Fényképek
A fontos földrajzi zónák és kereskedelmi utak találkozásánál fekvő esztergomi várhegy a középkori Magyarország egyik legfontosabb politikai és kulturális központja volt. A Szent István korától évszázadokon át kiemelt királyi majd érseki székhely épületegyüttesei az oszmán háborúk korában nagyon komoly károkat szenvedtek, de jelentős részüket a 19. századi építkezések pusztították el véglegesen. Egykori emléküket a sokszor rendkívül pontatlan koraújkori metszetek és ábrázolások, valamint az oszmánok kiűzését követően készült mérnöki felmérések őrizték meg. Az 1930-as években megindult régészeti, történeti és művészettörténeti kutatások eredményeképp mára komoly előrelépést sikerült elérni a várhegy főbb épületeinek építéstörténete terén, de még nagyon sok feladat maradt a kutatás számára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke 2013 nyarán kezdte meg a kiemelt tanszéki kutatási programnak számító esztergomi feltárásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumával és a Balassa Bálint Múzeummal együttműködésben. A Régészeti Tanszék számára az infrastrukturális hátteret a Régészettudományi Intézetünk esztergomi régészeti bázisának is helyet adó Iohanneum épülete biztosítja. 2014 nyarától a feltárásokon fogadjuk a PPKE külföldi partnerintézményeiből érkező (brit, német, francia, lengyel, bolgár, horvát, boszniai, orosz, örmény, libanoni, jordániai, szíriai, iraki, egyiptomi) kollegákat és hallgatókat is.
A Dr. Horváth István címzetes múzeumigazgató több évtizedes terepi kutatásait folytató feltárások az esztergomi várhegy nyugati palástjára koncentrálnak.
A várhegy északi felének sziklaperemén kerültek elő a valószínűsíthetően Szent Vidnek szentelt templom jelentős maradványai. Az eddigi ásatások egyértelműen bizonyították, hogy a területen egy árpád-kori eredetű, kéthajós, egyenes szentélyzáródású templomépület állt, melynek belsejében a két oltáralapozást is sikerült megtalálni. A néhol közel hat méter magasan álló, egykor lapos dongaboltozattal fedett épület falaira a 14. században ugyanaz a festőműhely készítette a magas kvalitású trecento falképeket, amelyik az egykori királyi palotához tartozó, ekkor már érseki kápolna dekorációit festette. A padlóra hullott falképek szakrestaurátorok irányítása mellett végzett, gondosan dokumentált felszedése egyedülálló lehetőséget nyújt finomabb kezű és a restaurálás iránt elkötelezett hallgatóinknak a szakma fortélyainak elsajátítására.
Pozíciója és impozáns maradványai miatt igen valószínű, hogy a tanszéki ásatással kutatott épület azonos az egyik 1284-es oklevélben említett Szent Vid „basilica" épületével, melynek oklevélben említett helye „in ... promontorio castri Strigoniensis" kiválóan megfelel a sziklapárkányon megtalált maradványoknak. A várfalak ma ismert nyomvonalán kívül, a Dunára néző meredélyen előkerült jelentős épület jól mutatja, hogy mennyi megoldatlan rejtély várja még az esztergomi várhegy kutatóit, mely reményeink szerint szakdolgozatok és tudományos értekezések tucatjainak szolgálhat értékes alapanyagul.
A várhegy déli végén a királyi palotaépületek alatti sziklaperem szélén 2014 nyarán kezdtük meg a Dr. Horváth István által felfedezett un. középkori kőbányák feltárását. Az itt kibányászott üregbe évszázadokon keresztül ontották hulladékukat a fölé épült középkori konyhák. A szemétkiöntő alatti több méter magas rétegsor rendkívül gazdag leletanyagot tartalmaz, ami gondos régészeti feltárás, szitálás és flotálás révén részletes képet adhat a várban és konyhájában folyó életről az étkezési szokásoktól a várbeli anyagi kultúráig bezáróan.
A várhegy nyugati palástjának alján az un. oszmán kori lakóépületek ásatási területe kínál széles spektrumú betekintést a várhegy történelmébe a kelta időszaktól a koraújkorig és biztosít kiváló gyakorlóterepet a hallgatóknak.
A Régészettudományi Intézet esztergomi kutatási programja 2016-óta intenzíven bekapcsolódik Dr. Domokos György vezetésével a PPKE-n működő Vestigia kutatócsoport munkájába, mely a későközépkori esztergomi érseki udvar itáliai levéltárakban fennmaradt dokumentumait kutatja. Az együttműködés eredményeképpen számos, eddig nem ismert rajzot és falképi ábrázolást sikerült találni a törökkori Esztergomról.
Köszönjük minden kollegának, hallgatóknak, önkéntesnek és támogatónak a lelkes és kitartó munkát!
Dr. Major Balázs
programvezető
PPKE BTK Régészettudományi Intézet
