A klasszika-filológiai képzés legfontosabb óratípusa az auktorolvasás. Ezeken az órákon a szöveg fordítása, grammatikai, stilisztikai és tárgyi értelmezése mellett a hallgatók megismerkednek azoknak a szerzőknek, akiktől a szemelvényes formában vagy teljes egészében olvasott művek származnak, irodalmi interpretációjával és a munkásságukra vonatkozó tudományos kutatások legfontosabb kérdéseivel.

Mesterfokon a tantárgy célja a hallgatók latin szövegolvasási és -fordítási készségének kialakítása vagy továbbfejlesztése, az alapfokon megszerzetthez képest magasabb szinten. Ugyanez vonatkozik a szövegekhez kapcsolódó szakmai ismeretekre is. Ilyenek pl. a szövegkritikai apparátus használata, tájékozódás a szakbibliográfiákban.

A tantárgyelemek részben rendszeres, részben változó meghirdetésű tanegységek. A rendszeres tanegységek közé egyes, az irodalmi kánonhoz tartozó, és nehézségük miatt az alapfokon nem, vagy csak részben tárgyalt, kiemelkedő auktorok és művek tartoznak (pl. Plautus, Horatius, Seneca, Tacitus, kora keresztény és középkori szerzők).

Egy szerző folyamatos olvasása mellett több szerző tematikailag összeválogatott szövegrészletei is a tanegység tárgya lehetnek (pl. római szerzők a keltákról, germánokról; rómaiak és etruszkok, stb.)

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Az Auctores Latini kötetei.

Mérvadó idegen nyelvű kommentált szövegkiadások (pl. Costa: Seneca Medea. Oxford 1973., Coffey-Mayer: Seneca’ Phaedra. Cambridge 1989; Plautus: Menaechmi. ed. Gratwick. Cambridge 1993, Cicero’s Selected Letters ed. Shackleton Bailey. Oxford 1986. stb.)

Vulgata (bármely kritikai kiadás)