A 2016. évi feltárás eredményei
Több éves szünet után 2015 nyarán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke tudományos kutatási programként, tanásatás keretében folytatja a Kárpát-medence egyik kiemelkedő avar kori lelőhelyének feltárását Zamárdi-Rétiföldek lelőhelyen.
Az idei ásatásra július 18–augusztus 8 között került sor. Feladatunk a tavaly feltárt területhez illeszkedően, attól keletre egy újabb telek területének feltárása volt, a temető északnyugati peremén. A rendelkezésre álló idő alatt 309 m2-en 32 sír feltárására került sor.
A korábbi évek megfigyeléseivel ellentétben ezen a területen viszonylag kevés volt a bolygatott sírok aránya. Az idei kutatási felületen nem került elő egyetlen olyan üres, sekély gödör sem, melyet a tavalyi feltárás során nagyobb számban találtunk, melyeket a sírrablással hoztunk összefüggésbe, kutatógödörként értelmezve azokat. A feltárt sírok közös jellegzetessége volt, hogy a sírok szokatlanul keskenyek, azonban nagyon mélyek voltak, a felnőtt egyének sírjának átlagos mélysége 1.7–1.9 m között változott. Valamennyi sírgödör esetében megfigyeltük a rövidebb oldalak mentén a sír aljába kialakított gödröket, melyek többnyire téglalap alakú nyílásúak, változó mélységűek (7–25 cm) voltak. A gödrök fala a sír oldalaihoz illeszkedő oldalakon merőleges volt, azonban a sírgödör közepe felé oldalaknál következetesen rézsűs kialakításra törekedtek.
A feltárt sírok között mindössze 5 volt gyermeksír, a többi — az embertani anyag tanúsága alapján — fiatal felnőtt–felnőtt (juvenilis–adultus) életkorcsoportba tartozó egyén temetkezése volt. Idős egyén (senium) temetkezése nem került elő. A férfivázak esetében számos esetben az új-csontképződés és az izomtapadási felületek rendkívüli mértékű megerősödése hosszan tartó, komoly fizikai igénybevételről, megerőltető munkáról árulkodik.
A sírok többségében in situ dokumentálhattuk a koporsók összeállításához alkalmazott vasalásokat és kapcsokat, melyek elhelyezkedése részben megegyezett a tavalyi ásatás során tett megfigyeléseinkkel. A koporsók négy sarkában egymás felett két–két 3–5 cm szélességű vaspánt fogta össze a koporsók sarkait. Az oldaldeszkák a fenékdeszkához a hosszoldalak mentén két-két, szimmetrikusan elhelyezett, L-alakú, 8–10 cm széles vaspánttal kapcsolódtak. A fedéldeszkát vaspántok nem kapcsolták az oldaldeszkákhoz. Ugyanakkor különbségként figyeltük meg, hogy e koporsók esetében hiányzott az az ácskapocs alakú koporsókapocs, melyet tavalyi megfigyeléseink szerint a koporsó lezárásához használtak.
Az előkerült leletanyagban öntött, indás övveretek, garnitúrák mellett az öntött bronzkorongok említhetők, melyek esetében megfigyeltük, hogy míg egyesek az övről szíjon csüngtek le, mások bőr hordozófelületre voltak rögzítve, tarsolyt díszítettek. A női sírok közül figyelmet érdemelnek az ún. Osztopán-típusú felhúzott lemezgömbös „fülbevalók”. Megfigyeléseink szerint ezek az ékszerek nem fülbevalóként funkcionáltak, hanem a homlokon körbefutó 3–6 cm széles homlokpántba/fátyolt leszorító pántba lehettek a halántéknál beakasztva. A „fülbevalók” gyöngysorokkal voltak összekapcsolva, melyek egyes esetekben a koponya alatt, más esetekben a mellkason húzódtak. Ezek a megfigyeléseink lehetőséget nyújtanak az ékszertípus viseletének új rekonstrukciójára.
A viseleti tárgyak és ékszerek mellett a leletanyag jellegzetességei a hétköznapi használati eszközök: a kések, árak, vasbádogból és csontból készített tűtartók mellett említésre érdemesek a vaskulcsok, illetve a női és férfi sírokból is előkerült darabolókések. Kiemelkedő leletnek számít az egyik női sírból származó gömb alakú, bádogból kialakított és gyöngyözött dróttal összeerősített ereklyetartó kapszula, mely unikális darab egyelőre a Kárpát-medence avar kori anyagába.
A feltárt temetőrész használata a leletanyag alapján 7. század legvége – 8. század első évtizedei közé tehető.
A temető feltárása mellett a Természettudományi Múzeum Embertani Tára és a Szegedi Tudományegyetem Antropológiai Tanszéke bevonásával elkezdtük az embertani anyag szisztematikus meghatározását és feldolgozását az eddig feltárt két és félezer sír vonatkozásában.
Dr. Balogh Csilla
ásatásvezető régész
