A nyelv vizsgálata már Platón óta a filozófiai gondolkodás homlokterében áll. Ez az érdeklődés az újkorban felerősödött. Az analitikus filozófia a nyelv iránti érdeklődés megnövekedésének köszönheti születését, ám a kontinentális gondolkodás legnagyobbjai is elmélyedtek a nyelv kérdéseinek tanulmányozásában. Az 1960-as évek közepén lezajlott kognitív fordulat paradigmatikus képviselői ezzel szemben azt állították, hogy az elme intencionalitása logikailag elsődleges a nyelvi valamire vonatkozáshoz képest. A nyelvfilozófia tantárgy célja, hogy részletes vizsgálódás tárgyává tegye, mik a filozófiai implikációi annak, ha (1) elfogadjuk a gondolat filozófiai analízisének elsődlegességét a nyelvi elemzéssel szemben, illetve ha (2) a kognitív fordulatra úgy tekintenünk, mint a nyelvi fordulat kiterjesztésére.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Austin, John L.: Tetten ért szavak, Budapest, Akadémiai, 1990.

Davidson, Donald: Inquiries into Truth and Interpretation, Oxford, Clarendon Press, 1984.

Lycan, William, G., Philosophy of Language: A Contemporary Introduction (Routledge Contemporary Introductions to Philosophy), Routledge, 2000.

Pléh Csaba [Szerk.]: Kognitív tudomány. Budapest, Osiris-Láthatatlan Kollégium, 1996.

<

span style="font-family:'PT Sans';font-size:10pt;">Rorty, Richard: The Linguistic Turn: Essays in Philosophical Method, Chicago, University of Chicago Press, 1992.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

A hallgató tájékozott a filozófiatörténet nagy korszakaiban és műveiben, illetve irányzataiban.

b) képességei

Képes argumentumok azonosítására, átgondolására, valamint ezeknek élőszóban és írásban vázlatos vagy részletes bemutatására.