Az újlatin nyelvek rövid jellemzése, a magyarral való tipológiai és kontrasztív egybevetése. A francia/olasz/spanyol nyelv helye az újlatin nyelvek között; legfontosabb jellemzői a kiejtés, a helyesírás, a nyelvtan, a jelentéstan, a szókincs, a beszédaktusok és a nyelvi viselkedésformák területén. Az újlatin nyelvek tanulmányozásához szükséges eszközök, kézikönyvek bemutatása¨nyelvtanok, szótárak, nyelvi atlaszok. Az újlatin nyelvekben használatos nyelvészeti terminológia, ennek magyarral való összevetése.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

Kenesei István (szerk.), A nyelv és a nyelvek³, Budapest, Akadémiai, 1995, ISBN 963-05-6917-5

Crystal, David, A nyelv enciklopédiája, Budapest, Osiris,1998, ISBN 963-379-9855

Tamás Lajos, Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba, Budapest, Tankönyvkiadó, 1969

Herman József, Vulgáris latin. Az újlatin nyelvek kialakulásának útja, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003, ISBN 963-9372-63-3

Tagliavini, Carlo, Le origini dele lingue neolatine, Bologna, Patron, 1972, ISBN 8855504657