Az angol mellett filozófia szakot is végzett az ELTE-n. Melyik szakot szereti jobban, az angolt, vagy a filozófiát?
Tudományos érdeklődésem középpontjában a 16. század, kora 17. századi reneszánsz kultúra áll, ami bőséges kincsekkel szolgál az irodalom és a filozófia területén egyaránt. Shakespeare-t ugyanúgy szeretem, mint Francis Bacont. Mostanában Machiavelli 16-17. századi angliai hatástörténetét kutatom, és a filozófiai gondolkodásra és irodalmi művekre gyakorolt hatását vizsgálom. Tehát léteznek a két tudományterület, azaz az angol irodalomtörténet és a filozófiatörténet között határterületek, ahol mindkét tudományággal foglalkozhatok, kutathatok, szerencsére nem kell választanom.

Nemrégiben Pázmány Plakettet kapott az angol szak nemzetközi beágyazottságának a növeléséért végzett oktatói és kutatómunkájáért. Hogyan képzeljük ezt el a gyakorlatban? 
Kutatóként jó kapcsolatot ápolok külföldi Shakespeare kutatókkal, akik ide jöhetnek a Pázmányra, és bekapcsolódhatnak az itteni kutatásokba, jobban megismerhetik az országunkat, az egyetemünket, és az itt folyó tudományos munkát. Legutóbb az amerikai Notre Dame Egyetemről Suzannah Monta, kora angol vallástörténettel foglalkozó neves kutató érkezett hozzánk, a reneszánsz kutatócsoportban fogadtuk nagy szeretettel.

Nagyon jó a kapcsolatunk a Newcastle Egyetemmel, különösen a tudor kor kutatójával, Michael Pincombe professzorral baráti a viszony. Ő a Tudor Symposium alapítója, amely társaságnak többen is tagjai vagyunk a tanszékről. Pincombe professzorral együtt társszerkesztüjk az e-Colloquia digitális folyóiratot.

Emellett építjük az Erasmus kapcsolatokat is, külföldi egyetemek diákjait látjuk vendégül, cserébe mi is kiküldhetjük a hallgatóinkat az ő egyetemeikre. Sajnos, mivel az Erasmusnak a kölcsönösség az alapja, akkor küldhetünk ki egyetemistát, ha ide is szeretne jönni valaki, és az angol egyetemekről nem olyan könnyű idecsábítani hallgatókat.

Néhány évig például a stratfordi Shakespeare Intézettel is kiváló volt a kapcsolatunk, olyannyira, hogy egy volt diákunkból az ott töltött idő alatt Shakespeare kutató lett és az ott begyűjtött kutatói inspirációi vezették el a doktori képzésben, ahol később aztán meg is védte a doktori disszertációját!  Őrá is nagyon büszkék vagyunk.

Nemrégiben átvettem a kari IRUN Excellence program témavezetői feladatait is, a holland Radbound Egyetemmel építjük közös kapcsolatainkat, néhány hallgatóval együtt a nyár végén kiutazhattunk és közös kutatási projektben veszünk részt.

Kutatóként is pezsgő nemzetközi szakmai életet él, amelyben a távolság sem jelent akadályt...
Valóban, a közösségi média felületein állandó szakmai kapcsolatban vagyok külföldi professzorokkal: a Twitteren és a Facebookon angolul is jelen vagyok, folyamatosan követem az ő munkájukat és ők is követhetik, hogy engem mi foglalkoztat, éppen min dolgozom. Emellett blogot írok angolul és magyarul. Hazánkban még kevésbé elterjedt, hogy a tudósok szakmai blogokat írjanak magyar nyelven, pedig a 21. században egy tudósnak talán így is hozzá kell járulnia az ismeretek szabad áramlásához. Fontosnak tartom, hogy tudományos témák és kutatások magyarul is megjelenjenek a digitális térben rövid és közérthető formában is.

A magyar nyelvű blogomon is követhetőek a jelenlegi kutatásaim, még akkor is, ha nem kifejezetten egy éppen aktuális kutatásom eredményéről írok. Csak olyan bejegyzést teszek ki a blogomba, amin átsüt, hogy mivel foglalkozom éppen. A legutóbbi bejegyzésem például egy köszöntő beszéd, ami nem kifejezetten tudományos bejegyzés, de azért utal arra, hogy éppen milyen irányban kutatok.

Különös párosítás a reneszánsz-humanizmus és a web 2.0, ám önnél a kutatásban és a tanításban is jól megférnek egymással.
Nem annyira meredek ez, inkább 16. századi hagyomány. A humanisták akkor is részt vettek az információs technológia változásaiban, így hát vegyenek részt ma is! A könyvkultúra kialakulásához nagyban hozzájárultak, részt vettek benne azáltal, hogy használták. Levelezéseiket kinyomtatták, foglalkoztak vele, energiát fektettek bele, nem hagyták elhalni ezt az induló információstechnológiai eszközt.  Mórus Tamás Utópiájához a bevezetők például a korabeli nagy humanisták levelei – nyomtatott formában. Így tudott sok egyéb más kulturális, hatalmi, politikai, vallási és üzleti tényezővel együtt a könyvnyomtatás meghonosodni.

A ma írástudó emberének is az a feladata, hogy ne csak használja, hanem alakítsa is a digitális teret, az új információstechnológiai eszközt. Attól lesz jó és megbízható az internet, vagy például a Wikipédia, hogyha azok írják, akik értenek hozzá. Magam is aktívan kiveszem ebből a humanista örökségből a részemet, például a Magyar Shakespeare Bizottság titkáraként én készítem és szerkesztem a bizottság honlapját, részben az Angol Tanszék blogszerű magazinját, az EDZine-t.

Ilyen humanista vállalkozás volt a közelmúltban a Shakespeare 450 Wikipédia Szerkesztőmaraton is?
Igen, nagyszerű esemény alakult ki a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Egy olyan maratont szerveztünk ahol Shakespeare-rel kapcsolatos Wikipédia szócikkeket írtunk. Ezen a – nekem legalábbis – csodálatos két napon nyolc mesterképzéses hallgató és öt Shakespeare bizottsági tag is részt vett, köztük az elnök, Nádasdy Ádám is ott volt, de eljött egy bizottsági tag még Szegedről is, az ELTE-ről és persze a tanszékünkről is Reuss Gabriella.

Nagy élmény volt és egyben írástechnikai gyakorlat is a hallgatók számára, hiszen egyfelől úgy kellett megfogalmazniuk a gondolataikat, hogy ne csak a tudósok értsék, hanem bárki számára érthető legyen, aki a szócikkre rákeres. Tehát nem tudományos bejegyzést kellett írniuk, hanem olyan összefoglalást, amelyet megért az általános- vagy középiskolás diák éppúgy, mint a laikus olvasó, ugyanakkor az egyetemisták is hasznosnak találják majd.

Másfelől fontos írástechnikai gyakorlat volt ez azért is, mert a Wikipédia nagyon világos struktúrájába kellett beleilleszteni a szócikkeiket, terjedelmi korlátokkal, szakirodalmi hivatkozásokkal, szóval valóságos publikációk keletkeztek. Nem angol szócikkeket fordítottunk magyarra, hanem saját anyagok készültek, magyar vonatkozásokkal, belevették a résztvevők a magyar fordításokat, magyar recepciót, színdarabok magyar fordításait is.

Ez a gyakorlat az írástudók felelősségébe is bevezette a hallgatókat, amit szintén nagyon fontosnak tartok. Mostantól, ha valaki rákeres a témára, az ő szócikküket fogja ott találni, ezért fontos, hogy milyen információkat foglaltak benne össze, milyen hangsúllyal, hogyan szerkesztették meg a szócikket. Mindeközben megismerték a Wikipédia szerkesztés fortélyait, technikáját is, így ez már nem fog gondot okozni a jövőben.

Ráadásul nem egy osztályteremben dolgoztunk, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum gyönyörű környezetében töltöttük el a két napot. Megadtuk a módját, de megérte, mert fantasztikus hangulatot varázsolt az épület is a rendezvény köré!

Átveheti valaha a digitális tér a tudományos diskurzusok helyét a korábbi hagyományos technikáktól?
Nem tudja átvenni a helyét, a könyvet és a folyóiratot nem helyettesítheti. Egy blogbejegyzés magánpublikáció, nincs szerkesztve, nem látja előtte senki a szerzőn kívül. A könyvet és a folyóiratot megjelenés előtt többen átolvassák, javaslatokat tesznek hozzá. Érdekes, hogy bár a monográfia egyfelől a szerző önálló műve, ahogyan egy folyóirat cikk is, de ezek egyszerre a tudományos közösség produktumai is. Több tudós olvasó alaposan megkritizálja, javaslatot készít hozzá, sokszor visszadobják. A legkomolyabb nemzetközi tudományos folyóiratok a cikkek 80%-át visszadobják – ehhez Magyarországon nem vagyunk nagyon hozzászokva, pedig ennek is megvan a maga bája.

Ugyanakkor vannak olyan kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy változzon a digitális korhoz való tudományos hozzáállás. A digitális térnek is megvannak a maga vitathatatlan előnyei. A példánál maradva, amikor egy monográfia elkészül, akkor az ott végleges. Persze később kiadhatnak újabb bővített, szerkesztett kiadásokat, de mégis statikusabb. Kinyomtatják, borítók közé teszik, kész.

A digitális tér lehetőséget ad arra, hogy olyan környezetben jelenjen meg a tudományos írás, ahol nyomdai megjelenés előtt és után is lehetőség van hozzászólni, a megjelenés után azonnal látszik az írás utóélete. A tudományos életben is változásban van a tér és időfogalmunk.

Ilyen kísérlet az e-Colloquia digitális tudományos folyóirat életre hívása is?
Igen, ez egy határokon és távolságon átívelő, azonos idejű közös diskurzusra tett kísérlet. Elképzelésünk szerint minden évben megjelenik néhány tudományos cikk, amihez a világon bárhol élő tudós, a megadott terjedelmi korlátok között hozzászólhat, ötleteivel gazdagíthatja, saját kutatásaival kiegészítheti, építő jellegű kritikáival csiszolhatja az eredeti témát. Sajnos, a jelenlegi formátuma miatt nehéz az írásokhoz hozzászólni, ezért most fogjuk átalakítani a folyóirat és a weboldal szerkezetét.

Persze ez nem egy egyszerű és magától értetődő feladat. Egy folyóiratnak szüksége van arra, hogy ISSN számot kapjon. Ezt azonban csak úgy kaptuk meg annak idején, hogy nem egy folyamatosan gyarapodó, hanem lezárt számokból álló folyóirat lesz. Ezt az elvárást kell összeegyeztetni mégiscsak valamiféle folyamatos bővüléssel. Ezen a hibrid megoldáson dolgozunk mostanság.

A hallgatók is részt vehetnek az e-Colloquia által életre hívott virtuális tudós közösségben?
Természetesen olvashatják a diákok is, hiszen ingyenes és nyílt hozzáférésű folyóiratról van szó, de az írásában és alakításában neves nemzetközi tudósok vesznek részt. Viszont létrehoztunk a hallgatók számára is egy online publikálási lehetőséget, az EDZine-t (English Department MagaZine). Ezt már a hallgatók írják és a szerkesztők is ők. Az EDZine blog formátumú, egy bejegyzés kb. 500 szóból áll, alap-, mesterékpzéses és doktoris hallgatók írják. Reuss Gabriella, egyetemi adjunktussal, kedves kollégámmal vagyunk a felelős szerkesztői. Ez is remek publikációs lehetőséget és szerkesztői gyakorlatot nyújt a jövő kutatóinak, nyelvészeinek. Mégsem olyan, mint egy magánblogolás, mintha a saját írásaiknak készítenének egy blogot, mert az EDZine mögött ott állnak az oktatók, segítik, kontrollálják a bejegyzések írását, ott van mögötte az intézményi háttér, az egyetem, ezáltal súlya van.

Említette a tanszéken működő reneszánsz kutatócsoportot. Az ilyen kutatásokban, kutatócsoportokban a hallgatók is részt vehetnek?
Igen, a doktori szint környékén bekapcsolódhatnak a tanszéken folyó kutatásokba a hallgatók is. Emellett folyamatosan pályázunk, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) pályázatok keretein belül folyó kutatásokba pedig doktorisok, esetenként már a mesterképzésesek is részt vehetnek. Hozzá kell tennem, hogy a kezdeti számos megnyert OTKA után az utóbbi években nem voltunk sikeresek. Ez azonban nem szegi kedvünket, most is készülünk egy újabb pályázattal.

A tanításban, a tanórákon hogyan jelenik meg a digitális tér használata?
Például a mesterszakosoknak órájuk volt a Wikipédia szerkesztőmaraton, szorgalmi időszakban kutatták és írták a Wikipédia maratonon feltöltött szócikkeket. A szabadon választható órák között van digitális bölcsészet, amelyen szövegelemző szoftvereket, virtuális eszközöket, online katalógusok használatát, prezentációs eszközöket ismernek meg és használnak, megpróbálják megérteni a digitális technológiát, megtanulják, hogy használhatják tanulásra, nyelvtanulásra. Csak ingyenes szoftvereket mutatunk be a hallgatóknak, amelyekhez könnyen hozzáférhetnek. Ezeken az órákon videókat készítenek, blogon keresztül versenyeket rendeznek, majd a kész műveket, a digitális bölcsészet órák gyümölcseit az EDZine-en bemutathatják, megjelentethetik, publikálhatják.

Angol-Amerikai Intézet Elméleti Nyelvészet Tanszéke 2011-ben elindította a Digitális Bölcsészet mesterképzést. Akkor még csak egy specializációja volt a képzésnek, a számítógépes nyelvészet. 2014-ben aztán lehetővé vált a digitális kultúra specializáció elindítása, így még magasabb szinten képezhetik magukat az erre fogékony hallgatóink a modern technológia és a bölcsészettudományok együttműködésében. A többi tanszékkel is nagyon jó az együttműködésünk, a digitális kultúra specializáció keretein belül órákat adnak a hallgatóinknak például az Esztétika, a Kommunikáció, és a Szociológia Tanszék oktatói is. Természetesen az óráik egy részét az Információtechnológiai és Bionikai Karon végzik el.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban komoly munka folyik a digitális kultúra terén, ezért megállapodást kötöttünk velük is, hogy az ő szakembereik is betanítsanak a digitális kultúra specializációba. Így a hallgatók első kézből látják, hogy a gyakorlatban hogyan működik a digitális technológia együtt a hagyományos múzeumi célkitűzésekkel, hogyan lehet a digitális kultúrához hozzájárulni.

Egy éve, 2013 óta tanszékvezető. Bevezetett radikális változásokat, amikor átvette a munkát, vagy inkább a zökkenőmentes kontinuitásra törekedett?
Nem volt szükség nagy változásokra, hiszen pályám kezdete óta itt tanítok, és az angol tanszéken mindig is teret adtak a jó ötleteknek, korábban is megvalósíthattam őket. Ilyen volt kezdetben még a régi, osztatlan képzésben a Reneszánsz Specializáció, amelyet az ötletem alapján a többi reneszánsszal foglalkozó kollégámmal valósítottunk megvalósítottunk, és az ezt elvégző hallgatók külön bizonyítványt kaptak a diplomájuk mellé a speciális képzésről. A jó, vonzó ötleteket tanszékvezetőként maximálisan szeretném támogatni, elődeimhez híven.

Jelenleg milyen ötleteket szeretne megvalósítani a tanszéken?
Egy nagyon izgalmas vállalkozáson dolgozunk az intézetvezetővel, Pintér Károly tanár úrral. Egy kiválósági programot hozunk létre a tehetséges hallgatók számára. Ez a program több elemből áll, éppúgy, ahogy a tehetség is számtalan formában ölthet alakot, igyekszünk ennek minél szélesebb spektrumát lefedni, és ösztönző rendszert kialakítani minden arra érdemes hallgatónk számára.

Ennek egyik eleme az EDZine is, ahol a hallgatók megjelentethetnek írásokat és videókat, de bekapcsolódhatnak a szerkesztésbe is, megtanulhatják a technikáját, ezáltal is szélesítve képességeik körét, megkönnyítve ezzel későbbi munkavállalásukat, elhelyezkedésüket.

Másik eleme a kiválósági programnak a Ruttkai esszéíró pályázat, amelyet már korábban létrejött azzal a céllal, hogy kitüntethessük a legjobb szemináriumi dolgozatokat. De ettől az évtől külön elismerést kap a legjobb szakdolgozat is.

Új tehetséggondozási programunk keretén belül egy éves projekteket hívtunk életre. Az Angol Tanszék kutatási témákat hirdet meg, amelyekre a diákok jelentkezhetnek. A három legjobb helyezett egy csoportban dolgozhat együtt a kutatási témán, amelyhez egy kis anyagi hátteret biztosít a tanszék. Ez a projekt előkészíti őket a munkaerőpiacra is, hiszen nem az általuk kiválasztott barátaikkal kell együtt dolgozniuk, hanem a másik két legjobbal. Emellett pedig egyéni kutató projekteket is szeretnénk támogatni, évente egy alap-, és egy mesterképzésben résztvevő hallgatót (az OTDK is előnyt jelent).

Milyen jövőt épít a tanszék számára?
A jövő kialakításánál a hallgatói igényekre reagálunk. Ennek fényében Pintér Károly intézetvezető munkája alapján új specializációkat indítunk az alap- és a mesterképzésben. Az alapképzésben például Modern angol és ír specializációt, a mesterképzésben a Posztkoloniális irodalmak és kultúrák címűt, hogy az érdeklődő hallgatók betekinthessenek más angol nyelvű kultúrákba is, az indiai, ausztrál, skót, ír, kanadai kultúrákba.

Emellett keressük a kiválóságokat, nem csak akadémiai értelemben, hiszen nem csak kutatókra van szükség, hanem angol szakon végzett szakemberekre is, akik a (nyelv)tudásukat a munkaerőpiacon is hasznosíthatják.

Készítette: Bognár Eszter