A közönség túlnyomó többsége kínai szakos hallgatókból állt, ám a laikusok számára is ugyanolyan élvezetes és érthető volt a program. Salát Gergely rövid történeti áttekintéssel kezdett, felvázolta azt a kínai kontextust, amelybe viszonylag későn, az 1980-as években beszivárogott a nyugati rock and roll – kínai tükörfordításban a yaogun. Érdekesség, hogy Kínában ez a fogalom nem egyenlő az általunk rockzenének nevezett stílussal, ugyanis náluk mindenféle zene ebbe a műfajba tartozik, amely dob, gitár és basszus alappal dolgozik. A nálunk legfeljebb éneklős pop kategóriába besorolható, limonádé zenekarok Kínában nyugodtan nevezhetik magukat rockzenészeknek. De van, ami nem változik a nyugati vonulathoz képest – a rockerek Kínában is hosszú hajukat rázzák a koncerteken, és az ottani basszerosok gitárja is meztelen felsőtesttel szól a legjobban.
Az előadáson megismerhettük a kínaiak „korabeli Hoboját” – ahogyan Salát Gergely nevezte a „kínai rock nagyapját”, a ma is aktív Cui Jiant, aki 1984-ben megalapította az első kínai rockbandát, a Qi He Ban-t. Kínában két irányzat alakult ki: egy, amely a nyugati zenét igyekezett másolni, és egy, amely kínai sajátosságokkal ötvözte a nyugati elemeket. Jian is ezt a második vonulatot képviselte, bevonta a hagyományos kínai hangszereket, s mindezt megbolondította klasszikus zenei képzettségével, így egy egészen sajátos fúziót alkotott.
Jian hatására jött létre a kínai rock első igazi nemzedéke a kilencvenes években, élükön az első punkjukkal, He Yonggal. A második nemzedék már próbált elszakadni az elődöktől, és abszolút a nyugati mintát vette alapul, de dicséretes, hogy e rövid szakasz után, 2000-től az előadók ismételten visszatértek a jiani, így a kínai alapokhoz is – különleges hangzásvilágot képviselve.
Salát Gergely számos hangfelvétellel, klippel színesítette az előadást: egyrészt ezzel közelebb hozta hozzánk a kínai rockzene világát, másrészről pedig olyan kuriózumokkal ismerkedhettünk meg, mint amilyen a Second Hand Rose, amelynek frontembere szívesen öltözik transzvesztitának, vagy a Voodoo KungFu, a „teljesen bolond, sámánista kínai” alkotta extrém folk metal zenekar.
Noha a kínai rockzene máig megmaradt szubkultúrának, megszűnt a határ Kína és a Nyugat között: a hangszerek és nyugati lemezek beszerzése már problémamentes, a Painkiller Magazine zenekaros pólóárusításon kívül koncertek és fesztiválok szervezésével is foglalkozik. Az 1993-ban, befutott zenészek által alapított, rockzenét is oktató Beijing Midi Music School pedig szeretettel várja a kínai rockzene elhivatott rajongóit saját rendezvényére, a Midi Modern Zenei Fesztiválra – akár 2014-ben is.
Írta: Somogyi Gréta, MA kommunikáció szak
A fotókat készítette: Tóth Julianna, MA kommunikáció szak
