Ez önmagában is figyelemfelkeltő, hiszen a párkapcsolat vagy annak hiánya mindannyiunk életében meghatározó terület, és jó esetben működési mechanizmusainak megértésére törekszünk, hogy tartalmasabbá boldogabbá tegyük.
A testünkben lezajló folyamatokat ismerni ugyanolyan fontos, mint az érzelmeinket időről időre megvizsgálni. Senkiből nem lesz egyik pillanatról a másikra neurobiológus, Gloviczki Eszter célja pedig éppen az, hogy a laikusok is betekintést nyerhessenek ennek a komplex rendszernek a működésébe, és vajon nem lenne-e izgalmas a szerelmünk fülébe azt suttogni, hogy: „Drágám, megemelkedik a fenil-etil-amin szintem, amikor rád nézek!". Az előadó lendületes, humoros, érzelmes előadása mögött tudományos kutatások feldolgozása, és ötgyermekes „családanyai praxis", valamint egy boldog házasság áll. Gloviczki Eszter a 2013-as HungaRio előadója is volt, bármely korosztállyal szót ért, tart előadásokat papoknak, középiskolásoknak, leendő – és gyakorló pedagógusoknak.
Ha biokémiáról van szó, fontos dolog, hogy közérthető legyen a tálalás, a rutinos előadónak sikerült a közönség felkészültségéhez igazítani a mondanivalóját, a hormont például úgy magyarázta el, hogy egy üzenet, amivel a szervek, sejtek kommunikálnak. Előadása elején leszögezte, hogy ő keresztényként abban hisz, hogy az embert, ezt a bonyolult molekulahalmazt egyetlen Isten teremtette, és a matematikai, kémiai, biológiai törvényszerűségekben is Isten tökéletességét fedezhetjük fel. Elmondta, hogy előadásainak –különösen a középiskolások számára- van preventív jellege, és üzenetet szeretne közvetíteni arról, hogy a szexualitás helye hol és mikor van egy kapcsolatban. Nem ítélkezik senki felett, és nem akar sebeket okozni, de képviseli azt az álláspontot, hogy először a lelki közelségnek kell kialakulnia akkor is, ha a hormonok kőkeményen beleszólnak viselkedésünkbe, és döntéseinkbe. A szerelem esetén például öt nagyon fontos anyaggal kell megismerkednünk. A fenil-etil-amin (PEA) a szerelemhormon, ami azért az állapotért felel, amikor a rajzfilmhősnek a szeme szívecskévé változik. Nem meglepő módon egy kábítószer természetű anyag, ezért a szerelmes ember nyugodtan nevezhető függőnek, a PEA ugyanazokon a pályákon halad végig, mint az amfetamin, és a jutalmazási központba jut be, mint az életünk során minden, ami örömöt szerez nekünk. (Igen, pl. a túrórudi is.)
A dopamin nagyon komplex hormon, szerepet játszik a szerelem kémiájában is, a jutalomközpontot stimulálja. Az agy számára viszont ez az instabil állapot elviselhetetlen, ezért 18 hónap, legkésőbb két év után feladja a „szerelemhormonok" termelését, és akkor érzik a párok, hogy már nem remegnek bele, amikor a másik kisujja reggel hozzájuk ér. És akkor jön a szerotonin, ami idáig alacsony szinten mozgott. Gloviczki Eszter saját terminusával ez a „normálisság" hormon, ami az ember normál motivációt biztosítja például a monoton tevékenységekhez, hogy az űrhajósokénál egy fokkal unalmasabb munka elvégzéséért is felkeljünk reggel. Ha ez a hormon túl alacsony szinten van jelen, akkor depresszióhoz vezet, ezért aki szakít a párjával, és az állapotát úgy jellemzi, hogy „tiszta depis vagyok", az valójában igazat mond, hiszen a szerotonin szintje a korábban megemelkedett PEA elnyomása miatt alacsonyan van, labilis egyéneknél ez elérheti az orvosi értéket. A két év elteltével tehát, egy nem jól vezetett kapcsolatban, a PEA termelődésének megszűnése és a csalódás után nem nullára érkezünk vissza, hanem sokkal mélyebben találjuk magunkat. Az endorfin, ami belső termelésű morfint jelent, fájdalomcsillapító hatású, ami szüléskor, vagy csípős étel fogyasztásakor nagyon jól jön; nem mellesleg a szerelem során nagy adag szabadul fel belőle, és így jön létre a gyönyörérzet. A szerelem, házasság, megcsalás, hűség teljes dinamikáját az oxytocin adja meg, hiszen ez a „kötődéshormon". Az előadó bravúrja a megfogalmazás, miszerint az oxytocinnak van „nyaktól lefelé és felfelé" ható hatása. Nyaktól lefelé konkrétan izmokat mozgat, nyaktól felfelé pedig minden emberi kapcsolatért felel, a kapcsolat mélységétől és minőségétől függ, hogy mekkora dózisban termelődik. Képes fizikai kontaktus nélkül is termelődni. De akkor is oxytocin szabadul fel, ha a társas kapcsolatban a felek teret és időt szentelnek egymásnak. Fontos tudni, hogy a nyakban nincs „oxytocinszűrő", tehát egy egyéjszakás (a doktornő szerint tréfásan: valójában három perces) kaland során bekövetkező orgazmus is termel oxytocint a férfiban és a nőben is. Mindenkinek van továbbá egy „memóriakönyve", amit az oxytocin újraír, ezért lehet például az, hogy az orgazmus pillanatában a belső vetítővásznon korábbi orgazmusok és partnerek emléke jelenik meg.
Van tehát az öt alapvető hormon, van a szerelem, van két ember - és ezerféle módja annak, hogy miként mehet tönkre egy kapcsolat. Statisztikák szerint tíz kapcsolatból hét elbukik, és hogy a többi hat ember boldog-e a kapcsolatában, megkérdőjelezhető.
A szerelmes ember soha életében nem kap annyi „égi jelet", mint a szerelem kezdeti szakaszában, pedig ezek nem jelek, hanem teljesen elhanyagolható, ám a PEA által kiragadott és felnagyított momentumok, és ezek észrevétele pedig a szerelmes ember tünet-együttese. Aztán, amikor ez elmúlik, akkor jön az, hogy „hová tettem a szemem és az eszem?!", amikor elkezdik a partnerek reálisan látni a másikat. Olyan ez, mintha két paraván két oldalán sétálna két ember, és felette dobálnának át egy kötődés-gombolyagot. Nem látják egymást, annak ellenére, hogy lelkileg végtelenül szoros közelséget élnek meg. Aztán két év után előjönnek a paraván mögül, és aki alá fehér lovat képzelt a szerelmes, arról kiderül, hogy macskája sincs, nemhogy lova. Ilyenkor jönnek a problémák: a középen megnyomott fogkrémes-tubus, stb.
A doktornő elmélete szerint fontos, hogy a feleknek legyen ideje megismerni egymást, anélkül, hogy fizikálisan „függnének a másiktól", hogy amikor kijön a paraván mögül, akkor még elengedhessék egymást barátokként, ami még mindig jobb, mintha elkezdődik a „se veled, se nélküled", amikor már idegesít a másik, de nehéz elengedni a szoros kötelék miatt. Jó esetben viszont valóban a szerelmünket találjuk a spanyolfal mögött, onnantól kezdve pedig csak lapátolni kell az oxytocint.
Az előadás végén egy kép jelenik meg a kivetítőn, két öreg, ráncos kéz egymásba fonódva, és mégsem vált csöpögőssé, vagy közhelyessé a lezárás, hiszen egy hiteles előadó jól felépített, tudományos alapokon nyugvó, ugyanakkor életszerű, és adott esetben személyes példákkal illusztrált gondolatmenetét hallhattuk. Lezárásként a közönség kérdéseket tettek fel, a hangulat oldott volt, és úgy gondolom, hogy sok későbbi gondolkodnivalót adott ez a szerda esti program, például, hogy igenis kerüljön az a szívecskés túródi a hűtőbe...
Szöveg, fotó: Bedi Cecília, Kommunikáció MA
