A bioarcheológiai kutatás napjainkra a régészeti kutatómunka teljes jogú partnerévé nőtte ki magát, amely egyre jelentősebb szerepet játszik a történeti-népességtörténeti folyamatok interpretációjában. A hagyományos természettudományos kutatási irányok (antropológia, archeozoológia) kiegészültek a biológiai maradványok molekuláris szintű laboratóriumi vizsgálataival, amelyek ugyan jelentős műszer- és kiértékelési hátteret feltételeznek, de a használatukkal nyert eredmények újrarendezhetik az eddigi régészeti-antropológiai, végső soron történeti konzekvenciákat.
Jelen kutatási terv közvetlen előzménye az MTA SZBK Genetikai Intézet és az MTA BTK Régészeti Intézet közös archeogenetikai projektje, amely két etapban, 2001–2007 között végzett mitokondriális DNS és Y-kromoszómális vizsgálatokat Kárpát-medencei 10–11. századi népességeken. A Régészeti Intézet laboratóriuma ezt követően is bővítette a honfoglalás kori mitokondriális DNS adatbázist, érintve az 10–11. századi magyar-szláv kontaktzónák genetikai megközelítésű vizsgálatát is.
2008 és 2019 között Mende Balázs Gusztáv és Türk Attila összegyűjtötte a BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumába a keleti területekről beszerezhető, magyar őstörténet szempontjából releváns humán csontmintákat. Az eddigi mitokondriális DNS eredmények pedig előzetesen közöltek. Jelen kutatási programunk az Urál délkeleti oldalától a Kárpát-medencéig mintegy 200 újonnan vizsgálatba vonható 8–12. századi temetkezéssel számol. Ezeket a régészeti/kronológiai szempontok mentén csoportokba soroljuk, sorvezetőt képezve az összehasonlító vizsgálatokhoz. A mintavétel két fontosabb szempont alapján készült: egyrészt valamennyi olyan leletegyüttest lefedi napjainkig, amely a honfoglalás kori hagyatékkal régészetileg rokonítható leletanyaggal együtt került elő, itt ugyanis releváns kérdés, hogy biológiai értelemben is kimutatható-e kapcsolat a Kárpát-medence 10. századi és a párhuzamokat mutató keleti sírok között. A mintavétel másik szempontja ezen továbblépve a magyarok elődeinek írott forrásokból is jól azonosítható szomszédainak vizsgálata. Így összefoglalva nemcsak a magyar szempontból fontos területet fedjük le, hanem a teljes Kelet-Európa kora középkori bioarcheológiai kutatásait visszük előbbre, melyet számos ország kutatói hasznosíthatnak majd. Továbbá az egykorú referencia adatsorokból sokkal pontosabb képet kaphatunk az ősmagyarok genetikai kapcsolatrendszeréről, mint amikor a jelenleg rendelkezésre álló recens kelet-európai és ázsiai adatok használatával következtetünk a honfoglaló magyarság eredetére.
A vizsgálatokat az utóbbi években az archeogenetikai kutatásban végbement technológiai és metodikai változások figyelembevételével, felhasználásával tervezzük véghezvinni. Ez az újgenerációs szekvenálási technológiák használatával a teljes mitokondriális genom elemzése mellett a sejtmagi DNS variabilitásának intenzív kutatására irányul. Erre a laboratórium saját műszerparkja, kutatóállománya, illetve hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere ad lehetőséget.
A kutatásban az elsődleges genetikai vizsgálatokat három csoportra osztjuk: mitokondriális genomelemzés, random „shotgun” szekvenálás és egy DNS capture/dúsító technológián alapuló 1240 ezer egypontos nukleotid polimorfizmus (SNP) vizsgálatra, mely magába foglalja az Y-kromoszomális profilt is. Az archeogenomikai kutatást nem csak populációgenetikai céllal tervezzük, az ismert fenotípusos jellegek és betegségek mögött álló gén variánsok kutatása is részét képezi majd az adatelemzésnek.
Az elsődleges laboratóriumi vizsgálatokat a kutatás elején végezzük el, részben párhuzamosan a kapott eredmények bioinformatikai kiértékelésével. Az első eredmények után a legjobb állapotú és a régészeti-kronológiai csoportosítás szempontjából leginkább fontos mintákon teljes genomelemzést végzünk. A teljes genom szekvenciákban ritka genetikai variánsokat fogunk keresni, összevetve azokat más publikált archaikus és modern Eurázsiai humán genomokkal. A használni kívánt új típusú vizsgálat lehetővé teszi kismértékű genetikai különbségek kimutatását, egykori populációk méretének és szétválási idejének becslését is.
Az egyes temetkezések és lelőhelyek régészeti kontextusának megfelelően a temetkező népesség mobilitását, életmód-indikátor jellegzetességeit célozzuk megvizsgálni, elsősorban a stroncium és az oxigén-nitrogén-szén izotópjai adatainak értékelésével. Az izotópkémiai vizsgálat a honfoglalás korának kutatásában úttörő jellegű, azonban korábbi korokat érintő izotópkémiai vizsgálati eredmények referencia adatai felhasználhatóak lesznek a kiértékelésekhez. A tervezett 14C mérések felhasználásával – a régészeti-történeti kontextuson túl – hitelesíteni tudjuk az összehasonlítani szándékozott temetkezések csoportokba osztását. A 300 honfoglalás kori és őstörténeti minta értékelése az OxCal kalibrációs program segítségével a Bayes-analízis alapelvei szerint történik.
A DNS capture/dúsítás technológiával történő teljes genom vizsgálatok tekintetében a bostoni Harvard Medical School Prof. D. Reich vezette genetikai laboratóriumával működünk együtt, a stabil izotópvizsgálatok terén pedig a mannheimi CEZA laboratórium kutatócsoportjával dolgozunk közösen. Az eredményeinket részben a laboratóriumi munkák egyes szakaszainak kiértékelésével párhuzamosan, részben azokat követően nemzetközi és hazai szakcikkek formájában tervezzük megjelentetni, továbbá internetes adatbázis formájában a projekthez kapcsolódó honlapon is közöljük.
