A kommunikációs tréningen a résztvevők az eredményes segítő kommunikáció  szubjektív feltételeit megtapasztalva mozgósítják kommunikációs felkészültségeiket (hangulat tudatosítása, koncentráció, memóriatréning, nemverbális kommunikáció, összehangolás, önfeltárás, saját szükségletek tudatosítása), majd a kognitív kommunikációs készségek gyakorlásával (magyarázat, lényegkiemelés, kifejtés, visszajelzés, kérdésfeltevés gyakorlása , a kognitív térképek összehangolása, a leírás, pontosítás, elbeszélés gyakorlása) készülnek föl a szociális kommunikáció, a problémamegoldó kommunikáció, az erőszakmentes kommunikáció és a segítő kommunikáció technikáinak az alkalmazására.

   A kommunikációs tréning során a hallgatók gyakorlatban megtapasztalják, a dialógus sajátosságait, az erőszakmentes kommunikációt, az én-üzenetek alkalmazását, az aktív figyelem technikáit: a visszaidézést, az átfogalmazást, az átkeretezést, a nyitott kérdezést (kérdéstípusokat), az érzelmek visszatükrözését, a fontosság elismerését, az összefoglalást, az empátia és elfogadás gyakorlását, a zárójelezést, a témák azonosítását, a megkérdőjelezést ,konfrontációt, az  igazságpróbát, a dekonstrukciót. Gyakorolják a kliens támogatását önmaga szükségleteinek felismerésében és az erőszakmentes kommunikáció komplex eszköztárát. Megtapasztalják az asszertív kommunikációt és a konfliktuskezelést.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Gerard Egan: A segítő készségek fejlesztése. ELTE Eötvös kiadó, Budapest. 2001.

Marshall B. Rosenberg: A ?szavak ablakok vagy falak . Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll kiadó, Budapest. 2001.

Paul Randolph - Freddie Strasser: Mediáció - A konfliktusmegoldás lélektana. Nyitott könyvműhely, Budapest. 2008.

Szőke-Milinte Enikő: A kommunikációs kompetencia fejlesztése. Piliscsaba 2007.

Szőke-Milinte Enikő: A dialógus szerepe az esélyteremtésben, Katolikus pedagógia 1-2, PP.50-58. 2014.