„A katolikus egyetem, amely az Egyház szívéből született, abba a hagyományfolyamba tartozik, amely visszavezethető az egyetem mint intézmény eredetéhez." Ezzel a mondattal nyitja meg Szent II. János Pál pápa 1990. augusztus 15-én kelt Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúcióját, amely jelenleg a Katolikus Egyház hatályos felsőoktatási törvénye a katolikus egyetemek működésére vonatkozóan, kontinenstől és országtól függetlenül. A katolikus egyetem tehát a tudományos képzés és kutatás területén, a legmagasabb szinten elhelyezkedő olyan intézmény, amelynek az egyetemi feladatkőr betöltése mellett a „katolikus" jelleg is a meghatározója, pontosabban kifejezve: az intézmény „autentikusan katolikus". Nem járulékos eleme tehát az egyetemnek, vezetésének és döntéseinek a Katolikus Egyházhoz való szoros kötődés. Az említett identitás megjelenítésében és megőrzésében az egyetem állandó oktatóinak közössége különleges szerepet tölt be. Ez kifejeződik mind saját tudományterületük kiemelkedő művelésében, mind a katolikus tanítás irányában megnyilvánuló kellő tiszteletében. A katolikus egyetem lényegéhez tartozik tehát a legmagasabb szinten álló alapkutatások végzése és az elért eredményeknek a különböző osztatlan, BA/BSc, MA/MSc és PhD képzésbe való szisztematikus beépítése. Ennek elengedhetetlen eszköze a kiemelkedő minőség. A legtöbb katolikus egyetem elsődlegesen a teológia, valamint a bölcsészet- és társadalomtudományok, illetve a jog- és államtudományok művelésének a területén végez jelentős munkát, amely továbbra is meghatározó jelentőségű. Azonban éppen a 21. század tudományfelfogásának a módosulásai, az alkalmazott eszközök és nem utolsó sorban, a társadalmon belül beállt változások szükségessé teszik, hogy a legújabb természet-, műszaki-, és orvostudományi területen elért eredmények megfelelő – a katolikus tanítás fényében történő – elemzését; sőt ezeken a területeken akár az úttörő szerep vállalását. Ez szoros kapcsolatban van a katolikus egyetem küldetésének etikai alapelvével. A katolikus egyetem ennek tükrében nem képes betölteni sajátos küldetését – azaz a keresztény értékrend hiteles megjelenítését a tudományos világban, valamint az új generáció képzésében, nevelésében, az ember világban való helye szemlélete kialakításában –, ha nem kínálja fel azt a tudományosan igazolt, a kortárs társadalom és kultúra legjelentősebb problémáira választ adó alternatívát, amely megkülönbözteti a szekularizált és az erkölcsi/etikai alapelveket relativizált – vagy éppen meghaladott – normának tekintő posztmodern kutatástól és oktatástól. Ennek az alternatívának a felkínálása sajátos felelőssége mindazoknak, akik a katolikus egyetem vezetői oktatói (docensi, egyetemi tanári) státuszát elnyerték. Egy olyan lelkiismeretileg meghatározó küldetés, amelyet az értékeit vesztett világunkban, csakis a katolikus egyetem, és az annak keretében erre felkészített, vagy azáltal erre kiválasztott oktatók tudnak értékként megjeleníteni az új generációk számára. Ezért szükséges, hogy egyéni céljaink megfogalmazásakor, ne feledkezzünk meg elsődleges lelkiismereti kötelességünkről: „mindazt a képességet, amelyet a modern tudományos élet és az emberi életminőség javítására a teremtőtől elnyertünk, majd tanulmányaink és kutatásaink során elmélyítettünk, szükséges, hogy az Egyháznak a természetjog talaján álló erkölcsi tanítása alapján, embertársaink javára kamatoztassuk, melynek egyedüli autentikus helye a katolikus egyetem." Ezen alapelv megtartása nélkül, nem találjuk meg önmagunkat, sem azt a lelki békét, amelyet csakis hivatásunknak a hűséges teljesítése jelentheti, amely különlegesen is megnyilvánul a ránk bízott új generáció képzésében és nevelésében.
Dr. Szuromi Szabolcs s.k.
rektor
