Kollektív áldozattudat és paternalisztikus vezetői preferencia összefüggésének vizsgálata
Az elmúlt két évtizedben számos szociálpszichológiai vizsgálat irányult a kollektív áldozattudat kialakulásának és következményeinek megértésére. Korábbi vizsgálatok rámutattak, hogy az exkluzív kollektív áldozattudati meggyőződések középpontjában álló igazságtalanság-érzés, a sérelem aránytalanságának érzése és az ezzel összefüggésben kialakult sérült társas identitás megalapozza a helyreállítási, jóvátételi igényt. Ez a jóvátételi igény gyakorta jár együtt a sérült identitás helyreállításának vágyával, azaz a csoport korábban megélt értékességének visszaállítására tett szándékkal. Több, leginkább elméleti szerző érvel amellett, hogy egy meggyengült önértékelésű, saját magát áldozatként azonosító közösség nagyobb bizalmat szavaz olyan vezetőknek, akik paternalisztikus, autoriter jellemzőkkel bírnak annak reményében, hogy az „erős vezető” helyreállíthatja a csoport értékességét.
Kutatásunkban a kollektív áldozati meggyőződések egy eddig kevéssé tanulmányozott aspektusát vizsgáljuk: milyen összefüggés van a kollektív áldozati meggyőződések és a politikai vezetőkkel kapcsolatos elvárásokkal.
Testkép- és evészavar prevalenciájának vizsgálata modellek és előadóművészek körében
A nemzetközi szakirodalomban meglehetősen kevés vizsgálatot találunk a modellek és előadóművészek körében megfigyelhető étkezési és testképzavarokról. Az ilyen szakmák jellegzetessége, hogy a személyek fokozott nyomás alá kerülnek a testi megjelenésüket illetően, a szakma általában irreális elvárásokat támaszt feléjük ezen a téren. A modelliparban, különösen a nemzetközileg is sikeres modelleknél 18,5-ös BMI alatti értékek figyelhetőek meg, és általánosságban is elmondható, hogy az általános szépségideál nagyrészt valójában „karcsúságideál”.
Nemzetközi kutatásunkban modellek evéssel, testtel és edzéssel kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk, beleértve ezzel összefüggésben a karrierükkel, életpályájukkal kapcsolatos megéléseiket. Különös hangsúlyt fektetünk a modell- és szórakoztatóiparban megjelenő, testtel kapcsolatos elvárások vizsgálatára, és arra, milyen társas mechanizmusok mentén bontakoznak ki, és maradnak fenn ezek az elvárások.
Felső- és középvezetők vezetői kompetenciájának vizsgálata a versenyszférában és a közszférában
A vezetői kompetenciák vizsgálata kiemelt fontossággal bír a szervezetpszichológiában. Egy kompetens, jó vezető jelentősen hozzájárul a szervezet teljesítményéhez. A korábbi, felső- és középvezetőkkel kapcsolatos szervezetpszichológiai vizsgálatok többnyire a vezetői személyiségre és vezetői stílusra fókuszáltak, ugyanakkor a vezetői kompetenciák ritkábban kerültek a kutatások középpontjába.
Vizsgálatainkban nemzetközi gyakorlatban is használt vezetői kompetenciamérő eljárásokat alkalmazva mérjük fel hazai szervezetek felső- és középvezetőit.
Az Adleri individuálpszichológiai konstruktumok empirikus lehorgonyzása, egyéb releváns pszichológiai fogalmakkal való lehetséges összefüggéseinek feltárása
Alfred Adler individuálpszichológiájában a szabad akaratra, az Én alakító erejére, az egyén belső erőforrásaira helyeződik a hangsúly. Megközelítése emberközpontú, fejlődésorientált, ugyanakkor a társas hatásokat és a közösségi érdekeket is középpontba helyező. Kutatási eredmények azonban ezidáig kevésbé álltak rendelkezésre, melyek empirikus igazolásul szolgálhatnának elképzeléseit alátámasztandó. Ezt orvosolandó vizsgálódásainkban az alapvető individuálpszichológiai fogalmak – mint amilyen az életstílus és a kisebbértékűségérzés is – operacionalizálásának irányába teszünk lépéseket: milyen mérőeszközökkel mérhetőek, milyen összefüggéseket mutatnak más releváns pszichológiai konstruktumokkal. Eddigi kutatásainkban az életstílushoz a személyes prioritások vizsgálatán keresztül próbáltunk közelebb kerülni olyan mentális egészségváltozókkal való összefüggések feltárása mentén, mint az élet szemlélete, a pszichológiai immunkompetencia, valamint a depresszióval kapcsolatba hozható diszfunkcionális attitűdök. A kisebbértékűség érzés fogalmának körbejárására pedig az önértékelés, az énhatékonyság, a bizonytalan törekvés és a perfekcionizmus fogalmai mentén történt kísérlet. A cél a kutatások kiterjesztése, hogy az individuálpszichológiai konstruktumok empirikus lehorgonyzása minél nagyobb mértékben megvalósulhasson.
