A XIX-XX. században a szekularizáció egyre gyorsuló folyamata dacára a vallási identitás a közélet egyik legfontosabb alkotóelemévé vált. A század diktatórikus rendszerei erőszakot is alkalmazva léptek fel ellenük, míg a politikai ellenzék gyakran valláserkölcsi érvekkel, narratívákkal legitimálta magát. A hidegháború végétől kezdve a vallási identitás, mint politikát alakító, befolyásoló tényező megmaradt, sőt, megerősödött, okot és alapot szolgáltatva Samuel Huntingtonnak arra a tézisére, miszerint a világ konfliktusai elsősorban vallási identitások törésvonalai mentén fejlődnek a jövőben. A politika globálissá váló erőterében nem csak a világvallások, hanem a kisebb közösségek is fontos szerepet játszanak abban, hogy a helyi vagy regionális politikai tényezők milyen értékhierarchiát követve, milyen identitásképző jelszavakat, motívumokat, gesztusokat használnak. A politika mindig is előszeretettel alkalmazta ezeket az alkotóelemeket, ugyanakkor a nyugati civilizáció vallási pluralizmusának fél évezredes létrejötte teljesen új lehetőségeket nyitott: a fragmentált politika több, egymással versengő csoportja jöhetett létre egyes nyelvi-kulturális közösségeken belül. Ez a folyamat a modern korra felerősödött, s a politika és vallás szorosan összekapcsolódott egymással annak ellenére, hogy a formális vallásosság átalakult és egyre több ember számára jelent kulturális identitást, mintsem megélt hitet. A társadalmat azonban ettől függetlenül is mozgósítani képes ereje miatt a politika előszeretettel fordul a vallási jelszavak felé, gyakran saját céljai elérése érdekében. A jelenség nem Európa-centrikus és nem is csak a kereszténységre, vagy annak nyugati irányzataira jellemző. Az iszlám világa éppúgy kitermeli a különféle politikai teológiákat, mint a Nyugat, s ezek gyakran egymással is véres konfliktusba bonyolódnak. Mindezek a jelenségek arra világítanak rá, hogy míg korábban a felekezeti identitások a politikai közösségek, programok, ideológiák létrehozói voltak, úgy tűnik, hogy ma már ez a viszony megfordult és a politika foglyul ejtette a vallást.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszéke és az Összehasonlító Civilizációtörténeti Kutatócsoportja ezért a Reformáció 500. évfordulója alkalmából interdiszciplináris konferenciát szervez
2017. október 20-án (pénteken).
A konferencia helyszíne a Pázmány Péter Katolikus Egyetem "Sophianum" épülete Budapesten (1088, Mikszáth Kálmán tér 1).
* * * * *
Program
„La revanche de Dieu": Vallás és politika a modern korban
Konferencia a Reformáció 500. évfordulója alkalmából
2017. október 20, péntek
Sophianum, 009-es terem
9:00 Megnyitó
I. Panel
9:00 Nyirkos Tamás: Politikai teológiák kislexikona (1922-2017)
9:20 Tóth Miklós: Vallás, politika és modernitás Nicolás Gómez Dávila gondolkodásában
9:40 Botos Máté: „Liberté, égalité, laïcité" - avagy lehetséges-e a szeparáció?
10:00 Jekatyerina Dunajeva: Religious Politics and Politics of Identity: Orthodoxy and Christians in Contemporary Russia
10:20 Kávészünet
10:40 Fekete Balázs: Keresztény elemek az Európai Unió tagállamai és Svájc alkotmány-preambulumaiban
11:00 Salát Gergely: Párttitkár a kolostorban – Hatalom és vallás a Kínai Népköztársaságban
11:20 Szakáli Máté: A Pancasila ideológia
11:40 Pintér Károly: A kormányzat és a vallás viszonyának alkotmányjogi értelmezése az Egyesült Államokban: a Legfelső Bíróság és az "elválasztó fal"
12:00-13:00: Ebéd
II. Panel
13:00 Béndek Péter: Kereszténység és liberális demokrácia: erősíthetik-e egymást?
13:20 Fazekas Csaba: Kisegyház-politikák a 20. századi Magyarországon
13:40 Rosta Gergely: Vallás és politikai preferenciák a mai Magyarországon
14:00 Hajas Barnabás: Vallásszabadság és gyülekezési szabadság
14:20 Janes Zoltán: A kegyúri jog kérdése Magyarországon
14:40 Paár Ádám: Az észak-amerikai populizmus és a keresztény egyházak
15:00 Zárszó
