Az ünnepi esemény kezdetén Birher Nándorral, a PPKE BTK dékánjával az élen bevonult az oltár elé a kar vezetősége, majd a templomban jelen lévő hallgatókkal és rokonaikkal együtt elénekelték a Himnuszt. A diplomaátadón részt vettek a társkarok képviselői, valamint Botos Máté, Szelestei Nagy László, Szilágyi Csaba prodékán is.

A Himnusz eléneklése után Kozma Gábor, a PPKE BTK lelkiségi ügyekért felelős dékánhelyettese vezetésével végzős hallgatók adtak hálát az egyetemi életért, az elért eredményekért, és fohászkodtak szakmai útjuk értékteljes kibontakozásáért.

Kozma Gábor beszédében rámutatott, az egyetemi évek kiváltságos időszakot jelentenek az ember életében, az erőgyűjtés, a tudományos igényű szellemi gazdagodás időszakát a teremtés rendjének fényében. A dékánhelyettes Kuminetz Gézát, a PPKE rektorát idézve hangsúlyozta: „a sikeres felvételi, az elnyert diploma után most a személyes szakmai élet útja nyílik meg a diplomások előtt – Krisztus jelenlétében”.

Kozma Gábor kifejtette szilárd meggyőződését, hogy a mostanra globálissá vált békétlenség, a Szentföldön is jelen lévő háborúskodás és gyűlölködés ellenére lehetséges a globális béke, az erre való törekvés pedig önmagunknál kezdődik: „a zajos világban szükségünk van a csendre, hogy felfedezhessük Krisztust, hogy általa és egyben mások javára” élhessünk.

A dékánhelyettes a Pázmányos diplomát átvevőket buzdította, ne csupán arra figyeljenek, hogy a „bűnt kerüljék”, hanem teremjenek az értelmiségi létükből fakadó gyümölcsöt a szakmájukban, a családjukban, a szülőföldjükön és a nagyvilágban a társadalom számára – hitben, reményben, szeretetben.

A hallgatók hálaadása után elhangzott a katolikus egyetem imája, ennek alkalmával megemlékeztek az előző tanévben elhunyt oktatókról, majd Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja mondott beszédet.

„Végre ünnep van, a végzőseink learathatják az elmúlt küzdelmes évek gyümölcsét, átvehetik a diplomájukat, s ez azt jelenti, hogy megfelelő szintű, minőségű tudásra tettek szert, amelyet a PPKE BTK igazol” – kezdte a beszédét a dékán.

„Miközben aláírtam a diplomákat, el-elgondolkodtam arról, hogy miben is áll ez a minőség” – folytatta Birher Nándor. A hallgatókat emlékeztette arra, hogy háborús években történt az egyetem alapítása (dúlt a harmincéves háború), Magyarországon éppen török uralom volt. „1635-ben még senki nem tudta, mit hoz a holnap, de valahogy érződött, hogy a jövő elhozza az ész, a szellem korát”; létrejöttek csodás alkotások, például a Francia Akadémia, vagy Bernini munkái, a filozófiában szembe kellett nézni azzal, hogy mit jelent Descartes „cogito ergo sum”-ja, „eleganciát tanulhattunk a barokkból, a tudás szépsége érdek nélkül gyönyörködtetett”, de a Pázmányos minőség gyökérzete ennél még mélyebben keresendő – fejtette ki a dékán.

A katolikus (egyetemes) jelző a PPKE elnevezésben arra utal, hogy a cogito fogalmához hozzájárul a hit – olyan gyökérzet, amely „ellát minket az élethez szükséges tápanyagokkal”.

Hit és értelem, e kettő karöltve egymással adja a pázmányos minőséget, megértve a Szent István által elhozott hitet, s végső soron mindazt, ami Jézus Krisztusban eljött közénk.

Birher Nándor leszögezte, a tudás hit nékül nem vezet sehova, csupán kontroll nélküli erő. Csak a hit lehet irányadó, azáltal, hogy szabad akaratunkat a végtelenséggel kapcsolja össze.

„Egyetemünk stratégiai célja, hogy a pallérozott ész mellé irányt is mutat, sőt iránytartást”, elköteleződve a hit, a remény, a szeretet mellett – tette hozzá a PPKE BTK dékánja, majd Ferenc pápát idézte, aki tavaly, a Pázmányon tartott előadásában azt mondta: „az igazság kulcsa a szeretettől soha el nem szakadó, kapcsolatban maradó, alázatos és nyitott, konkrét és közösségi, bátor és alkotó megismerés. Ez az, aminek a művelésére az egyetemek hivatottak, és amit a hitnek táplálnia kell.”

Birher Nándor a továbbiakban biztatta a hallgatókat, hogy imádkozzanak és tegyenek a békéért, valamint arra is, hogy „mivel az értelemben, a hitben való növekedés lehetőségét megkapták, bontakoztassák is ki családjaikban, munkahelyükön és az egész társadalomban”.

A dékán szavai után Bernát Barnabás, a PPKE BTK hallgatói önkormányzatának (HÖK) elnöke köszöntötte a frissen végzett hallgatókat, gratulált az elért eredményekhez, s rámutatott: a diploma nem csak egy papír; benne van az egyetemi évek minden öröme, küzdelme, szenvedése.

Elmondta, hogy az egyetem közössége a rendezvényeire visszavárja a hallgatókat, akik a jövőben most már mindig pázmányosok maradnak, bárhová veti is őket az élet.

A következőkben Koltay Anna televíziós szerkesztő, alumni tanácstag vallott arról, hogy mit jelent számára a „pázmányos lét”, milyen szellemi útravalót kapott az egyetemtől, s az hogyan segítette hivatása alakulásában, karrierje kibontakozásában.

Felidézte „a Jóisten apró jeleit”, amelyek vezették az úton, valamint kiemelte az egyetemi oktatók meghatározó szerepét, az ő esetében a retorika tanára, Aczél Petra buzdító szavait („legyen bátor, mert megéri”) amelyek erőt, önbizalmat adtak számára élete későbbi döntési helyzeteiben is.

Elmondta, hogy műsorszerkesztőként a munkájához több esetben az egyetemi jegyzeteiből merít muníciót, s arról a tapasztalatáról is beszámolt, hogy a Pázmányon végzettek kölcsönösen segítik egymást a szakmai életben is.

A beszédek után a PPKE BTK végzős hallgatói – elsőként a kitüntetéses eredménnyel végzettek, összesen harmincöten – átvehették Birher Nándor dékántól a diplomájukat.

Az ünnepi esemény végén a friss diplomások Kőszeghy Miklós tudományos és kutatási dékánhelyettes előmondásával letették a bölcsész fogadalmat, majd elénekelték a Szózatot. A rendezvény zenei betétjeinél az egyetem egyik oktatója, Beller Barnabás működött közre orgonán.

Forrás: Magyar Kurír