A korábbiakhoz hasonlóan most is remek hangulatban telt a Kína klub, ahol az érdeklődők közelebbről is megismerkedhettek a reprezentatív -, a funkcionális-, valamint a nemzeti jellegű építészettel. Megtudtuk, hogy a hagyományos építészet egyik irányzatának számító reprezentatív stílus elengedhetetlen kellékei a fa oszlopok, valamint az íves tetőzet. Presztízs jellege pedig a meglehetősen drága kivitelezéséből származott, mivel a templomok és paloták felépítéséhez a perifériáról hoztak megfelelő faanyagot. Nem meglepő persze, hogy a lakóházaknál, gátaknál főleg a gazdaságosság játszott főszerepet. Maga a nagy fal sem számított régen különlegességnek, hiszen a funkcionális építészet egy igen jelentős alkotásáról van szó.

A reprezentatív stílus tovább élt a 20. század építészetében is. Rendszerint a modern, nyugati módszereket a hagyományos, kínai építészet elemeivel, mint például a jellegzetes tetőzet és formavilág kombinálták a nemzeti jellegű építészeti stílust követő tervezők.

Majd az '50-es évekre a „Nemzeti stílus, szocialista tartalom" lett a jelmondat, napjainkban pedig az állami és a vállalati reprezentáció megnyilvánulásának kiemelkedő lehetőségévé vált az építészet.

Az előadás során arra is fény derült, hogy a meghökkentőnek tűnő szellemvárosok előbb-utóbb lakottak lesznek a hatalmas urbanizáció következtében. Míg 1980-ban a lakosság 10%-a élt városokban, napjainkban ez a szám már 50%-ra tehető, és a kutatók szerint 2035-re elérheti a 85%-os arányt is.

Szóba kerültek továbbá az építkezéseket övező problémák, mint a területszerző rombolások, a hatalmas környezetszennyezés, a túlterhelt építészek, felmerült az esztétikai szépség kérdése, valamint az uniformalizáltság kritizálhatósága is. Az útkeresés azonban hatalmas teret ad a kreativitásnak. Környezetkímélő passzív épületek, építkezési törmelékből új téglák gyártására alkalmas technológia, valamint a szabad kísérletezés jellemzi a kortárs kínai építészetet.

Szerző: Guzsik Bernadett, Kommunikáció MA