például titkos tervek felépítésére is alkalmas. A felerősödés oka pedig az, hogy bár létezik számos egyéb irányú elemzés is, ezekben az időkben az említettek jutnak be leginkább a valóságos politikába. Ha a világrendet, mint szerves, dinamikus organizmust fogjuk fel, akkor világossá válik, hogy a kínai gazdaság-gazdagság méretének, így Kína tényleges, nyers erejének a növekedése a közvetlen nemzetközi szándékoktól függetlenül minőségileg új helyzetet teremt. Ennek a folyamatnak kínai oldalról való menedzselése sokkal nagyobb változás, mint az a koraszülött öntudatosodás, melyet a Xi-vezetés hozott, s melyet sokan „új asszertivitásként" írnak le. Igaz, az utóbbiból vissza lehet venni, ahogy ez érzékelhető is (nem függetlenül a belső vitáktól), az előbbiből viszont nem. A növekedés külső menedzseléséhez nincs szükség globális, az egész Földre vonatkozó stratégiára, s nincs is ilyen. A folyamat súlyos konfliktusok tömegét hozza anélkül is, hogy Kína szándékosan a világrend részét képező nemzetközi intézményrendszer, szabályrendszer gyökeres megváltoztatására törne, vagy alternatív rendszer kiépítésére törekedne. Ennek a konfliktustömegnek a valamilyen módon való kezelése fogja kitenni az előttünk lévő évtizedek világtörténelmének nagy részét.

13:55-14:20 Délkelet-Ázsia az új világrendben – Kína felemelkedése és a 21. századi Új Tengeri Selyemút stratégiai következményei (Dr. Klemensits Péter szenior kutató, Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO))

Kína 2013-ban indította útjára az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést, melynek fontos részét képezi a 21. századi Új Tengeri Selyemút. Amellett, hogy a megaprojekt a földrészek közötti tengeri kereskedelem fejlesztését tekinti legfőbb céljának, Kína számára komoly geostratégiai jelentőséggel bír. Délkelet-Ázsia különösen fontos szerepet tölt be a kínai tervekben, ennek megfelelően Peking elsősorban gazdasági eszközökkel igyekszik megerősíteni dominanciáját a térségben. Az előadás célja, hogy az Új Tengeri Selyemút lényegi elemeinek felvázolását követően bemutassa a délkelet-ázsiai országoknak a kezdeményezésre adott válaszait, valamint, mindazokat a stratégiai következményeket, amelyek hosszú távon a régió államainak Kína melletti elköteleződését, egyúttal az Egyesült Államok befolyásának további csökkenését eredményezhetik.

14:20-14:45 Az élelmezésbiztonság mint a kínai bel- és külpolitika keresztmetszete (Éliás Boglárka Anna egyetemi hallgató, Kelet-Ázsia tanulmányok mesterképzési szak – PPKE–BCE, Mongolisztika mesterképzési szak – ELTE)

Ha a külföldi befektetésekre, mint a szövetségi rendszerek kiépítésének egyik eszközeként tekintünk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a Kínai Népköztársaság kiterjedt szövetségi rendszert épít. Befektetései célországának kiválasztásában számos külpolitikai érdek mellett egy eredendően belpolitikai ügy, az élelmezésbiztonság is szerepet játszik. Kína önellátással igyekszik megvalósítani élelmezésbiztonságát. Az élelmiszer-önellátást jelenleg kb. 95 százalékban teljesítő Kínának becslések szerint a következő 10 évben 110 millióról 125 millió hektárra kellene növelnie gabonatermő területeit, hogy a növekvő népességgel lépést tudjon tartani az élelmiszertermelés. Azonban azt látjuk, hogy a termőföldek mérete közel évi 1 millió hektárral csökken az urbanizáció, az infrastruktúraépítés, az iparosítás és a klímaváltozás következtében. Mivel az intenzív termelésnövelésben már magas fejlettségi szinten áll, a növekedést csak újabb, külföldi földterületek bevonásával tudja elérni. Kína élelmezés-biztonsági érdekei nyomon követhetőek afrikai, dél-amerikai és kelet-európai befektetéseiben is.

14:45-15:05 Kína és a baloldali latin-amerikai kormányok kapcsolata (Bakó András PhD-hallgató, ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola, Új- és jelenkori egyetemes történeti program)

Az 1978-ban megindult reformfolyamathoz kapcsolódó gazdasági nyitás nyomán Kína számára felértékelődött Latin-Amerika szerepe. A térség országai örömmel fogadták ezt a közeledést, több állam esetében a távol-keleti ország fokozatosan a második legjelentősebb kereskedelmi partnerré vált. A kapcsolatok azonban elsősorban a kitermelő szektorra, az azokhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokra, valamint a nyersanyagok világpiaci árának csökkenése nyomán nehéz gazdasági helyzetbe kerülő, elsősorban a baloldali irányultságú kormányok által vezetett államoknak (különösen Brazíliának, Ecuadornak és Venezuelának) nyújtott hitelekre korlátozódnak. Az előadás célja áttekinteni az aktuális Kínával kapcsolatos diskurzust az elmúlt évtizedekhez képest egyre inkább jobbra tolódó Latin-Amerikában, különös tekintettel Brazíliára és Venezuelára.

IV. KÍNZÓ KÖZELSÉG
ELNÖK: SZAKÁLI MÁTÉ

15:30-15:55 India múlt-jelen-jövő (Suhajda Attila PhD-hallgató, NKE Rendészettudományi Doktori Iskola)

Az előadás Kelet-Ázsia felfelé ívelő pályán lévő országával, Indiával foglalkozik, amely még nem bír kellő társadalmi beágyazottsággal (különösen a nagy ázsiai szomszéd Kína árnyékában). Az előadást a megismerés szándéka motiválta. Ennek fényében egy a témát frissen tanulmányozó, elemző szemléletű előadásra lehet számítani. A prezentáció szerkesztése során az előadó konferencia kérdések megválaszolásán túl, hangsúlyt szeretne fektetni a múlt jelent és jövőt alakító tényezők azonosítására, az ország regionális helyzetének elemzésére és az belső és külpolitikai jövőképének feltérképezésére, segítségül hívva a Pestel-elemzés módszertanát. Az előadás célja, hogy a jövőt meghatározó ázsiai régiót, Indiát és annak helyzetét, valamint perspektíváit közelebb hozza a hallgatóhoz (az előadás és az előadó lehetőségein belül).

15:55-16:20 Üllő és kalapács között – Megőrizhető-e a mongol politikai függetlenség az átalakuló világrendben? (Szilágyi Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet)

Mongólia 2011-ben három, történelme szempontjából meghatározó évfordulót ünnepelt, melyek közül kettő a 20. századhoz kapcsolódik és a külső szemlélő számára látszólag teljesen szemben álló történeti korszakokhoz köthető. Ekkor ünnepelték a teokratikus mongol állam kikiáltásának 100., illetve az orosz bolsevikok által támogatott 1921-es forradalom 90. évfordulóját is. Talán nehezen érthető, hogy csaknem negyed századdal a mongol rendszerváltás után, a független (autonóm) Mongólia ünnepe mellett miért emlékeznek meg egy olyan dátumról, ami majd 70 éves totális politikai függés kialakulásának nyitánya volt. Az ok azonban nyilvánvaló, a gazdasági erejét, lélekszámát tekintve teljesen más léptéket képviselő szomszédjai között Mongólia csak úgy volt képes területi önállóságát, majd politikai függetlenségét is kivívni, ha mindkettőtől – gyakran azokat egymással szemben is kijátszva – megfelelő távolságot tart. A 21. század elején átalakuló világ új gazdasági, és politikai viszonyai között e függetlenség megtartása nem is olyan egyszerű. Vajon milyen lépéseket tesz Mongólia függetlensége megőrzése érdekében, hogyan képes, képes-e egyenrangú félként megjelenni a nemzetközi diplomáciai játszmák porondján, és képes-e egyre fájóbb gazdasági kiszolgáltatottsága ellenére önálló entitásként tovább létezni a következő évtizedekben is. Az előadás röviden ezeket a kérdéseket járja körül.

16:20-16:45 Brunei és a BRI – átrendeződés az ASEAN-on belül (Maráczi Fanni junior elemző, Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO))

A Kínai Népköztársaság számára többek között a Dél-kínai-tenger területvitái szempontjából fontos az ASEAN országok legalább egy részének támogatását elérnie. A közelmúltban csak a segélyekkel és befektetésekkel is egyaránt támogatott Kambodzsára és Laoszra számíthatott, azonban a 2017-2018-as évek, és az Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezéshez kötődő projektek számának megnövekedésével úgy tűnik Brunei, és talán a későbbiekben a Fülöp-szigetek is Peking pártjára állhat majd az ASEAN–Kína államközi kapcsolatok szintjén. A Brunei szultanátus korábbi brit gyarmati voltára visszavezethetően a 20. században nem ápolt szoros viszonyt a Népköztársasággal, a diplomáciai kapcsolatokat is csak 1991-ben vette fel a két ország. Ez, illetve az apró, de olajban gazdag ország földrajzi elhelyezkedése teszi Kína számára különösen értékessé az egyre szorosabbá váló partnerséget. Brunei válhat ugyanis az első ASEAN tagországgá, ami szintén rendelkezik területi igényekkel a vitatott Dél-kínai-tenger vizein és mégis lelkesen kiveszi a részét a BRI-hez tartozó projektekben.

16:45-17:10 Pakisztán, az Egyesült Államok és/vagy Kína (Günsberger Dóra tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

A kínai–pakisztáni szoros szövetség az 1950-es évektől fogva szinte rendületlen. A bilaterális kapcsolatok időtállósága számtalan együttműködési megállapodásban és gazdasági projektben megmutatkozik: legfontosabb példája a 2013-ban indított Kína–Pakisztáni Gazdasági Folyosó elnevezésű, 62 milliárd dollár értékűre becsült kezdeményezés. A kínai befektetések és kölcsönök következtében azonban Pakisztánt az eladósodás és a növekvő gazdasági függés veszélye fenyegeti. A kínai viszonnyal szemben Pakisztán kapcsolatai az Egyesült Államokkal igencsak hullámzók. Washington számára a 2000-es évek elején az afganisztáni háborúban Pakisztán volt a legfontosabb helyi szövetséges. Pakisztán az USA kiemelt figyelmét és anyagi támogatását élvezte, egészen Oszama bin Laden 2011-es likvidálásáig. Donald Trump elnöksége alatt tovább romlott a két állam viszonya, 2018-ban az USA fel is függesztette kétmilliárd dollár összegű, Pakisztánnak folyósított biztonsági segítségnyújtását. Pakisztán nagyban függ az amerikai gazdasági és katonai segélyektől, így főként a szélsőséges militáns mozgalmak megfékezésére nézve jelent kihívást a segély megvonása. Az előadás a következő kérdésekre keresi a válaszokat: Hogyan próbál az új pakisztáni kormány Imran Khan vezetésével visszaférkőzni az Egyesült Államok kegyeibe? Próbálja-e a Khan-adminisztráció csökkenteni a Kínától való gazdasági függés mértékét azzal, hogy Egyesült Államok felé nyit? Miként reagál Pakisztán az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálásra? Hogyan egyensúlyoz a két világhatalom között és hová húz, ha választani kell?

x