Sikeresen lezajlott a „Te megosztanád a köpenyedet?” című műhelykonferencia, amelynek helyet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Díszterme adott. Az eseményt Dr. Szilágyi Csaba, karunk prodékánja nyitotta meg. Megnyitóbeszédében reflektált Szent Márton élő tanúságtételére, amely a mai kor embere számára is a szegényeken való segítést és a szegénység ellen való küzdelmet hangsúlyozza. Kiemelte, hogy ebben a küzdelemben állam és egyház szoros együttműködésére van szükség.
Az első előadást Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár tartotta „A szociális védőháló, az állam és az egyház együttműködése szociális területen” címmel. Előadásában a Szent Márton év jelentősége mellett az Irgalmasság évét is kiemelte, utalva Szent Teréz anyag munkásságára is. Kettejük kisugárzása a karitász elve miatt kiemelten fontos, hiszen ahogyan az óegyház hozta létre az első hospitálokat és a szeretetszolgálatok elődeit úgy szükséges a mai egyháznak is, hogy élen járjon ebben a munkában. Ráadásul, mivel a magyar egyházi szociális intézmények erőteljes veszteségeket szenvedtek a kommunista diktatúra évtizedeiben ezért főként fontos a mai állam számára, hogy minden lehetséges téren támogassa az egyház e törekvéseit. Tovább fűzve a gondolatot arra is kitért, hogy ez nem egyszerű financiális érdek, hanem az ország lakossága felől jelenlévő igény. Az egyházi szociális intézmények felé tanúsított bizalom ennek az alapköve, amely valóban jelen van a közgondolkodásban.
Dr. Fejérdy András, karunk egyetemi docense folytatta a sort, „Szent Márton élete, példája napjainkig” című előadásával. Az előadás első felében Szent Márton személyére koncentrált: életén keresztül mutatta be a felebaráti szeretet útját követő keresztény magatartást, amely a későbbi századok során az egyház személyekhez vagy közösségekhez kapcsolódó karitatív szolgálatának fontos jellemzője volt. Az előadás második felében arra kereste a választ, hogy a 19. századtól jelentkező új kihívásokkal szemben a gyakorlati karitatív tevékenység mellett miként vált szükségessé a katolikus egyház társadalmi tanításának megfogalmazása. Végül Giesswein Sándor és boldog Batthányi-Strattmann László példáján keresztül mutatta be, hogyan élt tovább és valósult meg Magyarországon Szent Márton szellemisége és XIII Leó tanítása.
Dr. Gloviczki Zoltán egyetemi docens „A szociális érzékenységre nevelés az iskolában” című előadása a segítő beállítódás alakítását és fejlesztését vizsgálta. A szociális érzékenységre nevelés pedagógiája napjainkban két - mai keresztény megközelítésünktől némileg eltérő - forrásból táplálkozik. Az egyik a fejlődéslélektan szociálpszichológiai vetülete, vagyis a nevelésben a társas kompetenciák fejlődésének és fejleszthetőségének kutatása, melynek értelemszerűen hiányzik bármely transzcendens iránya. A másik a keresztény-katolikus erkölcsi nevelés hagyománya, mely az egyén erkölcsi pallérozásának részeként tekint a caritas gyakorlására és gyakoroltatására. Hogyan egyesül és gazdagodik e két hagyomány mai értelmezéseinkkel? Milyen elvek és gyakorlatok jelennek meg ennek nyomán az iskolai nevelésben? Milyen további fejlődés várható, szükséges?
Dr. Nyirkos Tamás egyetemi docens és hallgatói zárták a műhelykonferenciát. A beszélgetés apropóját a hallgatók által írt „A jó kultúrája: Ferenc pápa és a világ kihívásai” című kötet tavaszi megjelenése szolgáltatta. A kötet, amely hallgatói kezdeményezésre jött létre tizenkét cikket tartalmaz, amelyek szerzői közül négyen voltak jelen a beszélgetés során: Dorkó Nikolett, Mészáros Dávid, Németh Nikolett és Vajas Anna, reprezentálva a társadalomtudományos sokszínűséget (szociológia, politikatudomány, nemzetközi tanulmányok), amely a kötet erényei közé sorolható. Nyirkos Tamás a kötet létrejöttéről és annak tartalmáról kérdezte a megjelenteket, akik saját anyagaikról és azokhoz kapcsolódó kérdésekről számoltak be, mindannyian Ferenc pápa valamely pápai közleményét vagy nyilatkozatát közelebbről megvizsgálva, elsősorban a modern világ társadalmi kihívásaira reflektálva.
